Nap: 2011.11.14.

  …”én segítek neked”…súlyos szavak egymás lelkébe rajzoltunk jelekethangokkavargó kétkedéséned engedtanulom a nevedet…

* ..videón is.. http://youtu.be/VthEPCv7LVw   ma letérdepelt a szó bennem gondolataim zsámolyán feledve magát ahogy templomban az áhítat simul padok sorára a csendet meg se törve súgtam hangtalan imát   szőttem volna selymét időnek tettem volna kibontott lelkem kortalan világnyi [… Tovább]

Fekete lyuk, zsugorodó-képzelet a világ,  mindent elnyel?  tátott szájú maszk, éjsötétre festett arc, elny?tt,  két valóság között rekedt kudarc, és a let?nt korokban  megálmodott ezernyi kusza fantáziaálom áll ma ?rt, az ismeretlenségbe  vesz? jövend? el?tt.

Napba néz? reggelét feledve, ringatózik lustán a délután, az ég mögött öltözik az este, lassan én is felveszem szélruhám.

Az eget lestem, azt a félgömb sorsot, a Holdat vitte, mint egy rózsafoltot, nagy éjszaka volt, s megtörtént egészen, hogy utam kezdetét is visszanézzem.   Az első fény, mi ködösen gomolygott, az első levegő, mi fölsikoltott, az első célszalag, amit [… Tovább]

A vers egy fénykép után született. A fotó: Engyel Gábor m?ve   Hosszúra sikerült ?sz. Nyár utáni vágyban a Kövek között. Gyötör.   Ne nézz így engem, Ha félek vagy ha fázom! Lassú levelek tánca, látom, Amit te nem.   [… Tovább]

Én az utcára gy?zni jöttem,a botos-husángos hétköznapoknem tudnak megtérdepeltetniaz ásító paneltorkok el?tt.Én az utcára gy?zni jöttem,sosem futottam eddig, nem rémíta rangosok és senkikriasztó kakofóniája.Rossz id?k vannak, maró-meztelenek.Ismerem a sötét kapualjak ammóniaszagát,olvasom a tömbfalak salétromoskartográfiáit.Népem hallgatása ül bennemminden fizetésnapon,nehéz-bizonyos hallgatás ez,mint [… Tovább]

P. Apollóniának…   Nézem a képet, idézek évtizedeket. Elém jön a pillanat, amikor először láttalak, karomban ringattalak.   Régi mosolyod, s a most között elt?nt az a rés: a dac korszak, a nem – értés.   Lassan eljön a nap, [… Tovább]

Nem tudom, hogy is a nagy ív, íjat feszíteni ellenszélben – miközben lezajlik a világ, vadat felt?zni nyílnak hegyére.   Nem mindegy: akad-e honnét – hová – visszahull, bármilyen magas – ameddig istent elképzelni, remélem, addig szívem nem hasad.   [… Tovább]

Abbagnano 20. századi, pozitivista filozófus volt Zárt ajtókon zörgetsz, nem tudsz semmit. Az ösztön illatába dugod fejed.   Túllépsz a hatalom keretein, s már nincs helyed a kalandban. Meggyújtott libidód katlanjában Freudról vallod, hogy nagymestered.   Játszótársnak választasz mást, úgy [… Tovább]

…ki nagyobb csótány? *   Rút, morcos külváros, mindennap szokványos, illatok csalnak át, ajtók alatt,   reményem élelem, nekem szükségletem, valami mócsing lent, mindig akad.   (párás környezetem, lassan megízlelem)   Dőlt tűsarkú cipő, szaga nem ijesztő, zöld női táska, [… Tovább]

Fotó: Fotóház – G@’Bor         Jaj, most meg túl nagy már a csend, egészen beborítja ezt a máskülönben csacsogásra ítélt napot. Kifeszül a hóhéridő előtt, a színe mély, komolyvörös. Ez valami évre szabott novemberiség. Több, mint különös. [… Tovább]

tengerek istene ki úszni se tudottcsak Kronosztól és Rheiatól kapotthatalmával  és háromágú ócskaszigonyával csapkodta a vizets hitte, hogy a hullámokat ? keltipedig Zeusz már rosszallón néztemit m?vel a sok pocsolyávals mikor ellopta Afrodithe kagylójátmegbüntette,építse fel egy játékvárosát, Tróját Kedves Imre, [… Tovább]

Vonatom ablakán napcsápok villódznak, gigantikus tűként szurkálják szemem, kinn szénszínű varjak szárny-árnyéka lebben rejtelmesen,   előttem fut a múlt s egy lejárt koncert-reklám, odébb jövő évit hirdet  az óriásplakát –   enyém most ez a táj, s az illó pillanat; [… Tovább]