Nap: 2009.10.22.

  Belehalok, ha olyan leszek, mint te; s ha nem akarok olyan lenni, akkor? Végül is, ha leszek – abba pusztulok, de már vagyok – lekéstem-e bármir?l? El?bb-utóbb leszek, miként te, ki most jöv? id?be vált, pedig már múlt vagy. [… Tovább]

      Hajlok, felemelem a lehullott percet, a várandós hajnalt markomba kapom. Sarokba szorítom a lázadó estet, gyűrött holnapom. Kezedbe szitálom maradék időm.  

A témagyökeres fa a figyelemben.Benned érleli igazság gyümölcsét,hisz a kételyekben. Az emberelt?n?dik, hogyan élhetne szebben?A tények fákat növeszteneka figyelemben.

        Sakál mosolyodból olvadt méreg – csöpög a szó ájtatos énekkel hív tetemre újra mocsoktól kérges ajkad álnok csókokat okád rám   csábít a hit: ártatlan volnál?      

      Siratlak, mint méhéből kiszakadt gyermekét az anya, recsegve szakadnak összeforrt inak, s a hűség gyolcsa egyre fogy…      

    Azt beszélték róla, nem mától bolond, még a múlt év adta furcsa dolgait. Egy nyári éjszaka meglestük, amint kötényben billegett a kertben, ég-alatt-valósat játszott, roppant fegyelmezetten. Nézte az eget, köténye csücskét erősen fogva, szaladt, amerre úgy gondolta, hogy [… Tovább]

Sohasem hittem el, hogy tudok írni, a ceruza volt, akit megkerestem, a hegye olyan nagyra tudott nyílni, hogy szirmait a papírra szerettem.   Így esküdtünk hűséget mind a ketten, ő tanított meg örülni és sírni, a fáját mindig óvatosra nyestem, [… Tovább]

Jégcsapot lehel rám a félelemÁtdöfi testem, ha moccanokMegdermedve néz rám az életem –Fagyhalálom szobra én vagyok Bens?mben pislákol még a lélek,Szívem is dobban, bár h?l nagyonAgyamban a zúzmarás emlékekmélyén diderg’ a párás fájdalom

            Gyerekkor     Üveggolyóm elgurult,    feneketlen kútba hullt.    Meg hiába jutalmaznám,    nincs aki onnan felhozná.         *     Piros léggömb,    szálló csoda.    Ha kipukkad    minden oda.         *     Öröm ejt, boldogság felkap:    szép s távoli [… Tovább]