egy kereszténynek, aki a hit követőjének vallja magát Valami távoli őshuzat lobbantja gyertyád, szemedbe intarziát farag a tél, a nyár, a meg nem élt szabadság utáni vágy, s a félelem, hogy nem tudod legyőzni magad. Oly kicsi [… Tovább]
Turczi István soraira Most kellene az érintés biztonsága, most, hogy világtalan lettem idelent. Nem tudom, hol van földem – a kijelölt, éles-látóként ül cataract szememen. Most kellene egy lépést tennem még, míg a sötétség le nem [… Tovább]
Nekem már nincsenek érveim, ha magamba nézek. Fekszem az id? gerincén, úgy éhezem a testetlenséget. Csak a csend lángja folyik a felpuhult felületen, s az állandóság növekv? árnyékából az Úr kilép. Már nem kell a felh? mögé néznem, [… Tovább]
Csak miattad lehetek boldog, nem nyújt vigaszt, ha önmagammal vagyok. A szép nem elég magában, Cicero ajkán is ott maradtak a kimondhatatlanok. Megn?tt árnyékom udvarán kegyelemért esedezem, s várom, hogy ?rt állhassak érted. Ott lángolsz a semmi csúcsán, s [… Tovább]
Csáth Gézának A félelem nem volt mindig velem,- mondta G.- s éreztem igazat szól, miközben elnéztem a válla fölött, s láttam, úgy lapul inge alatt a görbület, mint egy magányos fa megd?lt derekán a közelg? éjszakából kinöv? sötét. Ágya [… Tovább]
Az egyetlen dolog, amit hiánytalanul átvehetsz és magadénak tudhatsz, az a hiány. Ha úgy érzed, fokozódik benned a hiányérzet, írhatsz kérvényt hiánypótlás ügyben, s a válaszban majd olvashatod, készlethiány miatt csak sz?kösen mérhetik neked a boldogság-keveréket. Tudod, hogy [… Tovább]
Isten adta, Isten elvette (Jób szavai) Ki vagy, aki szemem vakablakába nézel, s tovább magasítod fölöttem a falat? Arccal lefelé fektetsz hajómban, hogy ne lássam majdani halálomat. Ki vagy, te nem létez?, mozdulatlan árnyék? Mondd, hová kapom t?led a [… Tovább]
Semmi sem változott, csak megint lezuhantam. Nem is vettem észre, hogy fekszem az ágyon, hiszen földmagasságban a lélek oly hideg, akár a padozat. Fölöttem hallgat a fal, pedig lehet, hogy van füle, csak titoktartó. Nem szól, hisz arctalan, így [… Tovább]
Uram, földi kalandom történet a vereségben, folt a fehér lapon. Nem lehetek más, csak szerepét vesztett statiszta. Kih?lt sötétség súlyos tenyere rejti titkod, s én a távoli felh?k mögött keresem a reteszt. Bölcsen is tudok ostoba lenni, s [… Tovább]
Dürer monológja társaiért Uram, te hanyag eleganciával nézed, mint adsz alkalmat anyag és kéz találkozásának odalent. A feneketlen sötétben fejedre húzod a párnát, s nem látod, hogy az arcokon csak a bányászlámpa fény-csápja kereng. Csak lábnyomok maradnak a fekete [… Tovább]
