Nap: 2009.10.23.

  Összedobállak, őrült napszámos a kazlat, itt ez a rakás, ez volnál te. Hangok, érintés, illat és hús, megfejtettelek, lám, vagy megint. Valóság mint a kávé íze a nyelvem alatt.   Kesernyés szívdobogás.   Így van ez rég.   Elvetlek, [… Tovább]

?szbe suttog az erd?, két kezem közt az id? tavasztalan lett, s e halhatatlan létben megannyi színes falevél puha ágyat vetett hullámzó ruhám elé.   Elejtett léptem, sáros, szomorú könnyei közt mezítlábos csendem mossa a végtelen es?, s hideg föld [… Tovább]

Mikor fényl? szemmel némán nézted arcom,mikor alkalom volt, s elakadt a hangom,mikor választ kívánt néhány félénk sorom,mikor tébláboltam szürke állomáson –vártam rád akkor is. Mikor elhervad s emlék már a rózsa,napfény nem, de es? hull arcomba,ha gy?r?ket fodroz lábamnál a [… Tovább]

És mondd! Miben állsz felettem,hogy engem emelned kellett?És mondd! Mib?l készült,az a magaslat ahová? Tán erkölcsi kövek azok,tudáshabarccsal?Vagy emberi, költ?i nagyság? Én magam mellett láttalakmég mikor együtt…nem felém, vagy alám helyeztelek. Azt mondod mea culpám pórias?De hisz nem is annak [… Tovább]

Tente, drága… tente… aludj csak csendesen… Nehéz takaródat én le nem vehetem… A szerkeszt? el?szava: Ez a vers azért került publikálásra, mert átéljük írója fájdalmát, és az ünnepi hangulatra való tekintettel nem történt belejavítás sem, fogadjátok szeretettel, és részvéttel.    [… Tovább]

(Szerov festménye: Modell) kezek fel fej leminden esti mozdulatodahogy ruhádmagadon átbújtatod modellnek szép gondolom olykornyúlnék lelkesenpapírhoz tollhoz ám ihletetihlet vált de másröpülnék furcsabokorba vágyó madár

El kellenemenni a tengerhez,kifeküdni a partra,közvetlenüla fel-feltarajló hullámok elé, húnyt szemmel égni a Napban. Ha es?s az id?,kevés szavúhalászokkal beszélgetni,megfigyelni: arcukramilyen kifejezéseket róa mindennapi gyilkolás,akik tették-teszik,Hemingway megfogalmazását. Honvágy el?lhazaszökni, itthon próbálni felidézniaz egészet. Rájönni:tulajdonképpenugyanott vagyok, mint most,mintha el sem mentem [… Tovább]

  Döntök. Ma este az lesz a legjobb, ha nem veszek fel csínos ruhát, farmer, s egy régi blúz is feldob, gy?lölöm a gyertyás vacsorát.   Ablakmelletti csendes zug: tudom, – nem akarom, de lábam odavisz – cigarettavégem  újra elnyomom, [… Tovább]

Gondolatok három szakaszban…     Nem lehet szűkre szabni az időt, nem az én feladatom: Hányszor látom még feljönni a holdat, nem tudhatom… most lépdelni kell. Előre menni, cipelni a sorsköveket, könnyűeket, s a nehezeket, visszanézni nem érdemes, felszaggatódnak az [… Tovább]

ma éjjel fülelve ittam bluesodnak bús dalát mikor a Hold ledobta sápadt rongyait föléd guggolva kellette céda bájait beléd hasított a penge fény rád terült a vámpír alkonyat és vérednek itta bíbor gyöngyeit barátom, átkaroltalak boromból megkínáltalak a szél könyörgött [… Tovább]

  Megélném újra az el sem jöttet, ami tegnap is belém kapaszkodott, s habár nem történt semmi sem, legalább századszor kopog. Le sem írható, mi ez, kimondani, valóban nem lehet, érzés sarkára lépő “nem tudom”, megéred eskümet. mi ez-ki vagy-s [… Tovább]

I.   Csendes az ország: oly néma, Mint fagyott mez?n a széna, Se szín, se fény, se hang; Se sötét nincs, se világos, És a szív is oly magányos, Mint a templomharang.   Senki se felel. S mint szent rom, [… Tovább]

már boldog, szelíd felh?ktakarják a szemhatárt,úsznak az égi óceánvégtelen hullámán távolt rajzol az este ujjaa ködbe t?n? hegycsúcsokra s kacéran lesnek rámbúcsút intve a nyárnaka fák mögül az árnyak– tudják: még várlak –