Radnó György : November végén

Páraként ül szemeden is kényszer magányom…
November végén jól derülnek a fagyok,
északi hűs csillag is a szemembe vacog,
a ködből kandikáló kék fényű csillagok
ugratnak párás, hajléktalan, hűs, hangulatot.
 
Páraként ül szemeden is kényszer magányom.
 
Éjjel a fák levél helyett fátylat növesztenek,
egy huncut szellőcske reggel ágakat vetkőztet.
Én vagyok a teled, téged, tavaszom kereslek,
ősz vigasztal, a nyár már rég tejfogat vesztett.
 
Magányba fagyok, dér lennék a szempilládon.
Legutóbb szerkesztette - Radnó György
Szerző Radnó György 140 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...