*
Túladok holmimon csendbe’,
Vigadjon a világ benne,
Bánat, öröm beletörve,
Senki nem gondol már többre.
(- Hogy érzem magam?
– Józan ittasan.)
Gondolatok, mit sem érnek,
Bár még engem ösztönöznek,
Belőlük szavak születnek,
Szavaimból igaz tettek.
(- Most mire gondolok?
– Fájnak a mondatok.)
Tetteim szokássá értek,
Szokásaim jellemeznek,
Jellemem a végzet írja,
Végzetem csak Isten tudja.
(- Érzem, mélyben rombolok?
– Az vagyok, mit gondolok.)
Legutóbbi módosítás: 2012.07.15. @ 19:43 :: Thököly Vajk