Nap: 2011.11.28.

Mondta a lány, ez egy hard kor, totál nem értettem akkor: ? fog felelni a kínér’, nem lesz telefon, se ímél, hogy miatta nézek bután egy ismeretlen n? után, hogy érte énbennem csend lesz. Jobb is szeretem, ha csendes a [… Tovább]

*     Ént lehelek ablakodra,   Rákaparom, mit lelkem felköhög, Hiába, a légy is halott, jégvirágok árnyékában elt?nök.   (nyissz-nyessz, didergek, két üvegközt felejtett)     Nem hallod, hogy felvonyítok,   Férfivakság, belebolondulva, Zúzmarás merevítőkön, pengethetsz kinyújtva.   (ding-dang, [… Tovább]

Tömör,pántlika nélküli élet,rozsdásan peng?n,er?tlen élek.Feltekert nyugalomszálakmesszir?l, messzebbre szállnak. Gorombán,magányos libasorban,fittyedt harcsabajszúingertelen alak.Minden értelmesetapróra reszeltet,félelmetes bájjalinaslelkek állnak. Rozsda vágja, fújja,mindenkinek búja,szuroksötét koromveremalagútja! Hány személyes vétek?Vagyok én torz mosoly,kering?s sírásoktócsájában fogoly. Mindenfele rácsok,rengeteg harácsok! Megy az út, viszi a barom!Kutyát sem érdekel,én [… Tovább]

Páraként ül szemeden is kényszer magányom… November végén jól derülnek a fagyok, északi hűs csillag is a szemembe vacog, a ködből kandikáló kék fényű csillagok ugratnak párás, hajléktalan, hűs, hangulatot.   Páraként ül szemeden is kényszer magányom.   Éjjel a [… Tovább]

Azt akartam leírni először,   hogy nem is kell oly nagyon írni, végülis mi múlna rajta? Különben is, ha mások nem úgy veszik, mint adja, aki írja, csak sértődés lenne. A legfontosabb ki nem beszélhet?, ami megformált, már hazugság, riszál [… Tovább]

Izzó fátyol arcodon, rám tekintesz és szétesem, parázsló szemed rám ragyog, nézlek, a kezed megfogom, mosoly fut át az arcodon, olyan vagy, mint az angyalok. Fátyol takarja tetteid, én nézhetek csak rajtuk át. Aranyló selyemszál, amit nem láthat meg a [… Tovább]

  Visszavedlek újra botladozó emberré. Tanultakkal beérve, fölpolcozom lelkem. A kín – megérdemelt. Emelt fővel viselhetem.   Dolgomra indulok. Siket zajtalan bú nyúzza szívemet, gyúrna belőlem jobbat. A mostani show time nem lehet több, vállalni: nem roskadozhatsz.   Gyűrött, elszakadt [… Tovább]

  A mai nap az ?rület ideje. Kényszer-fájdalmak el?idézése. Mindegy mi tör össze, csak törjön. Legyen káosz a perc, a pillanat, míg végül ma- rad a hangtalan tér: a kívülr?l zárva-világ. Be- lülr?l tüskéket növeszt az önharag. Fájó, szúró szavakat, [… Tovább]

  Ha kérdenéd, mi újs’, mondanám a semmi különösön túl és innen, hogy merülök épp – hogy’ merülök! Merítkezem hiányodba. Alá- majd felbukom s lebegek. Szomjazom ebben a nagy sós löttyben, ide-oda löttyen számhoz s csak köpködöm bele nyálam – [… Tovább]

volt olyan, hogy nem hazudtunk?egy nagy vonalnyi élet ábrándjába töretlenül,a végtelenbe összeér?sínpár voltunk? volt olyan, hogy nem volt más?hogy egy régen megírt szerep,nem lyukas szemekkel nézetta rendez? könnyes szemébe? volt olyan, hogy nem ‘miért’? hogyúgy repült a kakas szélcsendben,csomóra kötött ver?erekt?l,holnapiz? [… Tovább]

Hallani vélem az alvók szuszogását,szememben tömbházak, mohás sziluettek.Pont olyan az este, mint egy elny?tt kabát,minden álom herélt, zseb üresre metszett. Nincs torpanni hely, bántani nincs tekintet,a város most fekete és fojtó-sárga.Nincs isten felmosni a tócsatükröket,tiszta-fehér inget adni a halálra.

“nem vártam szándékosan jeleit”         Én az őrzőangyalomat egy áttetsző testű, folyton lebegő furcsa lénynek látom. Nálam jóval magasabb és valóban szárnya van, az arca olyan akár az enyém, de én csak csont és hús vagyok, míg [… Tovább]

…sokáig kísér…   Sokáig kísér az érzés szem-lecsukva képzelem: tekinteted felkavart, majd nyugtatott az a pillanat… Akkor voltál a legtöbb csendesen, nem éreztem meddig vagyok én, s hol kezdődik a te, csak mi voltunk.   Beszédes némaságod itt bolyong ereimben. [… Tovább]

  Tedd fel maszkfejed – ha nem – szemed átszúr. Egy fekete teát felteszek, kövesd ringó távom.   Beloplak sejtelem, a szőrme illatú őszbe, vetkezz magadtól a szemrebbenésnyi kozmikus űrben.   Ezért kell gén kapocs, s botlanunk. Egymásba. Rombol a [… Tovább]

Kopott kabátot hord a szél, de duzzad szára-karja, s míg odújába visszatér, a port még fölkavarja.   Kis esőcsöppöt fúj a szél, olyan szőlőszem fajta, vizet cipel, de inni kér, az aszúnkat akarja.   Megáll alig, nagy úr a szél, [… Tovább]