Kiss Beáta : Hát folytassuk

Üvegmúlt

mert egy mögül nézve; üvegb?l készült kirakatba helyezve.

Mégis mit kell elfogadnom?
Mi az, amit nem értek?

 

Azt hiszed, Nekem fáj, ami a Te vétked?
Hangtalan maradtam, míg Védekezésed kelt,
hogy elismerjem: te vagy te, de az igazi
okra nem figyelsz, s a divat nem oldozhat fel.

 

Védekezés! Nem culpa.
Ügyelj a szavakra jobban.

 

Kérdezted, miért emeltelek: mert egyénként tiszteltelek!
Szeretet, Ihlet, Szenvedély, nagy szavak, és Egyenl?ség…
De hogy higyjen az ember annak, aki értelmetlen szánalmat fakaszt…

 

Azt mondod kicsinyes.
Te féltetted. S azzá teszed.
Részemr?l viszont, itt a

 

Vége!

 

(Függetlenül attól, hogy szerettelek).

Legutóbb szerkesztette - Kiss Beáta