Marthi Anna : Álom volta, Veled vagyok ma

 

Amiről írnék nem valós

csak álom. Matéria csak

amivel játszom. Ha lélek

terem is benne, a tárgyé

az érdem, legelészhet

rajta sok szép szem.

 

Alkotás. Kupán csorgó

borszínű kárpit, amint

csendéletbe vetett hitét

adja aranyalma, lábas.

Kopott, szúette keret,

összegöngyölít a bábos.

 

Repkény szilánk-leveles

csendje – pagoda székem.

Karmazsin álmom szúr,

amint lefejteném róla

az egészet. Int a kézfej,

tovább fürmöli, míg

terítő virágoskertjében

okoz nap fonala vágyat,

tárgyiasított minden rész,

de szépet bújtat, lágyan.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1324 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak