dudás sándor : Kirándulás

    Nem ismertelek,
    mint már most.
    Jártam egy várost.
    Gyors rajzok
    mappáját lapozó,
    követtem
    képzelt alakod.
    Az igéz?
    sejtések!
    B?röd h?se,
    csókod íze,
    verejtéked illata,
    combjaid
    mohás deltája,
    s a rózsás mélyben
    kerted harmata!

    Észre sem vettem
    a társakat,
    akik velem –
    igaz, ?k
    sem engem.
    Hangtalanság
    vastag üvege
    vont közénk
    falat.
    Beszéltek
    a város utcái!
    A hangulat –
    a múlt, a várfalak.
    És a lányok,
    a vidámak, szépek,
    kedvesek.
    Egyiké – szemed.
    Másiké – ajkad.
    Harmadiké – hajad.
    Negyediké – melled…
    Gyönyör?séges
    bénaság! Tudván
    tudtam, ha
    találkozunk,
    minden lány
    te leszel!

    Buszra szálltunk.
    Esteledett.
    Motorzúgás
    magához vont,
    remeg?n ölelt.
    Álmodó lombok,
    nagy vizek felett
    zúgott a csend:
    erd?m, tengerem.

Legutóbb szerkesztette > dudás sándor
Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.