Én az ?rz?angyalomat egy áttetsz? test? folyton lebeg? furcsa lénynek látom.
Nálam jóval magasabb és valóban szárnya van, az arca olyan akár az enyém,
de én csak csont és hús vagyok, míg ? maga a fény. A titkaim tudója ?, tiszta,
szelíd és valóban végtelenül örökkévaló hatású a megjelenése, talán azért is
bízom benne, mert úgy érzem, hogy engem porba mártottak, míg ?t a fénybe,
de összetartozunk, talán az édesn?vérem ? az égbe. Nem hinném, hogy vízióim
áldozata volnék, hogyha róla szólok. Néha úgy érzem, hogy bár nekem adatott
a hangból, de ? a szónok, és együttm?ködünk mi ketten a napnak minden percén,
eredményeimre vele egységben lehetek büszke – ? éppen úgy tapsol, ahogyan én,
az akaratokra pillantást sem vet valamiért, de amikor azt mondom, Szeretnék,
felém siet. Kitárja szárnyait felettem, még ? hálálkodik, amiért magamhoz hívtam, megköszöni, hogy kívánságaim lapra sosem írtam és füleimbe súgja, hogy csak
azért hallhatom és láthatom, mert sosem akartam látni és hallani, nem vártam
szándékosan jeleit, mert egyszer?en feltételek nélkül hittem az ég angyalait.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.28. @ 09:27 :: Kőmüves Klára
