BEFEJEZÉS Zoli nyugtalan álmából arra ébredt, hogy arcát az égből csendes eső permetezi. A borzas seregély már vagy egy órája hazagyalogolt, mert úgy teleette magát egy véletlen talált bogárlagzi vendégeivel, hogy lusta volt szárnyrakapni, meg különben sem lakott messze. Az [… Tovább]
* Tizenkét éve került hozzánk. Kicsi, alig két ököl nagyságú barnás szőrgombóc, két hatalmas szem, szimatoló nedves orrocska. Egy papírdobozban lapulva hozta haza Zoli fiam. Már régen szeretett volna kutyát, ezt a kis kaukázusi keveréket egyik barátjától kapta. [… Tovább]
B?zös csatornákba tévedtsell?ként rabulejtveKereslek buborékba zártsóhajom szorítva.Sötét hínárral tömöm számat,nehogy kimondjam,mit nem szabad.Lehet, távoli léted csak illúzió,saját lelkünkkicsiny darabját féltjük,s a másik énje csak tükör.Mint ez a víz itt,mely mégis,Rád gondolva is,T?led tisztuló
Lépéseket törvemégis és máris,kapaszkodni körbe,ha köt tagadás is,felhasított burkotlihegve nyalni,cseppenként lecsurgottvízben megmaradni;ráhajolni lágyanostoros vállra, fagyasztó magánybana leltárt lezárva;terpeszteni végülösszezárt kezet,utolsó ínségülfogyó emlékezetrácsain kihullvaelkopni halkan,csodára hangolvacsodátlan korunkban.
Hálám jeléül, csak mert tegnap nem találtam meg id?ben a megfelel? szavakat… Jómagam imádok vendégségbe járni. Tudja ég, mi okból, de szeretem azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amikor ismer?seim otthonában leülhetek egy percre, s úgy figyelhetem meg ?ket, [… Tovább]
Életünk belefér egy köt?jelbe. Abba, amely majd felirattatik a születési és a halálozási dátumunk közé. De a vonal inkább hullámzó, mint egyenes… Erre jöttél –(eltévedtél?),mentél, tettél –(mit kerestél?) itt maradtál –(mit találtál?)ment az élet –(sodort téged?)jártál, álltál –(és jótálltál?)lelkesedtél –(álmot [… Tovább]
Nehéz elengedni akit igazán szeretünk, és a remény az hal meg utoljára…. Majd ha örvényl? élet forgószelek, Mint törékeny pillangót a magasba rántanak s szárnyadról a szivárványport lemossa az id?, S te zuhansz halálraváltan S egyetlen, villanásnyi ösztönödben Segítségért [… Tovább]
Zoli a csíkos vadmalac a fatörzsnek vetve hátát, verte a cserkészdobját. Úgy, hogy :- pam, pam, papapa pam. Nem hangosan, de akkor sem zavart volna senkit ha nagyokat ütne rá, mert a körvadászat után már nem lakott itt senki. Az [… Tovább]
éjsötétcsillagokködköténybe bújtatok hulla pókszíve jéghó harapta fagyvidék. karcolata mélys megkövesedett bús hang döng dalt életunts hideg
Amikor reggel Berendi Albert a tudós rektor a farkán hatalmas lila maslival belépett a terembe, a medikusok jóindulatú röhögéssel fogadták. Mindig tudták, hogy tanáruk ódivatú és bogaras kicsit – holott felesége volt az entomológia professzora – de, hogy ennyire [… Tovább]
9/4 Az orvos nehezen vette a lélegzetet miközben haladt felfelé a meredek lépcs?kön, a pirkadat fénye kísérte lépéseit. Nem álhatott meg szétnézni, hogy lássa a nyomait a földindulásnak, mert paptársai követték. Négy maninik a lépcs?n hozta újra Chikchant, mert a [… Tovább]
9/3 Elefántok érkeztek dübörögve, a vezérhím trappolt el?l, nyomában a csorda apraja nagyja. Körkörösen körbe taposták a t?zfészek körül a füvet, ledöngölve széles talpukkal a földet. Wink elvarázsoltan állt, és nézte, hogyan állítják meg a t?z terjedését az oktalan állatok. [… Tovább]
Futásra kínzott lábainkbangörcsbe fagyott a pesti nimbusz –öszeszorított sárga szánkbólfagyba lehelt a néma himnusz – es?t?l cuppogó barázdáksarába sírt a barna bakancs,s jajunk dúlt rettegésbe zártak,a pisszenések "csöndbe …! …hallgass!""Aztán most merre?" – Messzi fényponts egy erd?sor. …"Talán az [… Tovább]
Ijf. Endrey Árpád, “Muki” , általános iskolai tanuló emlékének SZEMÉLYEK: HERNYÓTALPAS A HANG ELS?HALOTT MÁSODIK HALOTT DAVAJGITÁR A FIÚ A LEÁNY ÚTSZÉLI FA HERNYÓTALPLAS: csusszanjanak és nyikorogjanak és szusszanjanak és csikorogjanak és csakazértis mennydörögjenek a di?cséges nagy [… Tovább]
* Állsz a tükör előtt, nézegeted magad. Míg simogat a napsugár, megigazgatod hajad. Aranytincseid szemedbe hullnak, kéklő csillagokat takarnak. Csendben figyellek a sarokból s úgy érzem, te magad vagy a Nap. Ha látod, hogy nézlek, durcásan fordulsz el, magamban mosolygok, [… Tovább]
