Vers

Vársz

fázós tegnapmorzsák billegneka hajnal szempillájánnyílik a reggel ragyogó napszemmelcsak távol surran némi köda hegy mögötta nagyvilág nyújtózva ébredezajkán huncut mosolyhisz tudja vársz rám valahol

Vers

Múzsa-járom

(Tisztelet Szabó L?rincnek) Múzsának a kapu örökre nyitva, épp elegend? az ért? olvasás: most így ért?dik, ami tegnap oly más volt, mert a ma is más. A valóságon segíteni nem lehet, szeretheted jobban a gyermekeket, de észreveszik benned a szánakozót, [… Tovább]

Karcolat

Kilépés a keringőből

        – Egyszer, gyerekkoromban láttam valami idegen filmet, amiben egy két copfú, fiatal lány a vásári kintornák hangjára emlékeztető, kicsikét recsegő dallamú keringőre, hátrahajtott fejjel egy körhintán repült, a haját gondosan ügyelte a reptető szél. Most ezt [… Tovább]

Vers

Az öreg tölgy

  Ember nézd hát! Ágait meg tépheted, vaskos törzsét kivághatod átlépheted… Él?helyét felgyújthatod ha így akarod, Pusztíthatsz körülötte, szemed eltakarod.   Ember nézd hát! ? már itt volt régen, mikor még nem szálltak gépeid az égen, mikor még nem álltak [… Tovább]

Emlékirat

Egy levél névnap ürügyén

(Nyolc napig érvényes!) *   Most, hogy a névnapod alkalmából elküldtem azt a szál virágot, eszembe idéztem, az elsőáldozásodat Váradon. Fidres-fodros fehér ruhában voltál, úgy mentünk Nagymamival a püspöki katedrálisba, szemben a Kananoksorral. Kár hogy fényképem nincs erről, de a [… Tovább]

Egyéb

Nem írok többet…

Döntésemet jól megfontoltam, eltántoríthatatlan vagyok ebben. Talán akad, aki örömmel konstatálja, talán lesz, aki megrökönyödve kapja fel a fejét… Nem tudom, egyet tudok: nem kell!      Sem így, sem úgy, nem szükséges. Egyszerű és remélem, érthető kijelentés. Most talán többen [… Tovább]

Élménybeszámoló

Thaiföld VI.

A hófehér homok lassan belefolyik a türkizkék, majd mélykék tengerbe és a láthatáron a tenger kékje egybeolvad az égbolt kékjével. Sehol más szín, csak hófehér, türkizkék és mélykék. *     A SZIGETEN   „A hófehér homok lassan belefolyik a türkizkék, [… Tovább]

Vers

Talpig fehéren

a várakozó világ…   Barna-fehér esti csendben a várakozó világ, szívemig lát.   Képzeletemben csengőszó, tiszta üzenet, lélek-ajtót nyit. Hűs szellő beszökik. Nyomában fák lépnek, talpig fehérek.   Csúcsuk ég felé, összekulcsolt kezek. Várják a halk, karácsonyi imát.     [… Tovább]

Vers

Külön-világ

“Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34-35)   Külön-világ, ahogy csendünk próbáltuk megfelezni az Ünnep éjjelén [… Tovább]

Vers

Tudom

Tudom, nem lehet. Mégis nap, mint nap mire vágyom, nyugodni nem hagy. Te másé vagy.   Vastag acél a kötelék mely egy másik asszonyhoz f?z:  a valóság.  Csúfosan kacagva  bel?lem gúnyt ?z.    Mondd, mit tehetek, hogy akard nagyon az [… Tovább]

Vers

Míg élek

Míg élek, magamban hordom hiányod -láz-égette vágy kínja elemészt- tétlenül, mint félbehagyott lövészárok romba dőlten a bűnös percekért.   Kifordult álmodból fagyott öl-meleg, örömtitkok, parányik, zümmögők s a távol riasztó csendje lehetek nélküled már az őszi delelőn.   Menekülhetsz. Hagyom, [… Tovább]