A híd rajzolata mormol, fröcskölő csend hempereg - horkol, gunnyad a vásott rend. Egy diszkont szavak áztatta matrac fölött (teszi a szépet…) Egyre jobban vágyom képed, orrod, füled, szád… hajad Nedves határra szakad a gönc, avarra épült házhoz nem [… Tovább]
ne mosódj el,mint a partamit folyó vize mos kapaszkodj er?sen mert sok millió homok szem közül egy te vagy most de nehezek a nappalok terhes kövekkel pakolják fel és úgy rójuk saját életünk pusztáit,szabadítsatok fel nem tudom merre menjek [… Tovább]
Szürke foltos járhatnék minden úttest, mégis az ablak mögül lesem a közelít? telet.————————————->Kimehetnél, de nem teszed…. Magány mondja mondókáit, oda se hallgatok, fülem által cseng-bong a lét.————————————–>Magányos vagy, kísérnek küls? és bels? zajok… Rólatok hosszú regényeket sír a [… Tovább]
Az utcán emberek, annyi arc van, és ? felfénylik mindegyik arcban. A szerelem szép-fekete lepke, lassú szárnya mintha színesedne. Eddig a lusta ?sz volt a dajkám. Mosolygott – megszülettem az ajkán. Az artériákban új kedv lüktet, [… Tovább]
Kinyílt ököl és bezárt tenyér. Kivetkezik magából csontig a világ. Egyszer üt, másszor simogat. Husángcsend kalács zajban, s a fákon szilvakék álom. Megbékélt, holt akták közt, így nyugszik a lélek. Kitárja ajtaját a múlt, az agy [… Tovább]
Amiről írnék nem valós csak álom. Matéria csak amivel játszom. Ha lélek terem is benne, a tárgyé az érdem, legelészhet rajta sok szép szem. Alkotás. Kupán csorgó borszínű kárpit, amint csendéletbe vetett hitét adja aranyalma, lábas. Kopott, szúette [… Tovább]
az álmok apró bet?kkel íródnakdrágám – vigyél hát szemüvegetsúlyuk van színeknek, számoknaknehogy elszalaszd a lényeget aztán ha reggel felébredtélmajd meséld hogy szép a világs én melletted ülve hallgatoma sok varázsos álomcsodát s ha nem elég az éji álomképgyorsan jövök és [… Tovább]
* „Téged fennen szólítunk, hogy ilyennek teremtetted az embert, de az embert ugyanígy szólítjuk, mert önmagáért mégiscsak ő felelős.” (Középkori szerzetesi ima) „Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni, mindig jön valaki, akinek a hangja már [… Tovább]
nem szeretnék már több ajtón kisétálni.egy helyre vágyom,ahol örökké lenni:szeretve, g?g nélkül,semmi játszma.nemelbizonytalanodvaa sok elszart látomásba.araszolni benne,kéz a kézben;ha te sem, én sem!mindig tudni, hogy holnap is lesz,s majd ha a falak véget érnek,egy sarokban egymásnak d?lni,nézve a végigjárt hatalmas utat: a [… Tovább]
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy zöld hernyó egy nagy terebélyes fa ágai között. Egészen hétköznapi hernyó volt, két fekete szemmel, és sok-sok pár lábbal. Minden nap nagy odaadással rágta a nagy terebélyes fa leveleit. Igazán szorgalmas és [… Tovább]
