Matos Maja : Hősi halottaink

 

A minap a templomkertben sétálva, felt?nt, hogy serény asszonyok ügyes, gyors kezekkel tesznek rendet a "H?si halált halt szovjet katonák sírjánál". Friss a virág a szépen gereblyézett síron.

 

A sírok kb. velem egyid?sek, így csak az itt él?k anekdotái alapján tudhatom kiket is rejt a sírhalom.

Városkánk az Alföld közepén, akkor még falu volt. Poros, sáros utakon zötyköl?d? szekereken közlekedett a szorgalmas, földm?velésb?l nagyon szerényen él? lakosság.

Nem volt itt nagybirtok, nem volt semmilyen objektum, melyet a "Felszabadító" Vörös Hadseregnek vissza kellett volna foglalnia.

Dolgos szegény emberek laktak itt, mit sem tör?dve világi politikával. Háború ide, háború oda, ?k bizony vívták a maguk harcos, kemény hétköznapjait a földdel a megélhetésért.

Azért éhezni, nem éheztek sosem. Dolgos kétkezi munkájuk eredményeként mindig volt a kamrában bab, krumpli, liszt, répa, gyökér. Az udvaron is kapirgált néhány aprólábas: tyúk, csibe ellátva a családot tojással. S?t, majdnem minden háznál visított az ólban egy malacka vagy disznó is.

Hirtelen változott meg minden 1944 ?szén, mikor is a néprádiókból recsegve szólt a figyelmeztetés: El?retörtek a szovjet csapatok!

Suttogva terjesztett rémhírek keringtek meger?szakolt lányokról, fosztogatásokról és a katonák kegyetlenkedéseir?l. A rémület tapinthatóvá vált.

Sietve tüntettek el minden élelmet a kertben ásott, deszkákkal bélelt verembe. Ide került a bor, krumpli és minden elálló élelmiszer. No de mi legyen a tyúkokkal, disznókkal?

Ezeket igyekezvén menteni, hatalmas tyúkkárálás, disznóvisítás hangjai keveredtek a harangok zúgásával. Ilyen jól már régen lakott a falu népe. Szállt a húsleves, pörölt, sül? hurka, kolbász és töltött káposzta illata, melyet az asszonyok rotyogtattak a sparherdón, míg a férfiak a bunkert javítgatták, ahová menekülhettek óvóhely híján.

Az alacsonyan szálló, idegborzoló hangú bombázógépek megjelenése vetett véget az idillnek.

Felkapván mindent, mi két kezükben elfért, rohantak Flaisz Pista bácsiék is a bunkerba.

Igen ám! de a töltött káposztás fazék ott maradt a t?zhelyen, mert sehogysem fért volna be közéjük, meg aztán túl forró is volt! Julis néni nagykabátba csavarta és az ágy alá dugta.

Így esett, hogy a Dics?séges Vörös Hadsereg bevonulván éhes gebéivel, csak üres falut talált.

Ellenség és ellenállás híján beszállásoltak az üres házakba.

Flaisz Pista bácsiékhoz is jutott három ruszki.

Megfáradván a felszabadításba, éhesen, szomjasan, koszosan, tetvesen nyitottak be a konyhaajtón.

Gondolom, a mennyországban érezhették magukat, megcsapva orrukat a káposzta mennyei illata. Némi gyors felderít? munka után el?került a fazék! ?k pedig nekiálltak és bezabálták az egészet.

Miután így elverték éhüket, megszomjaztak de er?sen. Sajnos vagy hálaistennek, megtalálták a padló alá rejtett 3 literes lapos szilvapálinkás demizsont is, teli jó kisüstivel. Nyelte a zsíros étel a szeszt becsülettel.

Szép orosz nótákat ordítva, lövöldözve, lassan erejüket vesztve, elszenderedtek

Szanaszét hevertek a konyha kövén, fejüknél, lábuknál üres fazék, demizson, töltények, fegyverek..

Pista bácsiék rettegve lapultak az óvóhelyen másnap reggelig , mivel mindenütt csend ült,  hát el?merészkedtek.

Megrökönyödve nézték az eléjük táruló konyha képét, benne a szétvetett lábakkal hever?, magukat holtrazabált „h?si katonákat".

 

Templomkertünkben most is van friss virág a sírjukon. Nekünk ilyen h?sihalottak jutottak!

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Matos Maja 249 Írás
Itt otthon érzem magam. Szívesen olvasok, írok. www.majalapja.eoldal.hu