A lapok leosztva már. Nehéz úgy nyerni egy játszmában, hogy egyetlenegy ász sincs a birtokodban. De próbálkozol, mert neked csak a gy?zelem az egyetlen kiút ahhoz, hogy túléld a magadnak felállított csapdák közötti gyilkos ösvényeket. Bármelyikre is lépsz, abban biztos lehetsz, hogy nem lesz könnyített túra.
A lapokat felemelve úgy teszel, mintha baromi jók lennének. Pedig csak két párod van, meg a sallang. Az egyik pár a treff és a pikk dáma. Nem rossz, de még kevés. Rakni kellene hozzá valamit. Élményeket, éveket… A másik a kör és a káró tizes. Valaha dámák voltak, de a sok partiban leértékel?dtek. Pedig ha… Akkor póker. A legnagyobb gáz az, hogy már dobtál. Sallang helyett sallang. De mit vártál egy vérre men? játszmában? Jó lapok csak jó játékosoknak dukálnak. Ezt írja le a szerencsekódex is.
Szemben veled az örökös bajnok ül, Mr. Halál. A legjobbak közt is a legjobb. A Best. A végén mindig ? nyer. A mostanra kies?k is jó nev? játékosok. Mr. Remény és Miss Jóindulat. ?k már a körön kívülr?l lesik a végs? csatát.
Figyeled az ellenfeled. A csuklyás köpeny még félelmetesebbé teszi. Csontujjaival egykedv?en dobol a karfán. Ismered a jeleket. Elégedett a jelenlegi leosztással. Pengevékony, aszott ajka egykedv?en mosolyog, mint aki mindig is tudja, hogy ? nyer. Mindig is tudja…
Nincs mese, blöffölnöd kell. El kell hitetned vele, hogy „über” lapjaid vannak. Pókerarc fel, magabiztos félmosoly a kirakatba. Csak a szemedre vigyázz! Ne nézz az övébe hosszan, mert akkor megneszeli gyermeki félelmed, amit a szíved pumpál beléd. Nézz inkább mögé! Figyeld az angyalait! Figyeld, ahogy táncot járva készítik fel a tutajt neked, amelyre szállni kényszerülsz, ha veszítesz.
Vársz. Várod a reakciót. Várod, hogy bedobja lapjait. A másodpercek órákká válva köröznek köztetek. Nem mersz pislogni, nehogy kiszúrja talmi szereped. A szemed lassan könnyezni kezd, s a mosoly ráfagy az arcodra. Kiszúrta. Tudja, hogy blöfföltél, véged van. Most már mindegy. Belenézhetsz a szemébe.
Büszkén dobod be a lapjaidat. Az angyalok már mögötted állnak. Felsegítenek a székedb?l. A gy?ztes, szó nélkül, gratulációt nem fogadva senkit?l hagyja el a játékteret. Még arra sem méltatott, hogy a lapjait kivágja eléd. Nem akar megalázni, nem érsz neki annyit. Legszívesebben utána ordítanád, hogy visszavágót akarsz. De hangod már elhagyott. Ekkor egy furcsa érzés tör rád… Maradék er?ddel kiszabadítod magad, és a gy?ztes lapok felé nyúlsz. Amint felfordítod ?ket, egy néma sikoly szakad ki bel?led. Három sallang és egy pár. A sikoly még akkor is visszhangzik füledben, amikor már a tutajt elnyeli a mindenség…
Legutóbbi módosítás: 2011.11.14. @ 17:36 :: Jagos István Róbert