Sajnos egyik nap a néni megbetegedett, és nem tudott felkelni az ágyból. Orvost hívtak és a doktor bácsi megállapította, hogy súlyos kétoldalú tüd?gyulladás. Napokig az ágyban kell maradnia. Nem szabad felkelnie, ha meg akar gyógyulni.
— De mi lesz akkor a házzal? — kérdezte szomorúan az orvostól. — Nincs senkim, aki rendet rakna nálam. Egyedül vagyok, doktor úr. Nem fekhetek hosszú napokig az ágyban, mint egy hercegkisasszony.
— Pedig, akkor igen nagy lesz a baj — vakarta meg a tarkóját az orvos. — Remélem, azért majd csak akad valaki, aki segít.
Mindezt hallotta Rozika a nyitott ablaknál, és amikor már majdnem indult kifelé a doktor bácsi, hangosan mondta:
— Ne féljen, szomszéd néni, majd én segítek, rendet rakok a házban!
— Ki ez a kislány? — kérdezte az orvos
— ? az én kis szomszédom, Rozika — válaszolta mosolyogva az öregasszony, és nagy nehezen felült az ágyban. — Aranyos vagy drágaságom, de ilyen nehéz munka nem kislánynak való. Köszönöm, hogy segíteni akarsz, de ezt mégsem várhatom el t?led.
Rozika addig-addig kérlelte a nénit, míg végül megegyeztek, hogy minden nap átjön, és segít a bevásárlásban a közeli boltban. A doktor bácsi megígérte, hogy szól egy szakképzett gondozón?nek, aki majd rendet rak a házban, és mindennel ellátja a beteget.
Pár napon keresztül ez így is volt. Rozika igyekezett már kora reggel meglátogatni a beteg szomszéd nénit. Megkérdezte, hogy mire van szüksége, és fogta a kis kosárkáját, majd elsétált a közelben lév? élelmiszerboltba. Ott tejet, és kenyeret vett. Amire az gondozó néni megérkezett, már otthon is volt.
Egyik nap a gondozón? nem jött. Hiába vártak rá. Nem tudták, mi történt vele, máskor mindig telefonált, ha valami miatt késett.
— Mi lesz velünk Rozika, ha Panni néni nem jön? — szomorkodott az ágyban fekv? beteg. — Pedig ma jó alaposan ki kellene takarítani a lakást. Holnap jön a doktor bácsi, és nagyon szégyellném magam, ha rendetlenség lenne.
— Ez miatt ne fájjon a szomszéd néni feje — ugrott fel a kislány az asztal mell?l. — Olyan szép rendet rakok, hogy mindenki elámul, ha meglátja.
Mindjárt neki is állt a takarításnak. A szomszéd néni nem tudta lebeszélni róla, pedig még könyörgött is neki:
— Rozika, drága kislányom, nem tudod te kitakarítani a házat. Várjunk még egy kicsit, hátha megjön a gondozó néni!
A kislány nem hallgatott rá. Két kézre kapta a sepr?t, és serényen nekiállt a munkának. Olyan ügyesen dolgozott, hogy még a beteg néni is elcsodálkozott.
Keze alatt égett a munka. Mindent a helyére rakott, levitte a szemetet a kukába. felmosta a lakás helyiségeit. Idejéb?l még arra is futotta, hogy az ablakokat is megtisztítsa. Igaz a tetejét nem érte el, ezért kicsit az üveg fels? része kissé homályos maradt.
Amikor végzett a munkával, a néni nem gy?zött hálálkodni.
— Nem is gondoltam, hogy ilyen ügyes kislány vagy — mondta — most már jöhet a doktor úr. Nem kell szégyenkeznem a rendetlenség miatt. Nem is tudom, hogyan háláljam meg neked a segítséget.
— Szívesen tettem, szomszéd néni — mondta szerényen.
— Meglásd, ha meggyógyulok, mesélek neked sok–sok szép mesét, amit még a nagymamámtól hallottam.
— Az nagyon jó lesz — örvendezett a kislány. — Nagyon szeretek mesét hallgatni. Édesanyám is minden nap mesél nekem és a kisöcsémnek.
Ahogyan ott beszélgettek, egyszer csak megszólalt a cseng?.
Rozika szaladt, hogy megnézze ki csöngetett. Jól tudta, el?ször mindig meg kell kérdezni, ki van az ajtó másik oldalán, és csak azután szabad elfordítani a kulcsot a zárban. Most is így tett.
— Ki csöngetett? — kérdezte.
— Gondozó néni vagyok — hallatszott kintr?l —, kicsit elkéstem, mert az úton lerobbant az autóm. Nagyon sajnálom, de nem tudtam szólni.
Amikor a kislány meghallotta az ismer?s hangot, szélesre tárta el?tte az ajtót.
— Tessék bejönni — invitálta befelé a gondozón?t, aki mikor meglátta a lakást, tenyereit összecsapta és csodálkozva felkiáltott:
— Itt meg ki rakott rendet? Olyan tisztaság van, mint a patikában.
— Ki lett volna más, mint az én kicsi szomszédlánykám, Rozika — mondta a néni. — ? egy kis angyal.
A gondozó néninek szinte már semmi munkája nem akadt. Legfeljebb megtisztította az ablakot, ahol Rozika nem érte el.
Másnap a doktor úr mindent a legnagyobb rendben talált. A néni is már majdnem teljesen meggyógyult. Jöv? héten fel is kelhet az ágyból, és kimehet a közeli parkba sétálni.
Ezt mindenki örömmel hallgatta. F?leg Rozika örült ennek.
— Doktor bácsi, majd én elkísérem a szomszéd nénit — ajánlkozott a kislány.
— Ez csak természetes — mosolyodott el az orvos. — A gondozó nénit?l hallottam, hogy mennyit segítettél a házimunkában. El is mondom mindenkinek, hogy vegyenek példát rólad.
Rozika nagyon boldog volt, hogy még a doktor bácsi is megdicsérte. Megígérte, hogy ezentúl is segít a szomszéd néninek, nem hagyja magára. Közösen fognak sétálni a közeli parkban. Cserébe majd a néni szép meséket mond neki, amikor megpihennek egy árnyas fa alatt a padon.
Amikor a szomszéd néni meggyógyult minden nap mesélt Rozikának hálából, amiért segített neki, amikor súlyos beteg volt.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Apáti Kovács Béla
