Vers

Méz és áfonya

hangod bársonya rímel a csendemre-méz és áfonyaize és mámora-lásd, gondolatunk is összecseng -visszhangod itt zeng bent- ha mondok egy szót,te folytatod,befejezed a mondatot,mint tenyered, úgy ismersz -mondd, miért hogy nem lettünk egy vers-

Vers

Vakvágányon

    Jönnek-mennek a vonatok; a vonatok, a vonatok, vonaton a gondolatok.   Minek neked holt ölelés, összezárt száj, miért kevés ki melléd áll, emel, ölel, azért boldog, mert létezel, nem könyörög, nem kér, vigyáz, óv, mint egy gyermeket, miért [… Tovább]

Vers

Lépteink

  Nem félek nyüzsgő távoloktól, átöltöztet az idő – benőtt minden fájdalmat, s a nehezült vágyak vöröses szagát.   *   Ajkamra csordult mámorod, nyelvem alatt ragyogva rejtem nedves összeesküvésünk imáját.   Széthullhat a hallgatózó éj, megnyílt csendes tested…  apró [… Tovább]

Vers

Vá.: Lezárás

Félrehajtom fejem,s rád nézek újra.   Látom, nem értesz a képekb?l,az els? szál nem t?lem jött.S látom azt is, félreértet g?göd.   Igen, felemeltelek,mert ennél többnek sejtettelek.   És nem, nem hittem,nem azt, hogy nem vétesz,csak, hogy ilyen “kicsinyessé” tesz: [… Tovább]

Sci-fi

TEGNAPELŐTT

    Tudom! Tudom, senki sem hinné el. Itt ülök egy bécsi kávézó teraszán, két másik kialvatlan szemű emberrel, akikkel összeköt a rémisztő titok, és bámulom az utcai nyüzsgést. Mi mást tehetnék? Ez az egész lidércnyomás alig tizennégy órája kezdődött. [… Tovább]

Vers

Elfogy, amiért

    Ez a sorban állás,    magamból kígyózás!    Bizonyos,    nem hívott    a történelem.    De azért    rendületlenül    állom. Posztom?    Lélegzetnyi helyem.    Kezemben    értelmes gesztusok.    Másfél József     Attilányi életid?n    túl, még irigylem     a madarakat.    Mire sorra    kerülnék, elfogy,     amiért.    Nem [… Tovább]

Vers

A hegy titka

Csak ment fel a hegyre egyes-egymagába,kopott kövek mellett vitte ?t a lába,még nem voltak szárnyai, de bármerre lépett, arany lett a homok,sok kicsi jellel mutatták a nyomok,hogy követik álmai; egy-egy vihar néha addig rázta, tépte,hogy ázott rongyából kilógott a térdeés [… Tovább]

Vers

Végrendelet

* Bukta Imre: Bárány a kocsmában     Bár végül nem került papírra, tette a dolgát, ahogyan kérték. A kocsmában sohasem tudta mekkora a mérték. Sörök meg felesek, szilvák és vegyesek kerültek a pultra, lábánál csíkos szatyorban lapított az urna. [… Tovább]

Vers

Víziók

A Tempora mutandis c. versem teljesen új köntösben   Ott ahol A tegnapok romjaihoz Orwell Állatfarmjáról Jóval egyenlőbb kutyák* Jönnek Nagynyomású H2O Ölelkezik csarnokvízzel S a menekülő lábakba Belefájnak az „Elsz(?)úrtuk”  Szószegések   Valami bűzlik (De nem Dániában) A nincstelenek [… Tovább]

Vers

Adonáj és Arakhné

Mér’ kötne gúzsba bármi, szabad lehetsz elvégre, szándék se látszik senkin, adódik mint a végzet.   Ökörnyál – póknak szála – a végtelen bizalma – röpülj, amerre tartja tested a szél hatalma.   S akit ?rültnek látnak, hADONÁsz két kezével [… Tovább]

Vers

Cigányleány

Napszítta arcán szélfútt vándorélet, puhán villanó fekete haját egy kendőnyi szivárvány fonja át, friss lobogása utat ad a szélnek, meg-megvillantja hófehér fogát, még hallatszik a félbe maradt ének, s a pillanat se látja a csodát: telt idomain zergék heverésznek.  

Humor

Hogy ízlett az ebéd?

“Egy házasság anatómiája” keretében most megnézzük, hogy Edit hogyan “cikizi” Bélát. Erre próbált a férfi cikk “lektorálása” ürügyén visszavágni (ahogy ez a “Cikket írni nehéz” c. írásban olvasható). Béla és Edit a vasárnapi ebéd után, jóllakottan kávézik, közben társalognak. Látszólag [… Tovább]

Novella

A látogató

Dobozokat rak elém, alig nagyobbak egy gyufásdoboznál…*     Csengetnek. Az ajtóban kalapos úr áll, furcsa mosollyal. — Bemehetek? — kérdezi. — Nem vásárolok! — csuknám az ajtót. — Az nem olyan biztos — mondja. — Egyébként is rendelésre jöttem — [… Tovább]

Sci-fi

A bohóc II/I. rész

“Nincs tehát semmiféle lélek kormányozta életer?, semmiféle lüktet?, fújtató, sarjadzó rejtelmes protoplazma-kocsonya. Az élet nem egyéb, mint digitális információ, bitek halmaza.” Richard Dawkins: Folyam az édenkertb?l A barnásszürke szociális tömbök felaggatott nagykabátokként nehezedtek az itteniek magányára. A huszonnyolc emeletes polikarbon- [… Tovább]

Vers

Az utolsó vacsora

A legenda lényege. (meghallgatom, megnézem)   Lassan ült el a viszály, s az apostolok Egymást nyugtatva morgolódtak. Tiétek már minden, mit én tudok, Rátok bízom e kegyetlen világot. Testem e kenyér mib?l ettetek. Vérem e bor mib?l ittatok. Szellemem járja [… Tovább]

Vers

      mocsokban születtél vér és fájdalom között akár a többi s nem vagy ember még mindig az Új évezred hajnalán kiharcolt egyenlőség álcája alatt saját elfojtott vágyaid foglya tudós tudatlan ostoba robot     tiéd a Teremtés atyád [… Tovább]