Vers

Mondta a lány…

Mondta a lány, ez egy hard kor, totál nem értettem akkor: ? fog felelni a kínér’, nem lesz telefon, se ímél, hogy miatta nézek bután egy ismeretlen n? után, hogy érte énbennem csend lesz. Jobb is szeretem, ha csendes a [… Tovább]

Vers

Egyirányú ablak

*     Ént lehelek ablakodra,   Rákaparom, mit lelkem felköhög, Hiába, a légy is halott, jégvirágok árnyékában elt?nök.   (nyissz-nyessz, didergek, két üvegközt felejtett)     Nem hallod, hogy felvonyítok,   Férfivakság, belebolondulva, Zúzmarás merevítőkön, pengethetsz kinyújtva.   (ding-dang, [… Tovább]

Vers

Megy az út

Tömör,pántlika nélküli élet,rozsdásan peng?n,er?tlen élek.Feltekert nyugalomszálakmesszir?l, messzebbre szállnak. Gorombán,magányos libasorban,fittyedt harcsabajszúingertelen alak.Minden értelmesetapróra reszeltet,félelmetes bájjalinaslelkek állnak. Rozsda vágja, fújja,mindenkinek búja,szuroksötét koromveremalagútja! Hány személyes vétek?Vagyok én torz mosoly,kering?s sírásoktócsájában fogoly. Mindenfele rácsok,rengeteg harácsok! Megy az út, viszi a barom!Kutyát sem érdekel,én [… Tovább]

Vers

November végén

Páraként ül szemeden is kényszer magányom… November végén jól derülnek a fagyok, északi hűs csillag is a szemembe vacog, a ködből kandikáló kék fényű csillagok ugratnak párás, hajléktalan, hűs, hangulatot.   Páraként ül szemeden is kényszer magányom.   Éjjel a [… Tovább]

Vers

Éjjel

Azt akartam leírni először,   hogy nem is kell oly nagyon írni, végülis mi múlna rajta? Különben is, ha mások nem úgy veszik, mint adja, aki írja, csak sértődés lenne. A legfontosabb ki nem beszélhet?, ami megformált, már hazugság, riszál [… Tovább]

Élménybeszámoló

Belső kényszer

  Nem operabál volt, mindössze egy egyszerű, rendkívüli értéket magában hordozó, cigányzenére nótázó, magyar operaénekes tiszteletére cserélték le Jánosék uniszex egyen farmerüket és kockás ingüket, hozzájuk kevésbé illő öltözékre. Különleges csemege volt, sivatagban, oázist varázsoló esemény. Nem olyan, mint az [… Tovább]

Vers

Búsuló búcsúzó egykori magamtól

  Visszavedlek újra botladozó emberré. Tanultakkal beérve, fölpolcozom lelkem. A kín – megérdemelt. Emelt fővel viselhetem.   Dolgomra indulok. Siket zajtalan bú nyúzza szívemet, gyúrna belőlem jobbat. A mostani show time nem lehet több, vállalni: nem roskadozhatsz.   Gyűrött, elszakadt [… Tovább]

Vers

A mai nap

  A mai nap az ?rület ideje. Kényszer-fájdalmak el?idézése. Mindegy mi tör össze, csak törjön. Legyen káosz a perc, a pillanat, míg végül ma- rad a hangtalan tér: a kívülr?l zárva-világ. Be- lülr?l tüskéket növeszt az önharag. Fájó, szúró szavakat, [… Tovább]

Vers

Ha kérdenéd

  Ha kérdenéd, mi újs’, mondanám a semmi különösön túl és innen, hogy merülök épp – hogy’ merülök! Merítkezem hiányodba. Alá- majd felbukom s lebegek. Szomjazom ebben a nagy sós löttyben, ide-oda löttyen számhoz s csak köpködöm bele nyálam – [… Tovább]

Vers

tört én elem

volt olyan, hogy nem hazudtunk?egy nagy vonalnyi élet ábrándjába töretlenül,a végtelenbe összeér?sínpár voltunk? volt olyan, hogy nem volt más?hogy egy régen megírt szerep,nem lyukas szemekkel nézetta rendez? könnyes szemébe? volt olyan, hogy nem ‘miért’? hogyúgy repült a kakas szélcsendben,csomóra kötött ver?erekt?l,holnapiz? [… Tovább]

Vers

Fekete, fojtó-sárga

Hallani vélem az alvók szuszogását,szememben tömbházak, mohás sziluettek.Pont olyan az este, mint egy elny?tt kabát,minden álom herélt, zseb üresre metszett. Nincs torpanni hely, bántani nincs tekintet,a város most fekete és fojtó-sárga.Nincs isten felmosni a tócsatükröket,tiszta-fehér inget adni a halálra.

Vers

Angyalokkal suttogó

“nem vártam szándékosan jeleit”         Én az őrzőangyalomat egy áttetsző testű, folyton lebegő furcsa lénynek látom. Nálam jóval magasabb és valóban szárnya van, az arca olyan akár az enyém, de én csak csont és hús vagyok, míg [… Tovább]

Vers

Beszédes némaságod

…sokáig kísér…   Sokáig kísér az érzés szem-lecsukva képzelem: tekinteted felkavart, majd nyugtatott az a pillanat… Akkor voltál a legtöbb csendesen, nem éreztem meddig vagyok én, s hol kezdődik a te, csak mi voltunk.   Beszédes némaságod itt bolyong ereimben. [… Tovább]

Kisregény

Pasik és álomnők

Ez egy majdnem készülő könyv előszava. Azért csak majdnem, mert a bevezetőn kívül több sor még nincs meg belőle. Engem az érdekelne, hogy a téma eléggé érdekfeszítő e ahhoz, hogy egyáltalán belevágjak. *     Bevezető     Amikor kitaláltam [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Angyalokkal suttogó

“nem vártam szándékosan jeleit”         Én az ?rz?angyalomat egy áttetsz? test? folyton lebeg? furcsa lénynek látom. Nálam jóval magasabb és valóban szárnya van, az arca olyan akár az enyém, de én csak csont és hús vagyok, míg [… Tovább]

Vers

Vese néző

  Tedd fel maszkfejed – ha nem – szemed átszúr. Egy fekete teát felteszek, kövesd ringó távom.   Beloplak sejtelem, a szőrme illatú őszbe, vetkezz magadtól a szemrebbenésnyi kozmikus űrben.   Ezért kell gén kapocs, s botlanunk. Egymásba. Rombol a [… Tovább]

Vers

Széldal

Kopott kabátot hord a szél, de duzzad szára-karja, s míg odújába visszatér, a port még fölkavarja.   Kis esőcsöppöt fúj a szél, olyan szőlőszem fajta, vizet cipel, de inni kér, az aszúnkat akarja.   Megáll alig, nagy úr a szél, [… Tovább]

Kisregény

Légzuhatagban II/7. Pácban a mérnök

Xántus Áron a Színes pokol poklába kerül, a színezékszárítóba. Bár e környezetben nem kell szégyellnie múltját, gúnyolják a “Jófiút.” Terminátor, akit emberölésért zártak be, veszi védelmébe. sszebarátkoznak, és hozzá költözik. Id?közben Mezei a váltásmérnök “el?lépteti” a szintézishez, ott viszont kiközösítik. [… Tovább]