ma éjjel fülelve ittam bluesodnak bús dalát
mikor a Hold ledobta sápadt rongyait
föléd guggolva kellette céda bájait
beléd hasított a penge fény
rád terült a vámpír alkonyat
és vérednek itta bíbor gyöngyeit
barátom, átkaroltalak
boromból megkínáltalak
a szél könyörgött vándor csókodért
tőled,- bocsáss meg, elkívántam én
ringyó magányodat
Legutóbb szerkesztette -
