Marthi Anna Szerző
Vezetéknév
Marthi
Keresztnév
Anna
Ország
Hungary
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
6 hónap ezelőtt Nincs komment még

két csakrásan extázis helyett

szétmállott rágóval fanyar íz múltán

ölelés csak van zord hideg jeges

hajam hajad haja hajuk

a többit már űr el is feledtem lehet

de szép rózsaszínűt adunk vagy

ein stein

7 hónap ezelőtt 1 komment

sebes sodrású fényed
időtlenségbe kavarná szívemet
emléked olykor felsebzi szavam
most nem hullhatok ölnyi reménybe
ezért kérem a szádat hangtalan

Mindegy.
Alkonyat.

évszakonként bátorítalak
monogramonként megsiratlak
halovány lépteimből aprócska halad
feloldozásod szabaddá teszi
eltúlzott bátorságomat

Mindegy.
Alkonyat.

minden égvirágos csillaggal társítalak
az ablakon -hófúvástól hobbitos jégvirágig-
kinézek s Te belém látod magad
rögtönzésül megedzve szárnyamat
lélekszakadva olykor kívántalak

Mindegy.
Alkonyat.

már nem mardos homoktengerré
száradt öntudat míg éltél vártam
utánad eredtem a kertekben
minden apróka hala ágyékodnak
dobálta vérét

Mindegy.
Alkonyat.

őszes szőrös kő volt szívem
de jöttél kicsiny tenyerembe fért
lapátkezed két ujjbegyének köze
belátom hamar betöltötted
hiányos üregem szóval vagy

Mindegy libido-de.com/.
Alkonyat.

bár “chi” féle lényeges
napsugár-valóddal tudtam mit ér
ha cselekvésben dobbantanak
nyáron csak kétszer
ősszel is egyszer szépnek láttalak

Mindegy.
Alkonyat.

rád férni csak a felhők felett
szárnyam megedzve azt hiszem
széles fényű tengernyi halak
bántott ha megsirattalak
feloldozod gyávaságomat

8 hónap ezelőtt Nincs komment még
mag

csak azt szeretném

hogy újra mosolyogni lássam

minden ölelkezés társtalan

míg mosolyt nem tudok csalni

bennem férfi boldogtalan?

hiszen a szerelem

mandulája mától mindig

dobogó szíveken pihen

8 hónap ezelőtt 2hozzászólás

álmodtalak

szebb vagy mint bármi belőlem naprakész szavak

megújuló arcod követi a rendet

megmásíthatatlan mosolyodban bujkáló derű

közhelyekben és hallgatagon feltétlen és egyszerű

bonyolultságod nem éri fel ésszel

senki fia

mert csodával határtalanul értesz az egészhez

és lekedveltebb bolondságod éppen

viccnek érteni mindent

mégsem elvetni

a feledésben

8 hónap ezelőtt 1 komment

 

/nőnapra/

szeretem a szádat
minden szál energiádat
magnóliádat
sűrű illatát
a régi nyárnak

szeretem benned hangjait
az összes madárnak
csicsergésre rákapott író kezed
szeretem bebogozhatatlan hangod
tiszta csobogását
súlytalanságát/könnyűségét
mikor kinevetsz

szeretem a szemed
puha árokparton kis virág
apró szirmainak ragyogó belseje
százszorszép szagosmüge

szeretem ahogy szeretsz
nem jön át  az észen
mégis az összes
kémiánál többnek
éreztelek

szeretem ahogy vékonyka
tollaid cirkalmai megformálják
a legszebb verseket
az apró betűs részeket
őszinteségük
az űrbe húz
egészen

szeretem benned
minden élőlénynél magasabb
finom igyekezeteket sőt
mosolyodban
a kérdőjelet

