kék néger koponya koreai frizurás merre lehetsz most szép plejádi lány égi minőségben ikerlelket keres már kilókat veszítő ezerpillanatú régmúltba vágy’ haladja oldás-kötés fizikumát megtalálna már mint újra felismert önvalós/megvalósított önmagát ki már túlnőtt flegma szertelen bús makacs féltékeny ezernyi [… Tovább]
apróhirdetés kék néger koponya koreai frizurás merre lehetsz most szép plejádi lány égi minőségben ikerlelket keres már kilókat veszítő ezerpillanatú újmúltba vágy haladja oldás-kötés fizikumát megtalálna már mint régen felismert önvalós/megvalósított önmagát ki már túlnőtt flegma szertelen bús [… Tovább]
a mézeskalács és a zserbó íze olyan mit ajkadé volt egy korty víz olyan mint amikor itt vagy velem a harmónia dolgos percei olyanok mint lélekkel létezőnek a fény a most olyan mint egyetlen hiányt kiírni ezerérzésképp a betűk foszlása [… Tovább]
láttalak az ablakból pillanatra aranysárkánypikkely vonult át tengerkék szememen aztán mackóbarna félelmek feles-leges zugsírás lélekvesztők után talán út hiszen újra lélek vagy megrendült sirálymadár mindenesetre jogos tépelődés űr
viagra preçoki az erődnek szivárványfényében összerezzeni tengernyi hangod is miképp gömbölyítheti kockánként múló mindennapok jégtömbjein messze és közel elválasztva alig forróvá lehelnéd mégis bíbelődsz a sok kicsi horzsolással is fények sarkain szálanként virágzó üres tenyeredből legkékebben ősi halmazállapotban gyógyítani szeretné [… Tovább]
(naplójegyzet 13549 Mottó: „Hiába húzták fel magukat – megakadtak” Talán csak átmenet holdvilágképű fekete Holdam, az arcnélküli űr formabolondja voltam, s lám képtelenül is összeolvadt a határ: szenvedélyem finomrezgésén a jelennek mindenkori csókja visz, és ha tudtam is [… Tovább]
Nekem Te vagy a tél vége és a tavasz első napja. Megmagyarázhatatlan jó nyugalomnál is magasabban; mandulamagszerű rügye egy gyógy-baracknak. Üresség és forma váltja bölcs mindenléted, mindenben olyan egyszerű: hisz, meglel, s mint bújócska élsz még bennem.
amivel tartod a tejberizst azt éppen fehér homlokon
két csakrásan extázis helyett szétmállott rágóval fanyar íz múltán ölelés csak van zord hideg jeges hajam hajad haja hajuk a többit már űr el is feledtem lehet de szép rózsaszínűt adunk vagy ein stein
sebes sodrású fényed időtlenségbe kavarná szívemet emléked olykor felsebzi szavam most nem hullhatok ölnyi reménybe ezért kérem a szádat hangtalan Mindegy. Alkonyat. évszakonként bátorítalak monogramonként megsiratlak halovány lépteimből aprócska halad feloldozásod szabaddá teszi eltúlzott bátorságomat Mindegy. Alkonyat. minden égvirágos csillaggal [… Tovább]
