Nap: 2012.07.18.

Sötét a hajnal – idd meg a kávét ébredni kéne messze a nappal álmos dallam simogat éget forog a film sosem ér véget. Hiába kérded Istent az eget válaszok nélkül az ember mit tehet? Hallgat a hajnal csendje halotti fel [… Tovább]

Isten adta, Isten elvette (Jób szavai) Ki vagy, aki szemem vakablakába nézel, s tovább magasítod fölöttem a falat? Arccal lefelé fektetsz hajómban, hogy ne lássam majdani halálomat.   Ki vagy, te nem létez?, mozdulatlan árnyék? Mondd, hová kapom t?led a [… Tovább]

Falak omlanak… Lábamat felsérti a föld. Romok a dombokon… Mit felépítettünk, most összed?lt.   Árnyak és fények, jól berögzült emlékek… Maradok s élek! Fegyvert fogva nem félek…   Nem számít az érzelem… Golyózáporban fogd két kezem! A létünk már nem [… Tovább]

* nem-régi eső gőzölgő cseppjei a hőség marta faleveleken száradva törik meg a negyvenkét fokot s húznak elviselhetőséget a mára, némán hajtod vállamra fáradt éned és sóhajtva megpihensz a pillanatban, hurcolod a tegnapot, a holnapot érzed felfedezni ebben a rövid [… Tovább]

  Önmagába szerelmes a költő, minden művében magát mutatja meg s nem számít, hogy másnak tetszetős-e lapra rótt sora, mert a saját szavakba is szerelmes, hiszen ő a vers – maga. A költő azt imádja másokban, amit bennük magából talál, [… Tovább]

Kibuggyan az éjsötétb?l az els? óvatos sugár,felh?repedésen csordul– ma rám egy szép nap vár – Pipacsok bársonyszirma hajnal h?s cseppjeit issza,hintázik f?szálak hegyén harmatnektár, és nézem én… Hajnalt suttog a tájraaz édes szavú szell?,kelyheit mind kitárjamez? ezer virága… Ahogy a [… Tovább]

Szeret? szül?k ölel? karjában,kezdi tapasztalni az életer?t,boldogan aludt hófehér pólyában,nyugalomban várta a keresztel?t.Felharsant egy orgonaszó a csendben,Isten földi szolgája megjelenik,meghatódva figyeli minden ember,homlokán a szentelt víz végigfolyik.Hallotta a megnyugtató szavakat,érezte, most valami megváltozott,boldog jöv?t neki a pap sem adhat,el?re még [… Tovább]