Maretics Erika : Muslica

 

A muslica, az apró kis dög,

némán a boromban landolt.

Ó, hogy az a… mondom, ne!

Aztán ?, mármint a muslica, mintha

csak az én bosszantásom lenne

hitvány kis létének célja,

a szememt?l két milliméterre köröz,

a kezemre száll, kis öklével dögönyöz,

majd összeesküdve pimasz testvéreivel,

keseríti az életem tovább.

Csapdát állítok, néhány pohár

savanyú l?re,

talán megszabadulok t?le,

mindörökre,

de a kis dög ízlése finomabb,

mint az angol királyn?é,

nem száll le, nem olyan málé,

inkább szegény arcom tiszteli meg

nem mindennapi figyelmével,

és én, mint egy elmeháborodott,

szüntelenül magamat csapkodom.

Hiába, elismerem, gy?zött az életrevalóbb,

te kis dög, te muslica!! itt egy békejobb.

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.