Nap: 2012.07.13.

  Minden apró mozdulat vágyat sugall, ahogy izgat egy szemvillantás, végigsimítasz a mellemen, kedvelem szádat a nyakam körül, a nyálad, s a markoló kezet, ösztönösen engedem, másszon belém mindened.  

Semmi sem változott, csak megint lezuhantam. Nem is vettem észre, hogy fekszem az ágyon, hiszen földmagasságban a lélek oly hideg, akár a padozat.   Fölöttem hallgat a fal, pedig lehet, hogy van füle, csak titoktartó. Nem szól, hisz arctalan, így [… Tovább]

Még félig csukva a város szeme,álomittasan rád hunyorít,sosem tükrözi bádog eresze a nap legels? sugarait. Villamos fut színezüst fonalon,elsárgul a láthatár végén,de a megbicsakló csendfalakon,fehér folttá egyesül a fény. Kopott cip?sarkam kottát kopog,hallgat a macskaköves utca,és reggeli zápores? csorog,h?tlenül hagyott lábnyomomba.

Hajdina-szalma, cserfa a bocskor, nyírfa a nadrág, láncosi bot szól, süveg virágzik, pántlika rajta, hej, regülejtem mind idecsalja azt, aki hallja. Kilenc  ágon fonott vesszőkorbács csattan, csöngettyűs zaj suhog százfelé szakadtan:                                Porka havak esedeznek,                                De hó reme, róma! [… Tovább]

Még ?rzöm ezt a lélegzetelállító csodát,az akarat irányítható, vároka kölcsönzött ártatlanság néma visszhangjára,sárhalomból alkotok majd új imát. Századokon átszáguldó évem szaporodik,elégedetlen, viszket? perc köt, mígüreges-üveg napok sík, kísértések lakta sz?nyegein, porszázszorszép virágzik.

Elvitted holdruhám, levetted szárnyaim. Eltűntél Istennek fényt adó szárnyain. Szívemnek tüskéje vért borít arcomra. Mennék utánad, de nem tudom, hogy hova.