csontos marta Szerző
Vezetéknév
csontos
Keresztnév
marta
7 év 6 komment

egy kereszténynek, aki a hit követőjének vallja magát

 

 

 

Valami távoli őshuzat lobbantja

gyertyád, szemedbe intarziát farag

a tél, a nyár, a meg nem élt szabadság

utáni vágy, s a félelem, hogy nem

tudod legyőzni magad.

Oly kicsi vagy, ahogy a belőled

kilélegzett árnyék nyomán megmozdul

körvonalad, s helyet adsz magad mellett

láthatatlan démonoknak, csak azért,

hogy megleckéztess, hogy éreztesd velem,

jobb, ha félreállok, s elfogadom, hogy valami

Istennek nem tetsző játék áldozata vagyok,

mégis mentenem kell, ami menthető még,

hogy a reggeltől estig tartó álomból

végre magamhoz térjek, s engedjem

vállamra ereszkedni az ég kékjéből

a madarat, hogy széttárt

testem rejtekébe bújva végső menedéket

találjon, s kegytárgy legyek neki.

 

Te pedig ott ülsz az asztal végén, saját

fény-orgiádba égetve örökkévalóságba

tekintő szemed

7 év 10 komment

Turczi István soraira

 

 

 

Most kellene az érintés biztonsága,

most, hogy világtalan lettem idelent.

Nem tudom, hol van földem – a kijelölt,

éles-látóként ül cataract szememen.

 

Most kellene egy lépést tennem még,

míg a sötétség le nem bocskorol.

Uram, távolodnak tőlem a fénykörök,

állandó lakcímem kétes; csak élek valahol.

 

Outsider lettem, nem kaphatok vízumot sem,

jóhiszemű, jogcím nélküli bérlő vagyok.

Próbálnék köntösöd szélébe kapaszkodni,

de másik dimenzióba tesznek át az angyalok.

 

Oly közelinek látszik az újvilág, a Semmi,

miért szögeltél ide, pusztuló virágra?

Próbálom maradásra kényszerítni magam,

s megtudni, melyikünkenk van tudathasadása.

 

Most kellene, hogy támadjon a kedv, a nedv,

Uram, hol van titkos átjáród másik légtérbe?

Most kellene mindent felégetni végleg,

s a hamis bálványt ledönteni a koporsók csendjébe.

 

 

 

 

 

 

8 év 4 komment

Nekem már nincsenek

érveim, ha magamba nézek.

Fekszem az id? gerincén,

úgy éhezem a testetlenséget.

 

Csak a csend lángja

folyik a felpuhult felületen,

s az állandóság növekv?

árnyékából az Úr kilép.

 

Már nem kell a felh?

mögé néznem, hogy megtudjam.

honnan ered a világosság.

8 év 10 komment

Csak miattad lehetek

boldog, nem nyújt

vigaszt, ha önmagammal

vagyok. A szép nem elég

magában, Cicero ajkán is ott

maradtak a kimondhatatlanok.

 

Megn?tt árnyékom udvarán

kegyelemért esedezem, s várom,

hogy ?rt állhassak érted.

Ott lángolsz a semmi

csúcsán, s én bukott

angyalként fogódzom

beléd. Uram, nem félek,

ha lesben áll alattam a mélység.

Tudom, arcod a felh?k

tornyából visszanéz.

8 év 10 komment

Csáth Gézának

A félelem nem volt mindig

velem,- mondta G.- s éreztem

igazat szól, miközben

elnéztem a válla fölött,

s láttam, úgy lapul inge

alatt a görbület, mint egy

magányos fa megd?lt

derekán a közelg?

éjszakából kinöv? sötét.

 

Ágya szélén ült a Démon,

hallgatag, s vigyorgott, majd

átnyújtott neki néhány tablettát,

s tudta, megint magához

láncolta, s megint befizette

G.-t egy körútra a maga birodalmába,

ahol G. újra bejárhatja a szigeteket,

találkozik Szerotonin királyn?vel,

s átveszi t?le a boszorkány-serleget.

 

G. egy altatódalt dúdolt, majd

kinyújtózott a holdsütésben.

Néhány kekszet mártott meleg

tejbe, s megkérdezte, most

vegye-e be az altatót, vagy ráér

kés?bb is, mert nagyon szeretné,

ha nem tartaná fogva a kényszer?

ébredés, s a receptorok ismét elirányítanák

arra a szigetre, melynek Nothing-land

a neve, más szóval álom-koporsó.

G. ajkán elvékonyodott a szó, s fáradt

hangját a semmibe emelte.

 

Kérlek,- mondta a szörnyetegnek, aki

szimbiózisban együtt élt vele;

– kerget?zz velem az ürességben, s ha

utolérsz, fektess a csend sz?nyegére.

Jó lenne már kilépni a kalandjátékból.

