A Nyugatinál

 

(meghallgatom)

Fénykorába` Eiffel jobb lábával kelt fel,
– s hol a török ült – hagyott örökül
csuda állomást, bár az áldomást
már nem a restiben issza,
ki szomjan halni rest.

 

őskövült sóhaj a Nyugat felé
most unottan tér be a Mc Donaldsba,
s fölülmúlhatatlan az aluljáró,
ha hajnaltáji járót, s kelőt
(háló)zsáknyi gondolat ébreszt.

 

Míg nyűgös villamos csilingel,
kilincselni készül sok ember.
Kirakat, divat, retro, és metró,
innen indul a boldogság-pótló:
lázas a pláza, népe alázza a koldust,
s a Westend ma sem ér véget.

 

41látogató,1mai

5 Komment

  1. Köszönöm szépen kedves Sándor, hogy olyan sok versemet elővettél, (még azt hiszik, hogy felbéreltelek 😀 – bocs, ez csak amolyan idétlen lillys humor akart lenni) Hagy köszönjem meg összes kedves bejegyzésedet e vers alatt. rülök, hogy így tetszett “munkásságom” 🙂

Hagyj üzenetet