Nap: 2012.07.15.

* Túladok holmimon csendbe’, Vigadjon a világ benne, Bánat, öröm beletörve, Senki nem gondol már többre.   (- Hogy érzem magam? – Józan ittasan.)   Gondolatok, mit sem érnek, Bár még engem ösztönöznek, Belőlük szavak születnek, Szavaimból igaz tettek.   [… Tovább]

  Ismerem a könyvek szagát, és mégis csak hazudni tudom a lírát, elsunnyogom a bevallhatatlant, a tegnapi mámort. Sokszor feldereng bennem a tavalyi hó, egy szabályos n?i arc, donnatekintet, a furcsa nem-tudok-többet-mondani csönd. Gyöngébb vagyok a nagyhajú, fiatal n?k tejes [… Tovább]

                          Ne akarj másnak, mint ami vagyok.                         Nem fáj hiányzó hangotok.                         Fejemben sok szép gondolat.                           Szívemben annyi lelkesít? érzés                         és jóság – az iszonyú kísértés.                         A halál – ide – szabad!                           [… Tovább]

  Édes örömök, kesernyés könnyek,árnyéktestem alig lebben.Fogyó hold az id? s mint az ?rláng,  óva int, higgyek a csillagfényjelekben.   Tudom, mit sem ért volna hit nélkül a sors, egyszer elvett, másszor adott: évekké n?tt szeretetet  -veled- s pillanattá szelídült haragot. [… Tovább]

  Peremterület                    Koosán Ildikó     tegnap se volt, hogy lenne ma a koldusnépnek otthona, szétdúlt falak, gaz, romtet?, az úton túl dögtemet?,   papírsátrak, ablak minek, kíváncsisága senkinek nem ér ide, körül szemét, teng?d? lét leheletét [… Tovább]

/Kép: Joe Sorren/   Én.   Népes helytörőt írok, aprítva a téren teret. Dúskomor lepedőkön legelő üres órák tárta láncolt, kitérdelt gondolatokat felfedő elszólást tekergetek ujjam körül, el nem hált kéjszakákba suttyomban bele sem  suttogott szeretlekek, pink Freud örülhet nekem, [… Tovább]

A kamaszkor szélén még szerencsénk volt.Leestünk valami puhára. Most ki kell hagynom a mellébeszélés ürességét,attól függetlenül, hogy nagyon soká lesz, mire olvashatod e sorokat, ha egyáltalán.Nem mintha én olyan jól láttam volna az összefüggéseket, a rendszerváltozás utáni 10. évben már [… Tovább]

…egy festmény hatására…   ahogyan ecsetsuhanással megteremtetted narancs illatából a szépet úgy érzem majdnem újjá születek színeid mélységében aranysárga pilleszárnyak csöndben rátapadnak a simulékony asszonyi testre férfi éned dacosan feketét nyom az ecsetre jelentéktelen mozzanatok s most zöldbe mennek át [… Tovább]

  tudom a napraforgó merre néz tudom a tájat és hogy kell a sör a váltott vonathoz ahogy kell a tiket is mindenhez kell a tiket a szeretkezéshez nem vagy talán a másikhoz is be kell csekkolni méri jó vagy-e [… Tovább]