Vers

Te és én

B?zös csatornákba tévedtsell?ként rabulejtveKereslek buborékba zártsóhajom szorítva.Sötét hínárral tömöm számat,nehogy kimondjam,mit nem szabad.Lehet, távoli léted csak illúzió,saját lelkünkkicsiny darabját féltjük,s a másik énje csak tükör.Mint ez a víz itt,mely mégis,Rád gondolva is,T?led tisztuló

Vers

A leltárt lezárva

Lépéseket  törvemégis és máris,kapaszkodni  körbe,ha köt tagadás  is,felhasított burkotlihegve nyalni,cseppenként lecsurgottvízben megmaradni;ráhajolni lágyanostoros vállra,    fagyasztó magánybana leltárt lezárva;terpeszteni végülösszezárt kezet,utolsó ínségülfogyó emlékezetrácsain kihullvaelkopni halkan,csodára hangolvacsodátlan korunkban.

Egyéb

LEKTOR ÉTKEI

Hálám jeléül, csak mert tegnap nem találtam meg id?ben a megfelel? szavakat…   Jómagam imádok vendégségbe járni. Tudja ég, mi okból, de szeretem azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amikor ismer?seim otthonában leülhetek egy percre, s úgy figyelhetem meg ?ket, [… Tovább]