Vers

Bújócska

Sötét a hajnal – idd meg a kávét ébredni kéne messze a nappal álmos dallam simogat éget forog a film sosem ér véget. Hiába kérded Istent az eget válaszok nélkül az ember mit tehet? Hallgat a hajnal csendje halotti fel [… Tovább]

Novella

Szappanopera helyett

A “Möszijő” darabjáért két rubelt is megadtak, ami egy napszámos kétnapi bére volt.   Az évszázad nyolcadik évében, amilyen dühöngve jött a tífuszjárvány Baku vidékére, olyan hamar el is szállt a haragja és semmivé lett. Csak a Mindenható tudja, miért [… Tovább]

Média

Változunk

saját fotók A hangos vers Kováts Péter előadásában hangzik el. Hallgasd meg!   Csak estefelé jutott megint eszembe a kiscipő, a gyermek, a kutya és a lány, majd rozsdás emlékekből idéztem fel az érzelmektől fűtött, buja délutánt, mikor fogtad a [… Tovább]

Novella

A napi program

*     Reggel nyolc óra óta állt az öregember a ház előtt. Nézelődött. Számára a kelés nem számított korainak, hiszen ezelőtt, még fiatalabb korában, minden reggel együtt ébredt a Nappal. Előfordult az is, hogy ő volt fürgébb. Akkoriban sok [… Tovább]

Vers

DEUS DEDIT, DEUS ABSTULIT

Isten adta, Isten elvette (Jób szavai) Ki vagy, aki szemem vakablakába nézel, s tovább magasítod fölöttem a falat? Arccal lefelé fektetsz hajómban, hogy ne lássam majdani halálomat.   Ki vagy, te nem létez?, mozdulatlan árnyék? Mondd, hová kapom t?led a [… Tovább]

Vers

Túl kés?…

Falak omlanak… Lábamat felsérti a föld. Romok a dombokon… Mit felépítettünk, most összed?lt.   Árnyak és fények, jól berögzült emlékek… Maradok s élek! Fegyvert fogva nem félek…   Nem számít az érzelem… Golyózáporban fogd két kezem! A létünk már nem [… Tovább]

Vers

anzix egy parkból

* nem-régi eső gőzölgő cseppjei a hőség marta faleveleken száradva törik meg a negyvenkét fokot s húznak elviselhetőséget a mára, némán hajtod vállamra fáradt éned és sóhajtva megpihensz a pillanatban, hurcolod a tegnapot, a holnapot érzed felfedezni ebben a rövid [… Tovább]

Mese

Gézengúzok

Verses mese   Udvaromban lakik tyúkanyóka s vele három pihés, picike, fekete csibe gyereke. Tyúkanyó sárga pongyolája jól megkopott a nagy kotyogásban, egész nap pöröl szegény feje. Jaj, még kinek van három, ilyen rossz gyereke? Kérlelve kodálja, aki rossz, biz’, [… Tovább]

Vers

Hajnalcsoda

Kibuggyan az éjsötétb?l az els? óvatos sugár,felh?repedésen csordul– ma rám egy szép nap vár – Pipacsok bársonyszirma hajnal h?s cseppjeit issza,hintázik f?szálak hegyén harmatnektár, és nézem én… Hajnalt suttog a tájraaz édes szavú szell?,kelyheit mind kitárjamez? ezer virága… Ahogy a [… Tovább]

Vers

III. Keresztelő (Az ÉLETÚT – szonett-koszorúból)

Szeret? szül?k ölel? karjában,kezdi tapasztalni az életer?t,boldogan aludt hófehér pólyában,nyugalomban várta a keresztel?t.Felharsant egy orgonaszó a csendben,Isten földi szolgája megjelenik,meghatódva figyeli minden ember,homlokán a szentelt víz végigfolyik.Hallotta a megnyugtató szavakat,érezte, most valami megváltozott,boldog jöv?t neki a pap sem adhat,el?re még [… Tovább]

Vers

Nyári hajnal

  Jött a hajnal, lassan, gyalog. Alig látszott, ahogy andalogva, apró csillagkavicsot dobott a habokba. S a táj, lassan nyújtózott, mint a macska s a part alatt, éppen a nádas szélén, egy apró, játékos halacska napfényt villanó kardjával ívet hasított [… Tovább]

Vers

Holdpor

A holdkorong egész, kerek, szeretem a krátereket, és tetszik a halott holdpor. Szeressetek engem olykor.   Minden csupa szálka, szilánk, szürke, szürkébb fosszíliák, de énbennem még eleven a szerelem, a szerelem.