Nap: 2009.10.30.

Viszont szeretett t?zhelynek nincs kedve a nyákhoz. Medvebocsok bújnak medveanyákhoz, és óvón szuszog a kutyaól, pedig tudja jól, csikó lélegzete korhad.   Elpilled a pince, az erjed? bor vad kalandra hívja a hordót. Miért hazudna fehérre bordót?

  Arcot rajzol a gyertyaláng, mesét mormolok, úgy mozdulok, mintha lennél, hordom mosolyod, úgy mosolygok, mint anya, ki bölcsőt ringat csendbe’, úgy ringatlak, mint zene, dallampárt keresve.   Fényedben születtem, tükrödben létezem, igéket suttogok, lelkemet vértezem, s Te felragyogsz, éledsz, [… Tovább]

  Tegnap elhagytam a fényt, egy nyomon mehettünk, jó, hogy megtaláltad. Mi mást is tehettél volna egy  fénymásoló előtt, sokszorozva visszaadtad. Kérdezted is; hol van az ajándék? Hát, ott volt, a pillanatban, miből bár bőven akadna még, félek, megégetnéd a [… Tovább]

mikor anyám halálhörgését végighallgattam segíteni nem tudtam volt ki utam álljaazóta kérdezem de senki nem felelminek élniha egyszer úgyisúgyismenni kell

                                                            Szimatod félárbocon,                                                             tévesztettél nyomot megint.                                                             A menekülés csapáit támadásra!                                                             Bokrok óvó rejtekén — lesben.                                                             Mindkét part tiéd, ravasz!                                                             Húzódik előtted árok,                                                             fölötte híd: megépül                                                             ugrásba ránduló gerinced íve.                                                             Fogadtalak társammá                                                              [… Tovább]

    kend?t kötött nyakamra az ?sz jöttél mögöttem mint járdán bodobács keszty?m képedbe dobnám titkos szeret? nem mos leped?t? nem érdekel ha szenvedsz már kivasalnám inged tudod tegnap összegy?rtem veszekedés közben az utcán    

*   Nem is tudom mire várok. Fagy marta szirmú fehér virágok állnak őrt  a kertben, mégis messze mentek akiket szerettem. Sajog a seb. Sötét ruhás rigó eseng a Naphoz melegért. Elhittük, béke van, s a hírnök utolért. Láthatod. Nincs [… Tovább]

saját fotó *       Boldogult halottak napját! – kiált a postás, ki fekete keretes szemüveget hord, szemei törtek, könnycsepp az arcán; a temet mellett lélekharang szól. Most fekete keretes papírokat hozott, meghívó lehet, tán egy túlvilági bál, a hidegben [… Tovább]

*       Vágta     Paripám vágtat! Sörénye szélben sziszeg! Dobol a pata!       Egymásért   Ködömben óvlak, rejtelek. Te, mosolyod napjával éltetsz.         Egy tölgyhöz   Mély nyugalomban talán száz éve áll [… Tovább]

    Azon az éjen Amikor a hold szélén sötét árnyak ültek S a gyertyalángok Mint bíbor kések Emlékeket döftek át Egy szaxofonból Minden dallam földre hullt S ott kivérzett  

  Rohantam, hogy még lássam a mozdulatlanságban.   Ott feküdt holtra zárva. Istentelenül árva.   Fehérben kiterítve, hogy senki ne segítse.   Tudtam. Ide siettem. Óriás csöndben, ketten.   Együtt egyedül árvák:   én, a minden nap gyávább, ő, a [… Tovább]

Vezess félre, bölcs k? katapultálj, szurdok balzsamozz be, bölcs? török( )ülj, mint kurdok bírd cérnával, rossz t?m sterilizálj, növ? fert? vetk?ztesd le, kosztüm láss jelenfát(,) jöv?erd?(n) túl világ harcol kett? ellen gyászhó zászlót gy?ztesen ki nek kell a kell? jellem [… Tovább]

Csak várok rád ismét( )l?(n) Deákozás lesben állsz klisét l?sz elágazás után lerág kaszás férges csutka-Ádám oldalbordát sokkolj, mint rossz folddal Kordát.