Üvegmúlt
mert egy mögül nézve; üvegb?l készült kirakatba helyezve.
Mégis mit kell elfogadnom?
Mi az, amit nem értek?
Azt hiszed, Nekem fáj, ami a Te vétked?
Hangtalan maradtam, míg Védekezésed kelt,
hogy elismerjem: te vagy te, de az igazi
okra nem figyelsz, s a divat nem oldozhat fel.
Védekezés! Nem culpa.
Ügyelj a szavakra jobban.
Kérdezted, miért emeltelek: mert egyénként tiszteltelek!
Szeretet, Ihlet, Szenvedély, nagy szavak, és Egyenl?ség…
De hogy higyjen az ember annak, aki értelmetlen szánalmat fakaszt…
Azt mondod kicsinyes.
Te féltetted. S azzá teszed.
Részemr?l viszont, itt a
Vége!
(Függetlenül attól, hogy szerettelek).
Legutóbbi módosítás: 2009.10.31. @ 12:32 :: Kiss Beáta