Vers

Töredékek

  Kiürítem a legbelső szobát Világfeledten ragyog A boldog önfény —– Vonulásnak tetsző Vontatást tart az idő Ezt a testet már Beleköltözött Madarak tartják —- Elforditott irányjelzőtáblák Alumíniumoszlopon Bizonyíték nincs  Tudható A csend ravasz kölyke  Bármerre hallgatózok Sehol vers csak [… Tovább]

Vers

Éjszakai látogató

Fotó: Molnár László Éji palást hátán lágy foltlenge pihe túlvilágrólvagy csak itt a földi létbőltündért rabolt el a fénytőlszeles lányka csöppnyi szárnyabeleakadt polc sarkábaapró csoda súlya csekélytenyerembe pont belefértollat vesztett jelzést hagyvamegjön ismét alkonyatranincsen esély hogy meglássamcsak akkor lesz biztonságbanálmomban [… Tovább]

Vers

Elhagyott Babák

Seres László Elhagyott babák Minden,ami itthon körbevesz,ma is őrzi a kezed nyomát A törpévé összement babák,legók,piciny kinder-figurák Űlnek,állnak,lógnak a polcon,könyveim között,fiókok alján Kutatnak utánad,mint régen,keresnek,s kérdően néznek rám Sulykolják tompuló agyamba,hogy itt voltál parányi gyermek Értelemre lobbanó szemed,mint a hajnal fel-felderengett S újjaid közt életre keltek,ezek [… Tovább]

Vers

Homályos út

A fotó V Bognár Imre Tivadar alkotása. 2018. nov. 23. Szürkületbe fulladt álomhomályos út alig váromalig várom vég kezdetétújra élni vágyak neszétrügy pattanás halk panaszátárnyak közé bújó csodátpermetező ködben járvamegbicsakló lábak jártasárcsapásban bandukolvalelkem kicsit megfakulvasűrű csendben révedezve,elfáradt már megpihenne.

Vers

Lilike

A festmény Forgóné Vera alkotása 2018. nov. 24. Jön a Lili, jön a Lili,ruhácskája több, mint csini,Zokni cica sebbel-lobbaleléje ront húsz karommal,hozzábújik csupa bársony,kardigánja csöppnyi sávon,energia robban nála,ezerszínű a skálája,várja legó, várja baba,soha nincsen dührohama,pici durci jár a lánynakkevesebb is, [… Tovább]

Vers

Fényömleny

  Talán van valami más, nekünk titok. Hullám, kiáltás túlcsend magasából. Hogy mégsem elkésve érkezett. Hogy oda ragyog a móló, és a nyár.   Tollevezők húznak, tüntetés az égen. Értékelhetetlen követelések, földbe, igékbe gabalyodás.  Minden évszak mögött a vergődés.   [… Tovább]

Vers

Versek éjfélkor

    Versek éjfélkor          Koosán Ildikó     A költő     A lélek kirakatában egy virág s egy kóró remél tavaszra vártan, odakint szitál a hó.   „Költői varázslat!” szól- aki arra téved: „- mily friss a [… Tovább]

Vers

Csendeken nyíló álom (átirat)

Illusztráció: saját archívum (Szigetközi álom) Ereimben hűvös a vágy, árnyak lesnek a szív körül, hangodat álmom szövi át, az emlék lopva menekül. Recsegő dal hoz el néhanap, máskor meg holdezüst ábránd, vágyálmaimnak rabja vagy, világok mélyén vársz rám. Tűnő mosolyod [… Tovább]

Vers

KUTYA-VERS-MESE

  Néhány nap után ott folytatom, ahol abbahagytam kutyusaimról a mesét, mely nem is annyira mese, mint mesés visszaemlékezés. Ismerős a mondás, az idő megszépíti életünk történéseit, ha lelkünkben él, persze megbékítő igyekezetének is akadhatnak határai, melyek gátat szabnak az [… Tovább]

Vers

“Álmok idején”

  Így ősz felé visszagondolok. éveket fut a képzelet, akkor, ott az első érintés. Emlékét idézve csukott szemmel várok, most, mikor… Hulló levelek elmúlást suttognak. Hinnem kellene, oly rövid e földi lét.             * Voltak [… Tovább]

Vers

Szemközt a halállal

  Bal karomba infúziót kötnek.Jobb karomon mandzsetta szuszog,Orrom, arcom oxigénmaszk foglya,Ágyam szélén katéterzsák lóg. Jönnek-mennek élők és félholtak,Valaki szól, pihenj reggelig.Gurulok a szédítő mélységbe,Szívembe a vég kéredzkedik.