9 hónap ezelőtt 2hozzászólás

 

nézem a fehér lapot

mintha teremtés helyett az űrt választanám

tisztább és karcolná tollam hegye mégis

tartósabb ha hófehérségét csendben figyelem

nézem a koreai sorozatot

spanyol szinkron milyen újítás ez

értem de mégis inkább tornyozom

bár a lecke mindig mosolyogtat

néhány harmóniából minden megoldhatóbb

megkönnyezi-e papíron más is a szót

vagy néha könnyű mint nyáriruhán a lengeség

és kötöttségeinket elbírálva szeret az intés feletti

integetés

9 hónap ezelőtt 1 komment

amit adsz
egy meglepődésbe
belerejtett apró titok

amit belelátsz
ahol üresség van
nem hozzábutulás

amit valaki mond
nem sírsz rajta
ezt is kedvelem
nagyon

amit képeken
bebarangolunk
a képzeletet

amit nézel burokban
vagy velem
egy a személyes tered

amit elsietsz
helyére természetességig
megfested hirtelen

amit játszol
mohót vagy lustát
amit aztán szorgalmasan
elfirkálunk

amit hangoddal
amiből nincs kiút
csak szerelem

amit keresek
pont ott ahol üresen
maradt csókom helye

amit kitalálsz
utánajárni nálad nem
időpocsékolás

amit tudok
felmérhetetlen de
egyedül és mégis veled
boldog vagyok

amit széppé
teszel meghittebben
ki mással is élheti meg
az ember

10 hónap ezelőtt Nincs komment még

– fénylassúzás –

sebes sodrású fényed időt-
lenségbe kavarná szívemet
emléked olykor felsebzi szavam
most nem hullhatok ölnyi reménybe
ezért kérem a szádat hangtalan

Mindegy.
Alkonyat.

évszakonként bátorítalak
monogramonként megsiratlak
halovány lépteimből aprócska halad
feloldozásod szabaddá teszi
eltúlzott bátorságomat

Mindegy.
Alkonyat.

minden égvirágos csillaggal társítalak
az ablakon -hófúvástól hobbitos jégvirágig-
kinézek s Te belém látod magad
rögtönzésül megedzve szárnyamat
lélekszakadva olykor kívántalak

Mindegy.
Alkonyat.

már nem mardos homoktengerré
száradt öntudat míg éltél vártam
utánad eredtem kertekben
a víz felett aranyos gyökércsakra
színben árnyékokra pulzált a Nap
míg kidobálták maguk újra meg
újra ficánka halak

Mindegy.
Alkonyat.

őszes szőrös kő volt szívem
de jöttél kicsiny tenyerembe fért
lapátkezed két ujjbegyének köze
belátom hamar betöltötted
hiányos üregem szóval vagy

Mindegy.
Alkonyat.

habár “chi”-féle lényeges
napsugár-valóddal tudtam mit ér
ha cselekvésben dobbantanak
nyáron csak kétszer
ősszel is egyszer szépnek láttalak

Mindegy.
Alkonyat.

rád férni csak a felhők felett
szárnyam megedzve azt hiszem
széles fényű tengernyi halak
bántott ha megsirattalak
feloldozod gyávaságomat?

10 hónap ezelőtt 2hozzászólás

 

nap és hold vagyunk egyben
bennem sugaras sárga fényed
benned hold érzetem folyékony
részeg öröme kurjantás-szelíd
nálam a kőtörmelék ami meg-
szilárdítja a hegyeknek útjait
igazabb alig lehetnénk párban
amit kimondasz széppé teszi
lelkekben a sok-sok kis világot
fejjel egyikünk sem rohan falnak
azért mert végtelennel kezedben
igazgatsz és árulkodó erény
az erőnk mert puha palást
legelőnk és medertelen tenger
időnk túl van azon is ami jön?

10 hónap ezelőtt Nincs komment még

 

Orrából átlátszanak a folyó

könnyei; színes tébolyánál

fegyelmezettebb-e ha szól?

Nem tükröt tart.

Nem jövőt ír.

Nem mond.

Ha mégis érezvén

átkergeti önmagát

fényesedő egyedüllét,

barát, szerető

gyógyító eszközein.

Megvetni ezért butaság.

Balsors helyett fenyőfán zoknifűzérei.

Mert szenvedései türelmesedő isteni kéz

– hajónk – halhatatlan tengerén az orr

levegővételének habja: szó.

Marthi Anna Szerző még nem rendelkezik barátokkal.