Vers

Viszony tisztázása

  Belehalok, ha olyan leszek, mint te; s ha nem akarok olyan lenni, akkor? Végül is, ha leszek – abba pusztulok, de már vagyok – lekéstem-e bármir?l? El?bb-utóbb leszek, miként te, ki most jöv? id?be vált, pedig már múlt vagy. [… Tovább]

vegyes

F?lozófia

  Eszkimó fagyhalála megint, megint. Morzsolékát’, el?nyös oldalam szavát A hidegnek törlesztem. édes huzat, mint friss, illatos, huzat Ki viszi füstöm át A ködön, Az ezüstön Hát, Olvadok bele az éjbe. Mit szépítsem, a konstans egészbe, Itt-ott elenyészve, Múlékony örökkévalóság [… Tovább]

Vers

Mozdulatok

      Hajlok, felemelem a lehullott percet, a várandós hajnalt markomba kapom. Sarokba szorítom a lázadó estet, gyűrött holnapom. Kezedbe szitálom maradék időm.  

Vers

Kétszínű gondolat

        Sakál mosolyodból olvadt méreg – csöpög a szó ájtatos énekkel hív tetemre újra mocsoktól kérges ajkad álnok csókokat okád rám   csábít a hit: ártatlan volnál?      

Vers

Szakadás

      Siratlak, mint méhéből kiszakadt gyermekét az anya, recsegve szakadnak összeforrt inak, s a hűség gyolcsa egyre fogy…      

Kisregény

A Szinájban 23-24.

befejező rész *     23.   Reggel szinte az egész bázison a rádióállomások hangját lehetett csak hallani. Még a le–felszálló gépek zaja is alig tudta elnyomni. A riporterek és a mindenféle kommentátorok a lehetőségeket próbálták feltárni. Abban valamennyi egyet [… Tovább]

Novella

Egy csésze kakaó

Mindennek megvan nálam a maga helye, és halálra idegesít, ha valami nincs ott, ahova én elhelyeztem.      Nem, nem vagyok én egy beképzelt alak. Jól tudom, mit érek. Tudom, egy észkombájn, egy Einstein sem vagyok, megvannak a magam korlátai, [… Tovább]

Vers

Zsák a foltját

    Azt beszélték róla, nem mától bolond, még a múlt év adta furcsa dolgait. Egy nyári éjszaka meglestük, amint kötényben billegett a kertben, ég-alatt-valósat játszott, roppant fegyelmezetten. Nézte az eget, köténye csücskét erősen fogva, szaladt, amerre úgy gondolta, hogy [… Tovább]

Vers

Verstanaim

Sohasem hittem el, hogy tudok írni, a ceruza volt, akit megkerestem, a hegye olyan nagyra tudott nyílni, hogy szirmait a papírra szerettem.   Így esküdtünk hűséget mind a ketten, ő tanított meg örülni és sírni, a fáját mindig óvatosra nyestem, [… Tovább]

Vers

Félelem

Jégcsapot lehel rám a félelemÁtdöfi testem, ha moccanokMegdermedve néz rám az életem –Fagyhalálom szobra én vagyok Bens?mben pislákol még a lélek,Szívem is dobban, bár h?l nagyonAgyamban a zúzmarás emlékekmélyén diderg’ a párás fájdalom

Elbeszélés

Karácsony

Barátom, sporttársam, Kolczonay Ernő emlékére.*         Az öreg korán kelt. Mindig korán kelt. Egyszer, régen, de az már jó régen esett meg vele, szóval egyszer nyolcig aludt. Tán beteg volt, vagy mi? De az is lehet, hogy [… Tovább]

Vers

Jegyzetek

            Gyerekkor     Üveggolyóm elgurult,    feneketlen kútba hullt.    Meg hiába jutalmaznám,    nincs aki onnan felhozná.         *     Piros léggömb,    szálló csoda.    Ha kipukkad    minden oda.         *     Öröm ejt, boldogság felkap:    szép s távoli [… Tovább]