Csak azért féltek az öngyilkosságtól, mert nem jön eléggé hirtelen. Ha úgy történne, ahogyan a bontókéssel vágtam a kezembe, miközben elméláztam rajtad, a beteljesületlen álmaimon és a kifizetetlen gázszámlán … én biztosan megtenném, hiszen a váratlanul jött fájdalom nem [… Tovább]
Lázadsz, fáj, mert bűnösök ítélnek el, béklyót vet rád fegyenc, gályarab. Keresztre vonszolttal – mondd – mit érnek el, hol tűzvész pusztít, döghalál arat s törvény sincs, mi kötne, vagy feloldozna. Nem használ hit, se korbács, se ima, [… Tovább]
* Ennyi, keretbe foglaltuk a tegnapot, téptünk a mából néhány szép pillanatot, álmodtunk a holnapról, együtt és távol. Már soha így? Lehet nincs már „máskor”. Versekbe szőtt létezés, tudod oly kevés és ha megzökken a szó, fals a rímelés [… Tovább]
* Ha úgy érzed, hogy rád szakad az ég, ha életed gyertyája csonkig ég. Ha jégeső hull rád és zivatar, ha szemfödél fed el, mely betakar, akkor lesz még egy utolsó esélyed, hogy lelkeddel a mennyeket elérjed. De [… Tovább]
Egy-egy, fel-felpattanó öröm, mihez lehet, vagy van is közöm, nincs annyi ölelés, a szó is mind kevés, hogy elmondjam neked, köszönöm.
hadak utján Kölönte seny?, a hunok frissen választott uralkodója a hadakozáshoz még nagyon fiatal, középtermet?, izmos férfi volt, de természetesen már harcosnak számított a hunok szemében. Haját befonva viselte, amelybe színes szalagokat is font, meg finomra megmunkált b?rcsíkokat [… Tovább]
Régi számtanórák jutnak eszembe — soha nem szerettem — talán nem is a számtannal volt a baj, hanem azzal, aki tanította. Katona tanár bácsi. Illett hozzá a neve, én nem szerettem ?t. Nem szerettem, ha kicsúfoltak, kigúnyoltak. [… Tovább]
Fekete humor? Koosán Ildikó Na, ja! Urna! Kis kézi lom, k?edény betonpolcokon; hely kell, kidobják,lesz szemét, széthull… véget itt ér a lét. 2012 júliusa
félhumor nem kertelek, dinnye versem h?segörög – mondták: színtiszta magyarzöld, de belül pirosasan édesmint az els?, negyvenéves csók összetart a keménnyé vált kéregfolytál volna übtre százfelé(lé a létünk legf?bb hordozója véresvörös, hol könnyesen sós) dinnyeföldön sorolnak légömbökámde jön a gordiuszi kardsuhint s [… Tovább]
Nincs egyebem, nincs másom, hangszerem szabadságom… Csak te vagy nekem, mi kézzel fogható, pedig az éterben lebegsz mint puszta szó. Köréd fonódik lágy dallamok nesze, mit?l az embernek megbódul az esze… Nem érthetik meg mi vagy Te [… Tovább]
Hirtelen a mindent megértettem, minden megvilágosodott előttem mintha a fényképezőgép villanófénye rám villant volna. * A nagy terem zsúfolásig megtelt. Nem csak a végzősök, hanem hozzátartozóik is ott szorongtak. Szorongtak a szó „szoros” értelmében. A helyszűke miatt is, és a [… Tovább]
* Elfutó utak mentén magamban lépdelek, lábat láb után rakok, táblákat nem nézek, mert az utam csak bennem létezik, s ha akarok, a pillanat szép szárnyán repülök és vagyok ölelő karjaid között. És magamra simítalak, és magamra [… Tovább]
* Rayen nem számított igazán jó gyereknek, így érthető, hogy már fiatalon elhagyta a szülői házat. Sokáig az utcán lakott, és ez az életstílus az, ami miatt összeütközésbe került a törvénnyel. Nem volt ő bűnöző, de a rend őrei éberek. [… Tovább]
Fecskemadár, szabadon szállsz, Eltévedt galambot hol látsz? Repülj magasságos égre, Csillagösvény tetejére. Szívem viszi, szegény árva, Magában nincs biztonságba’, Zivatarban eső veri, Útját ezer veszély lesi. Keresd meg őt fecskemadár, Mondd néki: – Van ki hazavár! Repüljön vissza [… Tovább]
Bolyhos pázsiton sétál a szerelem, éledő lombok között oly csábosan, jácint parfüm terjeng lent a városban, csókot hint eléd a tavasz kedvesen. Virágruhát húztak magukra a fák, rózsaszín és fehér selyemből valót, fedezd fel körötted a varázslatot, mert ha [… Tovább]
