meditálunk jóga közben koordináljuk légzésünket bármit látni placebo csak mire vágy madárszárny az kincsünk feltétlen szeretni és szívcsakrákat összejárni
Saját tisztaságomat benned találtam meg, tudatalattim kiválaszt; démoni külsőmből szűkület felbukkanásod. Élsz, feledlek. De álmaimban álarccá lettél; azé, ki mentál-is testünk, beszűkült vágyainak birtokában is tud már mindenkori egyediséget. Á,…men.
Te tudnád mit érzek sűrű hajamat ismét sátorrá növesztve. Ismét csak elbújva, keresem elengedésem egy testben. Futnék/szaladnék, miért roskadok látszólag árván? Pedig a mindenség valamiért nem fojtja belém a szót. Talán szívmegállás.
vagy picit még/is figyelem részletek egészsége önvaló helyettesíthető-e tárgyalsz helyesen elmélkedni sem tudunk mars tovább miért vagy mind/újra egy idegen
hasztalan fegyverkeznek szavaim mert szívből jövő merszem a jelen egy erdő egy táncoló sámán egy fa látomás-e gyökér-búb hajladozása várakozás az elengedés közép az út
Tenyered fészkébe fejem helyezem, bent szelíden ül vagyban a gond. Gyógyítva kisöpör kristálykék huzatot, űrbe mártózik bambán szép tudatunk. Ugratlak lágyan, mert hiányt pótol e fény, szemben a léttel kezed éke: Te vagy én.
dalolni volna jó lélekteli változás-e ha tiszta egyensúlyban ringat az ég belelátok a felhőkbe és tenger alá kitörlöm-e harmadik szemem sebes folyású virágait vagy egyszerűsödés elengedései a szerelemé
a helyzet az még hallom legselymesebb hangú tisztaságod dalát még friss lótuszok nyílnak nyelveden még érteni vélem mondandóid még felejthetetlen beavatás tekintélyed, tekinteted, bőröd, mind a részeink még tanulható fényúton szivárványos gömbölyű labdákkal e játék még figyelmünké a hallgatásból kinövő [… Tovább]
járnám a fehér utat, ha nem ülnék olykor elefánt hátán, itthon káoszban ülök, és nem értem mások miért ülnek rendben, talán a remeteségből kilép, kinek barátja már minden, így aztán könnyebb, a kullancsokat köszönöm…
