Elbeszélés

Ma elraboltam a szívem egy sétára. Az est borostyánfényt festett a hajamba, és mély gesztenyeszín lángot lobbantott szemembe. Szomjaztam erre, randevúzni önmagammal. A csend puhán lépkedett mellettem, lehullott emlékfoszlányokat szedegetett, majd langyos tenyerét nyújtotta felém. Úgy éreztem, lázas és libabőrös [… Tovább]

A szomszéd kertjében a fenyők mégsem lettek boldogok, egyenesen vigyázzállásban szemlélték a vihar előtti csendet, szigorú tartással felkészülten a készülő viadalra. Igen, a közeledő ősz sejtelmes neszeit ők már érzékelték. Hiába lett néhány percre mézesen csorgó napsütés, tudták, valami készül. [… Tovább]

  A kopott Kandúr bekapta az utolsó Márton napi libatöpörtyűt, és nagyot húzott a kupából, amiben jóféle portugieser volt. Azért is szerette, mert mindig, mindenhez lehetett inni. Asmodi barátja adta neki, a jószívű ördög, akit itt a pokolban ártatlanul meghurcoltak. [… Tovább]

17. A beszállás egy kisebb „népünnepélyre“ emlékeztetett. Főleg olaszok szálltak fel a hajóra. Annak reményében, hogy az Óceán túl felén jobb sorsuk lesz, mint szülőhazájukban. Szinte alig akadt olyan utas aki mint turista, vagy simán csak utazó lett volna a [… Tovább]

Cancurka / macskagenerációk/   írta:Koosán Ildikó   Egyesek szerint bizonyosan kár ilyen történeteket leírni, hisz mindennaposak, máshol is előfordulhatnak, mégis úgy érzem az én történetem különleges. Leírásával szeretnék emléket állítani kissé szokatlan módon Nekik, akik életünk egy szakaszán önzetlenül örömet [… Tovább]

Nem tudta elképzelni, mi történt. A városban alig találkozott emberekkel. Pár kóborló turistát látott csak. Már teljesen kiment a fejéből, hogy visszatérve a szállására, előveszi a hegedűjét, és megpróbál egyedül is pénzt csinálni. Ám valami belső hang azt súgta neki, [… Tovább]

  Sosem lelkesedtem a takarítási munkákért, de muszáj megcsinálni. Előkaptam  a tíz éve vásárolt, és igen drága csúcsterméknek számító porszívónkat, amit csupán azért utálok, mert amikor a feleségem hitelre megvette, már akkor gyorsan átkonvertáltam sör egyenértékesre. Szóval még mindig sörözhetnék [… Tovább]

 „Ezek a hazatért hadilobogók (…) nem egyszerű hadijelvények, hiszen nagyanyáink egy harcos nemzedék legszebb álmait, a győzelem és a szabadság álmát hímezték rájuk. Ezek a zászlók fájdalmas kudarcoknak voltak a tanúi, de láttak világraszóló csodákat is. Látták, hogyan alakul át [… Tovább]

– Készen van már? Még mindig nem! Siessen már, ne aludjon! – pattogott Rozi.- Ne sürgess te némber! Öreg vagyok én már, nem megyek el olyan gyorsan! – lihegett az öregember. – Vén marha – gondolta magában Rozi. Miért kell ennek [… Tovább]

Fiskút,  apai nagyanyám szülőfaluja. Ne keresd  ezen a néven a térképen, mert azóta már Temesfűzkút a neve. Nem volt ez nagy település régebben sem, mint ahogy most sem az. Talán csak tízutcányi. A településen 1895-ben, már zömében románok, néhány család [… Tovább]

Augusztusi szellő   Augusztus közepe volt, néhány helyen sárgállott még az ott felejtett, le nem aratott búza, de már nem volt olyan szép aranyszínű, mint Péter-Pál napja idején. A Nap még magasan, az ősz pedig még messze járt. Piri szívében [… Tovább]

—Mennyi is leszel? – kérdezte apám. —Hatvanöt. Nem válaszolt rá semmit. Láttam rajta, azon gondolkodik, hogy már én is öreg vagyok. Vittem neki recepteket az orvostól, meg gyógyszert, egy egész zacskóval. Nem tud buszra szállni, mert magas a fellépő.  A [… Tovább]

  Van az úgy, hogy néha meg kell állni, és le kell ülni egy padra. Mindegy, hogy milyen padra. Az a legjobb, ha találsz egy olyan helyet, ahol csend és nyugalom van. Nem kell csinálni semmit, csak hallgatni a természet [… Tovább]

  Tévedni emberi dolog, gondolta Irén, és többé nem kérte meg a kalauzt, hogy meséljen neki a falujáról. Véletlen találkozás. Már egy ideje járt a váci vonalon, amikor kiderült, hogy Jóska a földije. Eleinte örültek egymásnak. Józsi már nyugdíj előtt [… Tovább]

Azt gondoltam, hogy csúnyább leszel. De nem. Sármos arcodon semmit sem csúfított a halál. Mimikai ráncaid még most is jól állnak neked, az idő és a dolgos évek által vésett redők nem ártottak semmit a kinézetednek. Talán egy kicsit sápadtabbnak [… Tovább]

    A négy polgárit[1] elvégezve Vera beállt a pult mögé – nagybátyja, Tibor üzletében. A rövidáru részleg lett az övé, s Tibor maradt a méterárunál. Azt nem adta volna át senkinek semmi pénzért sem. „A méterárunál lehet legkönnyebben elveszíteni [… Tovább]

A baba nagyot csapott pufók kezével a tejbegrízes tálba. A nagypapa letörölte képéről a tejbegrízt.  – Azé’ nem kéne annyira elkényeztetni ezt a gyereket –, dünnyögte a menyének. – Mi köze hozzá, vén hülye? Inkább törődjön a maga dolgával. Az [… Tovább]

Most egy igaz történetet mesélek el nektek. Sok – sok évvel ezelőtt, amikor még drága nagymamám még fiatal kislány volt, kapott egy imakönyvet. Elmondása szerint egy öreg vándor ajándékozta neki. Kint játszottak az udvaron a szomszéd gyerekekkel, amikor egyszer csak [… Tovább]