Vers

Teremtés

Az nem úgy van ám, eltervezed, aztán lesz apád, anyád, fiad – nem úgy van az. Előbb van ez is, az is, de te alig még, aztán megteremsz, magad teremtesz – nélkülük – szülőt és gyermeket, mondják: szép életed, de [… Tovább]

Egyéb

Süntelenül

Abszurd A dombtetőn, a hölgy árnyékos oldaláról, egy ritkás, hosszú borostájú szerzet figyelte a felé közeledőt. Nagyon szép volt az a völgy, ahonnan araszolva döcögött felé valami olyasmi, mint a mesebeli kis gömböc. Gyakorlott szeme, messzelátó nélkül is észrevette a [… Tovább]

Vers

Töredékek

Kép: Torjay Valter – Napfény és csend   mennyi ősz jött és hagyott magamralopott illatot fonva hajambarozsdás levelek vállam takarvahívnak magukhoz száraz avarba.***fejetetejére állt a világhazug a szó hazug ki rám kiálthátamat fordítom a mánaknem hiszek már csak vénülő fának.***vén [… Tovább]

Vers

Képregény

Adventi illatok a város főterén. Ez a karácsony ma egy képregény.  Fekete-fehérben mennek a hősök, József a jászolban részegen őrjöng. Mária pirul, ajka, orra véres,  csitítja a fiát, de a kicsi éhes.  Jönnek a királyok megvédeni sorba, egyiknek, másiknak szirénája [… Tovább]

Esszé

KUTYÁK (2)

“Kávézacc” sorozatomban kutyákkal foglalkozom. Maradt benne talán annyi íz, annyi aroma, hogy érdemes beleolvasni…))) Az ember, ha mesébe fog – főleg egy idő után a valóságról -, azt tapasztaltam, sose fogy ki belőle. Így vagyok vele most én is. A [… Tovább]

Vers

Egymás felé

Úgy haladunk egymás felé, mint két táncos egy ingatag kötélen,ki egyensúlyt kutat, vagy két eltévedt bolygómely tejútját keresi,hogy ott kézen fogva csillaggá váljanak

Vers

Mennyi

Valamennyi reggel illúzióval kelek, aztán próbálom oly remeknek nézni a napot, mint csak lehet, nem akarom letörni azt, ki e napot létrehozta, s engem beletett. Talán így kell imádkozni, fölös beszéd helyett örülni, nem kérni, nem akarni, lenni.

Vers

Az a tél…

 ·    csak mentünk – mezítláb a befagyott tavonne venne észre senkiazért imádkozom… tán’ tíz éves voltálkabát sál és nevetésösszeölelkezve – tél közepénrég volt olyan rég… apád állt nézettnővéreid fázva követtekcipőt egy sem vett felmégis láttak – nevettek… aztán angyalkát rajzoltunkde [… Tovább]

Esszé

Kutya-mese (1)

“Kávézacc” sorozatomban kutyákkal foglalkozom. Maradt benne talán annyi íz, annyi aroma, hogy érdemes beleolvasni…)))   A kutyákat könnyen megszerettem. Hát lehet őket nem szeretni? Persze sokáig mindig a másét! Gyerekkoromban falun laktunk, családi házban, mégsem lehetett. Volt a szomszédaink körében [… Tovább]

Vers

Tájcentrum

Alkonyodik, hét óra tíz.Állunk a küszöb előtt,oldaltáskában kutató kezemkeresi a kulcsot. Tudom, bent csend fogad,a múlt nem vár haza.Anyámra gondolok a küszöbön pillanatra megállva,a szerető fiút nem lehet játszani tizenvalahány évvel halála után.Fél órája még a Négycsöcsűnél vártunkaz átszállásra.Tüzesen süt le a nyári nap [… Tovább]

Egyéb

Mozaik

Egyperces Jó száz évvel ezelőtti hangulatot áraszt a terem. Minden asztalon egy-egy csokor mákvirág. Az ablakok közelében, az egyedüli vendég feni fogait és evőeszközeit étekéhez. Kinéz, megszívja tüdejét a retro-illattal, majd nekilátna, de hajának szálai egyenként merednek a plafon felé, [… Tovább]