Marthi Anna : Kronyiká

mottó: “lyukas kalapból

merjük egymásra Istent”

 

Puszit adok – átjáró gyógyítófény érint – körbe a karikára,

ránctalanítom radírral homlokról a neptunuszi három ágat.

Felszálló köd kiöntött borával megtépem e koldusszakállat.

Rendesen – mint géz a gézen – átfolynék térdeddé formára.

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1336 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak