Vers

Ã?géret

Ha elérkezne egy utolsó perc,Ha életemb?l egy utolsó j? el…   S az örök boldogság Ígérete vesz körül,S neked még maradást int az id?…   Inkább megfordulok, s újra kezdemInkább százszor is akár testet öltök…   Mert az örökben is [… Tovább]

Vers

Halott vagyok?

Halott vagyok: lélegz?, él? halott. Halott vagyok?   Halott vagyok: lélegz?, él? halott. Kinek kitéptek létéb?l néhány boldog pillanatot.   Halott vagyok: vánszorgó halott. Szegként szúrják át lelkemet, ki nem mondott mondatok.   Halott vagyok: lélekben halott. Elrabolt t?lem az [… Tovább]

Hírek

Orisaku Mineko: Id?

Az id? láthatatlan és megfoghatatlan és képen való megörökítése kihívást jelent.   Orisaku Mineko annak szenteli képeit, hogy megörökítse pillanatok egyszer?, természetes szépségét, alkotásaiból jellemz? melegség és béke árad. Egyszerre nyújtanak esztétikai élményt és hatnak különösen megnyugtatónak. Az Id? cím? [… Tovább]

Vers

Recseg? illúzió

  mint gyerekkoromban ülök a homokozóban várat építettek mellé sarkába kapaszkodik a szél csak hangokat fúj felém: egy audi tt fütyül a kapu kitárul csikorog a fogam homokfátyolban számolom halkan halomba a meleg kristályszemcsét    

Vers

Trip

    Mondom én kik vagytok, Por és hamu, Azaz, hogy le is van szarva a sok temetetlen halott, Az ilyen-olyan mézédes izé. Dög a kutya Lába fagyott, Majd holnap, és megkezdve az az új mondat, a pont után, pont [… Tovább]

Vers

Depresszió

  az id? mélázva hull rajtam át,elhintve félszet nem lel akadályt,kisöpör minden értelmet,a bizonytalanság eltemets kificamult álmok kullognak a jöv? ablaka homályba fúl,nem látszik már remény, s holnapcsak sötétség vár az üvegen túl

Média

Meztelen rőzse

(meghallgatom) Összes csókodat őrzöm, a közömböseket is, messzeségekbe nyargalókat, s a szárnyszegetteket.  Sebzett lélekből szakadót, álmodba vivőt, örvényedben vígan küszködőt. * Hétköznapi ölelésünk testetlen határait feszíted, eged záport rejt… medredben élek.  

Novella

A szélbe lopott levél

Egyszer hallottam egy legendát egy olyan állatról, akit úgy neveznek, az ember. De én még ilyennel soha nem találkoztam. * –       Tisztelt gyermekeim, nemzedékem. Figyelmeztetlek titeket, hogy nagy veszélyben vagytok. Én, a Tölgy, itt leírom utolsó napjaim, [… Tovább]

Vers

Alku a Mindenhatóval

Gyerekek, arról álmodtam, hogy fiatalodom! Megírtam versben, mert Poétának megígértem, hogy egyszer legalább zaklatni fogom. Egy id? óta egyre Gyakrabban álmodom, Hogy ismét olyan leszek, Mint régen, egykoron. Ily rémálmok láttán utolér a félelem. Tudod te is miért, Nem részletezem. [… Tovább]

Novella

Három május

javított          Szemerkélt az eső, Nelli a szokatlanul hideg, május végéhez illetlenül kellemetlen időt próbálta kizárni, távol tartani a lakástól. Hangtalanul nyílt a bejárati ajtó. A vendég ruháján hozta a kinti nyirkos levegő szagát. Ő azonnal csacsogni [… Tovább]

Vers

Hát folytassuk

Üvegmúlt mert egy mögül nézve; üvegb?l készült kirakatba helyezve. Mégis mit kell elfogadnom?Mi az, amit nem értek?   Azt hiszed, Nekem fáj, ami a Te vétked?Hangtalan maradtam, míg Védekezésed kelt,hogy elismerjem: te vagy te, de az igaziokra nem figyelsz, s [… Tovább]

Humor

Nosztalgia

*     Mint ismert, 1914. február 27-én Svejk éppen kedvenc kocsmájában téblábolt, amikor felfigyelt arra, hogy I. Ferenc József falon díszelgő arcképe — ne szépítsük — bizony légypettyes. — Őfelsége le van szarva — mondta az ott tartózkodóknak, és [… Tovább]

Vers

Gyász

A Föld-anya fölé hajolt, hogy összeszedje szétszórt tagjait. Szeméből a könny, mint izzó láva folyt, s arcán önnön kezével mart fel árkokat. Ziháló mellkasán felszöktek tengerek és zuhantak vissza parttalan.    Így gyászolta Őt, Kedves fiát.    Tágra zárt szemek [… Tovább]

Vers

Veled halt ígéretem

    Remélem, látlak ököllel asztalon kopogni, látom,  templomi sorok között, ahogyan nagyujjaiddal imákat malmozol, látom,  jó anyák szemölcseit az álladon és tekinteted, ahogyan büszkén hátra nézel, fent vagyok-e a kóruson. Vidáman intek egyet, te bólogatsz…   …aztán vakon, az [… Tovább]

Vers

Borges, XXI.

B?vül a könyvtáram – embert lelek társul, ki sosem egyedül: családtörténetét hozza magával.   Fölvágatlan lapok titkuk megmutatják, szamárfüles szélit kérkedné valahány – de fel, ki nyitja.   Maradok könyvtáros saját könyvtáramban, adathordozóim begy?jtöm magamba, és ki nem adom.  

Vers

November elején

Élet-idéző pillanat áll…*     Őszi levélbe csomagolt üzenet kitakartan. Nézem, hulló levelek közt átsüt a sugár. Szívem minden emléket visszavár. Jönnek-mennek, útrakel a képzelet. Felhők könnye pereg, élet-idéző pillanat áll. Messzenéző szemem kutat, az idő vissza nem halad.

Vers

Tél-el?

Nehéz pára ült a tájraCsókot lehelt homlokára,s hála h?vös ihletének –száll az ének, mint szirénekhangja, zúg a szél – el?rezengi bús dalát a tél, mi ?szrehozza álmait, s reá a vágyaitvetíti már – szitálni hó virágait…  

Hit

Betakar minket az éj

Betakar minket az éj, elevenség, ragyogás…   Betakar minket az éj, elevenség, ragyogás, míg spirális hajlatokon át, testünk p?rén cipeli a szerelmi igát… Obszidián ?r, távolodva közeledünk, mit a kéz felmutat: oltár és ég? áldozás s a titkok titkának titka, [… Tovább]