B. Kovács egyenletes tempóban haladt az A2-es beköt?út sima szakaszán. Vezetés közben egy kicsit nézel?dött: figyelte a lehulló levelek spirálszer? útját az aszfalt felé, majd megbámulta a félig csupaszon maradt fák égbe nyúló, fekete csontváz-karmait, ahogy szinte karcolják a [… Tovább]
Milyen üveghegyen mész át, hol nincs árnyékod, hol lenyom a mélység, az ismeretlen önmagad? Milyen üveghegyen mész át, hol minden kristály te vagy, hol önmagad kergeted, és visszhangoznak a falak? Milyen üveghegy az, honnan [… Tovább]
A minap a templomkertben sétálva, felt?nt, hogy serény asszonyok ügyes, gyors kezekkel tesznek rendet a "H?si halált halt szovjet katonák sírjánál". Friss a virág a szépen gereblyézett síron. A sírok kb. velem egyid?sek, így csak az itt él?k [… Tovább]
Bor…szép lányok… Barátok.. meddig??? Üresen kong a donga,hordómból a bor lassacskán elfogyott.A sok barátnak hirtelenmáshol akadt dolga,engem szép sorbaoly csúful mind elhagyott. Hogy aztán lapos lett a buksza,benne csak az adósság ideje perceg,a sok szép lánynak, milyen furcsamár nem [… Tovább]
Árnyas fák alatt csendes örök pihen?, gyertyás temet?. Máskor oly sötét, most gyertyafénybenúszó csöndes temet?. Elmegyünk, mert kell, mert menni, szokássá vált, de szívünk üres. Üres szívünkön nincs mutogatnivaló, bezárjuk hát jól.
pillanatkép Szocreálba merevedett vörös-díszes megállóból a felszínre érvebarnab?r? feketemunkások ácsorognakszürke létük aznapi megváltásátvalami munkát s abból jó tompítót remélve Tarka galambsereg kereng éhes-kiszolgáltatottansorsára közömbös embercsürhe feletts ki nem vigyáz….bár mondják… szerencséje lesz Fáradt villamosok ki-be nyikorognak a térres nézik a [… Tovább]
A Torony két szerzője írta ezt a kisded játékosságot. Ez egy “mesterséges” nick, én – lektor – tettem föl, a beküldött írást. Jó ötletnek tartom, örülnék, ha követnétek ezt játékot. Aki kitalálja, hogy kiknek a kezei írták, a számára a [… Tovább]
Ã?Å¡jsághír: Egy ember kiugrott a lakótelepi kilencedik emeleti lakásának ablakából. A rend?rség nem talált okot az öngyilkosságra az ember egyedül volt. Általában Magyarország az öngyilkosságok számát tekintve élenjár a világ országainak sorában. Még megült az ablakpárkányon csendesen, mint riadt, [… Tovább]
9./2 Az anya felbátorodva rohant vissza csecsszopó kisdedjeihez, sebesen, mint a gazella, bátran, mint az oroszlán, haja sörényként lobogott utána. A földkunyhó résén becsusszant, kölykei örömteli vinnyogással fogadták. Kidobálta ?ket a résen, majd felkapta karjaiba a két porontyot, vitte [… Tovább]
Prága szívében nem kellett meresztgetnem a füleimet, hogy meghalljam a déli harangszót. A majd hétszáz éves Óvárosi Tanácsház mögött terítettem le egy padra az abroszomat az ebédhez, mint Rejtő Gorcsev Ivánja. Kiraktam a keménytojásokat, melléjük négy fasírozottat ültettem, [… Tovább]
Mikor az aljas felh?k telet köpnek a légbe, fagypelyhek örvénye a világ. Szemed a fehérségbe vakul, s mennél, ha tudnád, hová. B?rödet kristálypengék hasítják, torkodban hideg köd zihál, görcsbe bénult lábad jégtáblák merevségében áll. Pont pontra halmozva ad rád [… Tovább]
Kellemes bizsergést érzett végtagjaiban, ha a közeled? éjszakára gondolt. Mosolyogva rendezgette a könyveket a hatalmas, mennyezetig ér? polcok között. A csillogó fények, a zene, a koktélok zamata, a fiúk mosolygós szemei, forró, felfedezni vágyó kezeinek reménye mind-mind varázzsal töltötték fel. [… Tovább]
Szeretem az ?szt. A betakarítás, gy?jtés, tartalékolás idejét. Szeretem a langymeleg nappalokat, a színes faleveleket, az érett gyümölcs illatát, a szüret hangulatát, a must erjed? pezsgését, az újbor fanyar, nyers ízét, a dió roppanását. Minap a piacon a színes gyümölcs [… Tovább]
9./1 A jégverést?l kék-zöld foltokkal, kifulladva érkezett Ook a párral a raktárba. Ahaw szólni sem tudott az örömt?l, amikor meglátta anyját, apját és húgát, Samexel együtt a bejárat mögött, biztonságban. Wink sürgette a kis csoportot, induljanak, szálljanak be a [… Tovább]
Nagy keresztút, hol elcsigázott busz kacsint össze robotlelk? villamossal, elnyomva átutazó némberek siet?s cip?koppanását. Megcsúfult magasztos hely. Meg nem élt emlékmorzsákból összerakosgatom, s hallom a Nemzet Csalogányát, kétségbeesetten omló végs? falak lassított képként ereszked? k?zuhataga mögül. Csupaüveg [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!