Elbeszélés

Az erdőben vígan trillázgattak a kis madárfiókák, várták haza anyjukat, hogy éhes begyüket megtöltse ennivalóval. Sürgetően csiripeltek, hiszen régen megemésztették már tegnapi vacsorájukat. Az öreg vadász ebédjéhez készülődött. Tüzet rakott a kunyhója mellett, felkockázta otthonról hozott szalonnáját, a hozzá való [… Tovább]

Volt egyszer egy ház, s annak volt két ablaka. Az egyik állandóan nyitva volt, és aki kinézett rajta, az csodás tájat látott boldog emberekkel. A másik ablak mindig zárva volt. Vastag zöld üveg takarta, amelyen nem lehetett kilátni. Az egyik [… Tovább]

Mire gondoltam az utolsó percben vagy pillanatban? Fogalmam sincs, nem emlékszem rá. Egyedül ültem a kétszemélyes kis asztal mellett a kávéház zsúfolt teraszán. Körülöttem nők és férfiak, különböző korú emberek, és néhány fiatal gyerek. Kávét ittam, a többiek sört vagy [… Tovább]

Hertzsprung 63 professzor meglepte Möbiust. Annak ellenére, hogy már régen megszokta a több milliárd fényévnyi területen szétszóródott emberiség legtöbbször lényegtelen és ritkán lényeges kérdéseit, néhány nano-pillanatig attól félt, hogy neuronjai rövidzárlat áldozatai lesznek. – Ismételje professzor úr! Hertzsprung 63 nem [… Tovább]

Nem tudta hány óra. Régóta elfelejtette az idő múlását. Nyáron egy parkban aludt, és télen, mint most, az éj beköszöntével, kartonokon egy kapu alatt. Egy padon ült. Szerencsére nem esett, de a hűvös keleti szél a régen szebb időket látott [… Tovább]

Ma elraboltam a szívem egy sétára. Az est borostyánfényt festett a hajamba, és mély gesztenyeszín lángot lobbantott szemembe. Szomjaztam erre, randevúzni önmagammal. A csend puhán lépkedett mellettem, lehullott emlékfoszlányokat szedegetett, majd langyos tenyerét nyújtotta felém. Úgy éreztem, lázas és libabőrös [… Tovább]

A szomszéd kertjében a fenyők mégsem lettek boldogok, egyenesen vigyázzállásban szemlélték a vihar előtti csendet, szigorú tartással felkészülten a készülő viadalra. Igen, a közeledő ősz sejtelmes neszeit ők már érzékelték. Hiába lett néhány percre mézesen csorgó napsütés, tudták, valami készül. [… Tovább]

17. A beszállás egy kisebb „népünnepélyre“ emlékeztetett. Főleg olaszok szálltak fel a hajóra. Annak reményében, hogy az Óceán túl felén jobb sorsuk lesz, mint szülőhazájukban. Szinte alig akadt olyan utas aki mint turista, vagy simán csak utazó lett volna a [… Tovább]

Cancurka / macskagenerációk/   írta:Koosán Ildikó   Egyesek szerint bizonyosan kár ilyen történeteket leírni, hisz mindennaposak, máshol is előfordulhatnak, mégis úgy érzem az én történetem különleges. Leírásával szeretnék emléket állítani kissé szokatlan módon Nekik, akik életünk egy szakaszán önzetlenül örömet [… Tovább]

Nem tudta elképzelni, mi történt. A városban alig találkozott emberekkel. Pár kóborló turistát látott csak. Már teljesen kiment a fejéből, hogy visszatérve a szállására, előveszi a hegedűjét, és megpróbál egyedül is pénzt csinálni. Ám valami belső hang azt súgta neki, [… Tovább]

  Sosem lelkesedtem a takarítási munkákért, de muszáj megcsinálni. Előkaptam  a tíz éve vásárolt, és igen drága csúcsterméknek számító porszívónkat, amit csupán azért utálok, mert amikor a feleségem hitelre megvette, már akkor gyorsan átkonvertáltam sör egyenértékesre. Szóval még mindig sörözhetnék [… Tovább]

 „Ezek a hazatért hadilobogók (…) nem egyszerű hadijelvények, hiszen nagyanyáink egy harcos nemzedék legszebb álmait, a győzelem és a szabadság álmát hímezték rájuk. Ezek a zászlók fájdalmas kudarcoknak voltak a tanúi, de láttak világraszóló csodákat is. Látták, hogyan alakul át [… Tovább]

– Készen van már? Még mindig nem! Siessen már, ne aludjon! – pattogott Rozi.- Ne sürgess te némber! Öreg vagyok én már, nem megyek el olyan gyorsan! – lihegett az öregember. – Vén marha – gondolta magában Rozi. Miért kell ennek [… Tovább]

Fiskút,  apai nagyanyám szülőfaluja. Ne keresd  ezen a néven a térképen, mert azóta már Temesfűzkút a neve. Nem volt ez nagy település régebben sem, mint ahogy most sem az. Talán csak tízutcányi. A településen 1895-ben, már zömében románok, néhány család [… Tovább]

—Mennyi is leszel? – kérdezte apám. —Hatvanöt. Nem válaszolt rá semmit. Láttam rajta, azon gondolkodik, hogy már én is öreg vagyok. Vittem neki recepteket az orvostól, meg gyógyszert, egy egész zacskóval. Nem tud buszra szállni, mert magas a fellépő.  A [… Tovább]

  Van az úgy, hogy néha meg kell állni, és le kell ülni egy padra. Mindegy, hogy milyen padra. Az a legjobb, ha találsz egy olyan helyet, ahol csend és nyugalom van. Nem kell csinálni semmit, csak hallgatni a természet [… Tovább]

  Tévedni emberi dolog, gondolta Irén, és többé nem kérte meg a kalauzt, hogy meséljen neki a falujáról. Véletlen találkozás. Már egy ideje járt a váci vonalon, amikor kiderült, hogy Jóska a földije. Eleinte örültek egymásnak. Józsi már nyugdíj előtt [… Tovább]

Azt gondoltam, hogy csúnyább leszel. De nem. Sármos arcodon semmit sem csúfított a halál. Mimikai ráncaid még most is jól állnak neked, az idő és a dolgos évek által vésett redők nem ártottak semmit a kinézetednek. Talán egy kicsit sápadtabbnak [… Tovább]