„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34-35)
Külön-világ, ahogy csendünk
próbáltuk megfelezni
az Ünnep éjjelén
jó keresztényként
személyre szabva
egymás ítéletét
bocskorban tapostunk
a Kálvária finomra
zúzott kövén…
Hírtelen a magasba emeltük
– majd hangos igével
illettük egymást: – csendesen!
A keresztfa még le sem ejtetett
töviskoszorúink a megszokott
helyükre kerültek
nem volt nehéz a magasban
tudni egymást – egyre csak fel!
– Elérkezett az utolsó állomás
nagyok lettünk, a közöny
összefont kézzel kísért
bennünket végig a Golgotán
ott fönn, lélekben mi is
megfeszültünk egy kicsit,
de feszület végtelen
gázlámpa fényű árnyán…
– Ismét elhalasztottuk
a feloldozást…
Legutóbbi módosítás: 2011.11.22. @ 15:18 :: Kovács György