8 év 12 komment

Az egyetlen dolog, amit

hiánytalanul átvehetsz és

magadénak tudhatsz, az a hiány.

 

Ha úgy érzed, fokozódik

benned a hiányérzet, írhatsz

kérvényt hiánypótlás ügyben,

s a válaszban majd olvashatod,

készlethiány miatt csak sz?kösen

mérhetik neked a boldogság-keveréket.

 

Tudod, hogy hiánybetegségben szenvedsz,

kórlapod is hiányjelekkel van tele,

a neked való gyógyszer éppen hiánycikk,

a szállító áruhiányra panaszkodik.

 

Id?hiánnyal is küszködsz,

de legéget?bb a szerelem-hiány.

Nem érted, miért vált ki újra hiányt,

amivel hiány ellen feltöltöd magad,

valami hiányzik a kívánságlistán.

 

Lehet, hogy így m?ködik a hiánygazdaság?

 

Utóirat a mennybe:

Csak arra kérlek Uram, ha a készlet-hiány

listát átnézed, sírhely-hiány kérdésben

nem kell gyorsan meghozni döntésed.

8 év 10 komment

Isten adta, Isten elvette (Jób szavai)

Ki vagy, aki szemem

vakablakába nézel,

s tovább magasítod

fölöttem a falat?

Arccal lefelé fektetsz

hajómban, hogy ne lássam

majdani halálomat.

 

Ki vagy, te nem létez?,

mozdulatlan árnyék?

Mondd, hová kapom

t?led a belép?jegyet?

Kígyót fonsz hajamból,

s átadsz a fúriák dühének,

vagy felhasítod nekem az eget?

 

Ki vagy, aki elcsúfítod

anyagom, s lomb nélküli

fának faragsz. Ráncaim szörny?

Gorgó-fejet festenek rám.

Kérlek, ne küldj el, ha az utolsó

felvonásban a semmi terhét ledobom

magamról, s kopogok az ajtófélfán.

 

Lehet, hogy hetérák tánckarába

küldesz, s megvárod míg lerogyok,

s összebújik velem az éjszaka.

Lehet, hogy Pürrha lesz megújult nevem.

Jeleket várok t?led, Uram!

Vessen ki magából Kharón ladikja,

legyek a sokakból megváltott egyetlen.

 

 

Pürrha Pandora lánya, aki a vízözön után az emberiség ?sanyja lett.

8 év 12 komment

Semmi sem változott,

csak megint lezuhantam.

Nem is vettem észre, hogy fekszem

az ágyon, hiszen földmagasságban

a lélek oly hideg, akár a padozat.

 

Fölöttem hallgat a fal, pedig lehet,

hogy van füle, csak titoktartó.

Nem szól, hisz arctalan, így sohasem

tudom meg, miként reked meg

benne a mondanivaló.

 

Nincs velem más, csak a csend

szenvedélye, mely arra bíztat, bontsam

meg a falat, s akkor világra hozhatom

az elkóborolt hangokat.

 

De nem lehetek szörnyeket exhumáló

?rült lovag, minden kezdeményezés

hiábavaló.

 

Voltam már aranyfüst egy cigarettás

dobozon, most megd?lt oszlop vagyok,

kinek van még egy utolsó kívánsága

a falak közé szorított hajnalon.

 

 

8 év 15 komment

Uram, földi kalandom

történet a vereségben,

folt a fehér lapon.

Nem lehetek más, csak

szerepét vesztett statiszta.

 

Kih?lt sötétség súlyos

tenyere rejti titkod,

s én a távoli felh?k mögött

keresem a reteszt.

 

Bölcsen is tudok ostoba

lenni, s a félreértés

z?rzavarában elengedem

végtelenb?l gyökerez? kezed.

 

Engedj magadhoz, kérlek,

fogadd lángom halvány

villanását ég? csipkebokrodba.

8 év 11 komment

Dürer monológja társaiért

Uram, te hanyag eleganciával nézed,

mint adsz alkalmat anyag és kéz

találkozásának odalent.

A feneketlen sötétben fejedre

húzod a párnát, s nem látod,

hogy az arcokon csak a

bányászlámpa fény-csápja kereng.

 

Csak lábnyomok maradnak

a fekete porban; meg?rizhetetlen jelek.

A tenyerekben lüktet a k?, s nézed,

templomot építenek neked.

 

Ma alszik a tárna gyilkos

szörnyetege, ma édes ízzel

ropogtatják az ajkak a szenet.

S míg a görbe ujjak ásnak,

elnehezülnek a menetel? ütemek.

 

Baralngrajzot vésnek a meztelen

mélybe, s érzik, süpped a menny.

Távolról morajlik a csend vádbeszéde.

 

Uram, vásznamon semmibe

mártott ujjak tartják az eget.

 

Örök világosság fényeskedjék nekik

a legy?zött éjszaka tetemén.

 

csontos marta Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.