Nap: 2009.10.26.

Ablakomon túlsárgult levelek omlanakaz elárvult id?re,fáradt erd?m takarjákrozsda színeikkel.Mélázva suhan a csend,könnyes múltú lombhullásbanleng a búcsúzó világ.Pihenni készül az ?sz,odvas barlangjában id?zmajd reggelig.

      Tutajos vagyok. Ruhám a parton szárad. Hamar elmentél.

Legvégül Anyámtól legvégül a könyveket hoztam el, konyhából az óráját, a nagy kerek órát; nem f?zött régóta, senkit nem várt id?re nem készült meghívással, mert hogy az agyában… nincs aki látogassa; múltba és jelenbe szeretünk elnézni, de a jöv?nkbe soha; [… Tovább]

(Zöld Pardon, a Petőfi hídtól távol)     Nem szabad követelnem téged, Gondolat! Nem szabad beleélnem, lépnem – nem szabad. Nem szabad az a csók, ami nem volt, talán közel, Nem szabad az a perc, ami nem volt, bár jönne el! [… Tovább]

    Bántak a  szelek.. . Rossz szelek. Verselek. Az e-bet?k dominanciája sem érdekel, nem bánt, ha mekeg, ha err?l beszélek. Élek. Magam módján, párban, magányban, kizárt és bezártságban. Talányban megoldás, rövid takarón a toldás, mind én vagyok. Szelek játékát [… Tovább]

      Tévedést rejt a lepel gúnyt űzött szavakból minden élő és holt a Mennyország kapuján vérrel írott szó: Pokol.

    Nem ismertelek,    mint már most.    Jártam egy várost.    Gyors rajzok     mappáját lapozó,    követtem     képzelt alakod.    Az igéz?     sejtések!    B?röd h?se,    csókod íze,    verejtéked illata,    combjaid     mohás deltája,    s a rózsás mélyben    kerted harmata!     Észre [… Tovább]

Tisztelet Cseh Tamásnak Loptunk egy órát,egész jó órátvalahogy tegnaphajnal felé. Loptunk egy órát,füstmámor formátelmondom hogy ej-tettük szerét: Kocsmában ültünk,úgy szállt a füstünk!És sör is folyt perszecsak egy kevés. Mondom ott ültünk,és észre sem vettük,hogy csentünk egy óráthajnal felé. Nohát te [… Tovább]

(… a magunkba zárkózás veszélyeiről)*   …eltelnek napok, hogy mozdulatlan vagyok, az ajtót pediglen senki nem nyitja rám, a zajt, a világ lármáját, sárba tiporta a csend, semmi, mi hang, csak én, s egy barátom: Magány.   …hatalmas erő tombol, [… Tovább]

  Uralni az egész énnyi szeletét, tér keres teret, szűkülő határokon örvénylik a végtelen idő. Bölcs maradást vajúdik, csendet lök elsötétülő szemekre az értés.   Halld, szűkölnek a csendek.   Fényesek gondolata szerint jövök fizetni, adós, eléd hozott az akarás, [… Tovább]

    Rád telepedtem, mint vasárnap reggel gyereklány apja ágyában, miközben meséltél. Rajzottak a méhek elképzelt réteden. Vajon már te megtaláltad narancs szín? virágod szirmait bennem? (zsongtak fülemben szavaid) Beindult derekam, – irigykedtem a méhekre. Körtáncot járva így próbáltam jelezni [… Tovább]

Kopott, öreg volt. Nagy recéjű talpa a házkörnyéket nap-nap körbenyalta, napfény sikálta, sárrög köszörülte, csak szára volt egy hajtást visszagyűrve, meg mosta hólé, nyári, téli zápor, a grádicson is föltalált magától, az ünnepet se szolgaként fogadta, két ura volt – [… Tovább]

      Elnézlek, amint pihegsz A lelkendez? fájdalom és az örvendez? borzalom Lassan enyész? holdudvarában Arcodon mosoly, s hálakönnyek –Megannyi mélyr?l fölküzdött igazgyöngy Lám, hova el nem vezetett minket A bizalom és a kíváncsiság Lassú, t?n?d? mozdulatokkal További igazgyöngy-könnycseppeket spriccelek arcodra Beleremegsz, de ez már A csituló szenvedély boldog, legbens? zokogása A gyönyör id?nként szokatlan kulcsra nyílik És különös pecséttel zárul.  

Csaló valék, de vége már –a maszkabál ma végre zár!Letépem én, mi mást mutat,s alatta lásd az arcomat!   Reám tekints – les íriszem –szemedbe vésd tekintetemNe bújj el?le – hagyd magad,valóm ma úgyis elragad!   A lényemet dobom feléd,mi burkodat repeszti szét,s szilánkjain taposva [… Tovább]