Titok

Heinrich Heine: Titok

 (meghallgatom)

 

A szemünk száraz, sóhajunk sincs,

Mosolyunk nevetésbe vált,

Pilláinkat sem árnyalja tincs,

Titkunk örökre összezárt.

Lüktető sápadt kín épül bús

Lelkünk véres talapzatán;

Vadul tombol szívünk odabenn,

Szájunk görcsbe rándul némán.

Kérdezd meg a bölcsőben ringót,

Faggasd, válaszol a tetem,

Tán’ elmondják néked a valót,

Amit én sohasem mertem.

 

 Geheimnis

 

 

Wir seufzen nicht, das Aug ist trocken,

Wir lächeln oft, wir lachen gar!

In keinem Blick, in keiner Miene,

Wird das Geheimnis offenbar.

 

Mit seinen stummen Qualen liegt es

In unsrer Seele blutgem Grund;

Wird es auch laut im wilden Herzen,

Krampfhaft verschlossen bleibt der Mund.

 

Frag du den Säugling in der Wiege,

Frag du die Toten in dem Grab,

Vielleicht daß diese dir entdecken,

Was ich dir stets verschwiegen hab.

 

41látogató,1mai

Szerző Serfőző Attila 490 írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.

16 Komment

  1. Kedves Zitu, az engedélyt megadom 🙂
    Kató kedves, Heine mester a bűnös 🙂
    Kedves Kriszta, különleges világ az biztos 🙂
    Sanya komám, vissza mosoly 🙂
    Kedves Laci, meglehetősen leszippant 🙂
    Lieber Avi, jeder seine Hölle 😉
    Irén kedves, nem viszem túlzásba mert még rám unnátok 🙂
    Tibor 😉
    Anita kedves, boldog vagyok, hogy egy kicsit hozzád csempésztem 🙂
    Kedves Vajk, a cél is fontos a befogadásnál 🙂
    Rea kedves, fuvallat a tiedhez képest 🙂
    Kedves Hajni, 🙂
    Zoli kedves, a főszeri aknamezőre tévedt, s a fránya keresőben lemerült az elem 🙂
    Kedves Enikő, a titok felfedezésre sarkall 🙂
    Kedve Laci, auf alle-felle 🙂
    Kisslaki-Lacikám, hogy édesen induljon a napod, gondoltad csábos orgánumom kell hozzá?!? 🙂

Hagyj üzenetet