szeretném a videót a vers alá tenni Sehol és mindenhol a nagyvilágban,sötétb?l a fénybe egy gyermek felsírt,szeret? szül?k ölel? karjában,lelke, fehér Lótuszvirágként kinyílt.Nem tudott gy?lölni, semmit?l sem félt,mikor elkezdte a tanulás útját,lelke akkor is bizakodva remélt,nem feledve ember el?tti múltját.Sötét [… Tovább]
Mint elalvás előtti gondolat, úgy peregtél mellém. Számos lomha lejtő alján szívből-mogorván az utolsó cseppet is osztottad… S mennyi fehérbundájú felhő permetétől óvtál (!?) Most gránit kemény falak nyújtóznak körénk, közöttünk nincs rang, enyém a szó, tiéd a hang. [… Tovább]
(kijavított változatban) Kápolnában elhagyott, gyónástól megtisztult lelkemre parókiahit szólamokat visszhangzik, hideg arcvetületre fényt eregető kő alabástrom a templom, otthonod. Színes, míves mozaikok naplementés kilátást álmodnak, monostori falról ered mindenkori himnuszunk. Nyakköved szentfüzért fűz dekoltázsodra, áhítat szóljon imaházunk ablakán. [… Tovább]
kiállítás+könyvbemutató
Devlát a középiskolában is csúfolják, nem fogadják be osztálytársai. Még egy fél éve van az érettségiig, amikor Az öreg tanító meghal… * Egy gadzsi cigánylány — Természetesen itt maradhatsz, amíg leérettségizel. Támogatni fogunk anyagilag is. Többel [… Tovább]
… egy régi dec. 22-én kezdődött… az Összefércelt sorsokból kiemelt résszel. (Kerestem és megtaláltam az interneten a FEHÉR RÓZSA díjazottak névsorát, de azóta eltűnt!) A karácsonyi szünetet minden évben a legnagyobb készülődések szokták megelőzni a kollégiumban. Igyekeztünk a [… Tovább]
Anyám nem földi hírt ad, saját misét celebrál, s mint bolygó éhét csillag, úgy csillapítja egy tál. Akárha dacból volna, úgy gyűlöli, ha téved, lassan kihull a tolla, de röptetik az évek. Kisírta már a könnyét, de [… Tovább]
Lelke a testéb?l hazaköltözött,választott börtönéb?l kiszabadult,elhagyott létével már nem tör?dött,emberként valamit mégis megtanult.Ahol most van, mindent együtt éreznek,a világ összes tudása van bennük,nem elég tudniuk, mi a szeretet,mert amit tudnak, meg kell ismerniük.Minden világba mennek tapasztalni,létezhetnek szegényen, vagy gazdagon,tanulnak megszületni [… Tovább]
vemhét kihordja lassan http://lissza.hu/wp-content/uploads/2007/01/barackvirag.JPG nem sz?z többé barackvirágés méhek jártak a mandulánvemhét kihordja lassana méhek riadnak a kasban az ?szi szél majd kibeszélkiforrja vad mérg? szeszéta hordó s részegen elgurul minden bokor a hó alatt guggol romos a ház a [… Tovább]
nézd a plafont mily gömböly.rajta bárányt terel gomoly.ordas nagy sötét bömböl nem látni fel, hogy ne bomolj.
Megtanultam élni, nézd, magam vagyok a rideg való, csúf, mint a hétköznapok, álmavesztett munkaórás délelőttjei, s úgy sietek már dolgom után, fejem vállam közé húzva, mint akinek kabátja sincs, s futtában csontjába mar a január. Kilélegezni kéne. [… Tovább]
– Ma még akar szuszogni? – Szeretnék, csak este hét van. Öt órán át nehezemre esne a légmentesítés… – Így elhagyni magát! Tehermentesítettük minden hajszolás alól, mégis úgy liheg, mint egy nyelvét lógató, vastag bundájú eb. – Bocsánatát kérem, [… Tovább]
szemzugodban bogáncsvirág nekilódul szívemnek egy érzésféle konfettieső tűzijáték mosolyárny húz vissza még egyszer mégy egyszer majd még egyszer átdübörög rajtad életünk nagy igazsága mindeközben ülünk s nézzük amint falra fut fel az értelmetlen árnyékvilág
Rozika szomszédja egy id?s néni volt. A kislány gyakran meglátogatta és segített a ház körüli munkákban. Cserébe az öregasszony mesét neki, olyan csodálatosakat, amelyek még a legvastagabb mesekönyvben sem voltak megírva. Minden nap más mesékkel szórakoztatta. Sajnos egyik [… Tovább]
A muslica, az apró kis dög, némán a boromban landolt. Ó, hogy az a… mondom, ne! Aztán ?, mármint a muslica, mintha csak az én bosszantásom lenne hitvány kis létének célja, a szememt?l két milliméterre köröz, a kezemre száll, [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!