Hónap: 2012 július

  Csak azért féltek az öngyilkosságtól, mert nem jön eléggé hirtelen. Ha úgy történne, ahogyan a bontókéssel vágtam a kezembe, miközben elméláztam rajtad, a beteljesületlen álmaimon és a kifizetetlen gázszámlán … én biztosan megtenném, hiszen a váratlanul jött fájdalom nem [… Tovább]

  Lázadsz, fáj, mert bűnösök ítélnek el, béklyót vet rád fegyenc, gályarab. Keresztre vonszolttal – mondd – mit érnek el, hol tűzvész pusztít, döghalál arat   s törvény sincs, mi kötne, vagy feloldozna. Nem használ hit, se korbács, se ima, [… Tovább]

*   Ennyi, keretbe foglaltuk a tegnapot, téptünk a mából néhány szép pillanatot, álmodtunk a holnapról, együtt és távol. Már soha így? Lehet nincs már „máskor”. Versekbe szőtt létezés, tudod oly kevés és ha megzökken a szó, fals a rímelés [… Tovább]

* Ha úgy érzed, hogy rád szakad az ég, ha életed gyertyája csonkig ég.   Ha jégeső hull rád és zivatar, ha szemfödél fed el, mely betakar, akkor lesz még egy utolsó esélyed, hogy lelkeddel a mennyeket elérjed.   De [… Tovább]

    Egy-egy, fel-felpattanó öröm, mihez lehet, vagy van is közöm, nincs annyi ölelés, a szó is mind kevés, hogy elmondjam neked, köszönöm.

  Fekete humor?                                    Koosán Ildikó       Na, ja! Urna! Kis kézi lom, k?edény betonpolcokon; hely kell, kidobják,lesz szemét, széthull… véget itt ér a lét.       2012 júliusa  

félhumor nem kertelek, dinnye versem h?segörög – mondták: színtiszta magyarzöld, de belül pirosasan édesmint az els?, negyvenéves csók összetart a keménnyé vált kéregfolytál volna übtre százfelé(lé a létünk legf?bb hordozója véresvörös, hol könnyesen sós) dinnyeföldön sorolnak légömbökámde jön a gordiuszi kardsuhint s [… Tovább]

Nincs egyebem, nincs másom, hangszerem szabadságom…   Csak te vagy nekem, mi kézzel fogható, pedig az éterben lebegsz mint puszta szó.   Köréd fonódik lágy dallamok nesze, mit?l az embernek megbódul az esze…   Nem érthetik meg mi vagy Te [… Tovább]

* Elfutó utak mentén magamban lépdelek, lábat láb után rakok, táblákat nem nézek, mert az utam csak bennem létezik, s ha akarok,            a pillanat szép szárnyán repülök és vagyok ölelő karjaid között.                         És magamra simítalak,                         és magamra [… Tovább]

Fecskemadár, szabadon szállsz, Eltévedt galambot hol látsz? Repülj magasságos égre, Csillagösvény tetejére.   Szívem viszi, szegény árva, Magában nincs biztonságba’, Zivatarban eső veri, Útját ezer veszély lesi.   Keresd meg őt fecskemadár, Mondd néki: – Van ki hazavár! Repüljön vissza [… Tovább]

szeretném a videót a vers alá tenni Sehol és mindenhol a nagyvilágban,sötétb?l a fénybe egy gyermek felsírt,szeret? szül?k ölel? karjában,lelke, fehér Lótuszvirágként kinyílt.Nem tudott gy?lölni, semmit?l sem félt,mikor elkezdte a tanulás útját,lelke akkor is bizakodva remélt,nem feledve ember el?tti múltját.Sötét [… Tovább]

  Mint elalvás előtti gondolat,  úgy peregtél mellém. Számos lomha lejtő alján szívből-mogorván az utolsó cseppet is osztottad… S mennyi fehérbundájú felhő permetétől óvtál (!?) Most gránit kemény falak nyújtóznak körénk, közöttünk nincs rang, enyém a szó, tiéd a hang. [… Tovább]

(kijavított változatban)  Kápolnában elhagyott, gyónástól megtisztult lelkemre parókiahit szólamokat visszhangzik, hideg arcvetületre fényt eregető kő alabástrom a templom, otthonod.   Színes, míves mozaikok naplementés kilátást álmodnak, monostori falról ered mindenkori himnuszunk.   Nyakköved szentfüzért fűz dekoltázsodra, áhítat szóljon imaházunk ablakán. [… Tovább]

  Anyám nem földi hírt ad, saját misét celebrál, s mint bolygó éhét csillag, úgy csillapítja egy tál.   Akárha dacból volna, úgy gyűlöli, ha téved, lassan kihull a tolla, de röptetik az évek.   Kisírta már a könnyét, de [… Tovább]

Lelke a testéb?l hazaköltözött,választott börtönéb?l kiszabadult,elhagyott létével már nem tör?dött,emberként valamit mégis megtanult.Ahol most van, mindent együtt éreznek,a világ összes tudása van bennük,nem elég tudniuk, mi a szeretet,mert amit tudnak, meg kell ismerniük.Minden világba mennek tapasztalni,létezhetnek szegényen, vagy gazdagon,tanulnak megszületni [… Tovább]

vemhét kihordja lassan http://lissza.hu/wp-content/uploads/2007/01/barackvirag.JPG nem sz?z többé barackvirágés méhek jártak a mandulánvemhét kihordja lassana méhek riadnak a kasban az ?szi szél majd kibeszélkiforrja vad mérg? szeszéta hordó s részegen elgurul minden bokor a hó alatt guggol romos a ház a [… Tovább]

  Megtanultam élni, nézd, magam vagyok a rideg való, csúf, mint a hétköznapok, álmavesztett munkaórás délelőttjei, s úgy sietek már dolgom után, fejem vállam közé húzva, mint akinek kabátja sincs, s futtában csontjába mar a január.   Kilélegezni kéne.   [… Tovább]

szemzugodban bogáncsvirág nekilódul szívemnek egy érzésféle konfettieső tűzijáték mosolyárny húz vissza még egyszer mégy egyszer majd még egyszer átdübörög rajtad életünk nagy igazsága mindeközben ülünk s nézzük amint falra fut fel az értelmetlen árnyékvilág