Méz és áfonya
hangod bársonya rímel a csendemre-méz és áfonyaize és mámora-lásd, gondolatunk is összecseng -visszhangod itt zeng bent- ha mondok egy szót,te folytatod,befejezed a mondatot,mint tenyered, úgy ismersz -mondd, miért hogy nem lettünk egy vers-
Vakvágányon
Jönnek-mennek a vonatok; a vonatok, a vonatok, vonaton a gondolatok. Minek neked holt ölelés, összezárt száj, miért kevés ki melléd áll, emel, ölel, azért boldog, mert létezel, nem könyörög, nem kér, vigyáz, óv, mint egy gyermeket, miért [… Tovább]
80 éve lett öngyilkos a Nyugat egyik atyja
Nyolcvan éve, 1929. október 28-án követett el öngyilkosságot Osvát Ern? író, kritikus, a Nyugat szerkeszt?je. Kazinczy Ferenc mellett a legnagyobb magyar irodalomszervez? volt. 1877. április 7-én született nagyváradon. A jogi egyetemre járt, de mivel többet forgatta a verseskönyveket, mint [… Tovább]
Lépteink
Nem félek nyüzsgő távoloktól, átöltöztet az idő – benőtt minden fájdalmat, s a nehezült vágyak vöröses szagát. * Ajkamra csordult mámorod, nyelvem alatt ragyogva rejtem nedves összeesküvésünk imáját. Széthullhat a hallgatózó éj, megnyílt csendes tested… apró [… Tovább]
Vá.: Lezárás
Félrehajtom fejem,s rád nézek újra. Látom, nem értesz a képekb?l,az els? szál nem t?lem jött.S látom azt is, félreértet g?göd. Igen, felemeltelek,mert ennél többnek sejtettelek. És nem, nem hittem,nem azt, hogy nem vétesz,csak, hogy ilyen “kicsinyessé” tesz: [… Tovább]
TEGNAPELŐTT
Tudom! Tudom, senki sem hinné el. Itt ülök egy bécsi kávézó teraszán, két másik kialvatlan szemű emberrel, akikkel összeköt a rémisztő titok, és bámulom az utcai nyüzsgést. Mi mást tehetnék? Ez az egész lidércnyomás alig tizennégy órája kezdődött. [… Tovább]
Elfogy, amiért
Ez a sorban állás, magamból kígyózás! Bizonyos, nem hívott a történelem. De azért rendületlenül állom. Posztom? Lélegzetnyi helyem. Kezemben értelmes gesztusok. Másfél József Attilányi életid?n túl, még irigylem a madarakat. Mire sorra kerülnék, elfogy, amiért. Nem [… Tovább]
A hegy titka
Csak ment fel a hegyre egyes-egymagába,kopott kövek mellett vitte ?t a lába,még nem voltak szárnyai, de bármerre lépett, arany lett a homok,sok kicsi jellel mutatták a nyomok,hogy követik álmai; egy-egy vihar néha addig rázta, tépte,hogy ázott rongyából kilógott a térdeés [… Tovább]
Végrendelet
* Bukta Imre: Bárány a kocsmában Bár végül nem került papírra, tette a dolgát, ahogyan kérték. A kocsmában sohasem tudta mekkora a mérték. Sörök meg felesek, szilvák és vegyesek kerültek a pultra, lábánál csíkos szatyorban lapított az urna. [… Tovább]
Víziók
A Tempora mutandis c. versem teljesen új köntösben Ott ahol A tegnapok romjaihoz Orwell Állatfarmjáról Jóval egyenlőbb kutyák* Jönnek Nagynyomású H2O Ölelkezik csarnokvízzel S a menekülő lábakba Belefájnak az „Elsz(?)úrtuk” Szószegések Valami bűzlik (De nem Dániában) A nincstelenek [… Tovább]
Adonáj és Arakhné
Mér’ kötne gúzsba bármi, szabad lehetsz elvégre, szándék se látszik senkin, adódik mint a végzet. Ökörnyál – póknak szála – a végtelen bizalma – röpülj, amerre tartja tested a szél hatalma. S akit ?rültnek látnak, hADONÁsz két kezével [… Tovább]
Cigányleány
Napszítta arcán szélfútt vándorélet, puhán villanó fekete haját egy kendőnyi szivárvány fonja át, friss lobogása utat ad a szélnek, meg-megvillantja hófehér fogát, még hallatszik a félbe maradt ének, s a pillanat se látja a csodát: telt idomain zergék heverésznek.
Hogy ízlett az ebéd?
“Egy házasság anatómiája” keretében most megnézzük, hogy Edit hogyan “cikizi” Bélát. Erre próbált a férfi cikk “lektorálása” ürügyén visszavágni (ahogy ez a “Cikket írni nehéz” c. írásban olvasható). Béla és Edit a vasárnapi ebéd után, jóllakottan kávézik, közben társalognak. Látszólag [… Tovább]
A látogató
Dobozokat rak elém, alig nagyobbak egy gyufásdoboznál…* Csengetnek. Az ajtóban kalapos úr áll, furcsa mosollyal. — Bemehetek? — kérdezi. — Nem vásárolok! — csuknám az ajtót. — Az nem olyan biztos — mondja. — Egyébként is rendelésre jöttem — [… Tovább]
A bohóc II/I. rész
“Nincs tehát semmiféle lélek kormányozta életer?, semmiféle lüktet?, fújtató, sarjadzó rejtelmes protoplazma-kocsonya. Az élet nem egyéb, mint digitális információ, bitek halmaza.” Richard Dawkins: Folyam az édenkertb?l A barnásszürke szociális tömbök felaggatott nagykabátokként nehezedtek az itteniek magányára. A huszonnyolc emeletes polikarbon- [… Tovább]
Az utolsó vacsora
A legenda lényege. (meghallgatom, megnézem) Lassan ült el a viszály, s az apostolok Egymást nyugtatva morgolódtak. Tiétek már minden, mit én tudok, Rátok bízom e kegyetlen világot. Testem e kenyér mib?l ettetek. Vérem e bor mib?l ittatok. Szellemem járja [… Tovább]
Pórázon VI. rész
Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 6. Ezek után sietve hagyom el New Yorkot. Ülök a DC [… Tovább]
Nő
mocsokban születtél vér és fájdalom között akár a többi s nem vagy ember még mindig az Új évezred hajnalán kiharcolt egyenlőség álcája alatt saját elfojtott vágyaid foglya tudós tudatlan ostoba robot tiéd a Teremtés atyád [… Tovább]
Folyékony hold – egy baltimore-i doktor hagyatékából el?talált rendkívül különös kézirat
römmel jelentem, barátaim, hogy elkészültem, készen vagyok a regénnyel, amely Edgar Allan Poe életének utolsó napjait, s halálának különös körülményeit hivatott megjeleníteni. Az els? három fejezetét most közreadom – mintegy aperitif gyanánt – ám a teljes m?vet ne is kérjétek, [… Tovább]