Zengő

Zengő   Miközben a fájdalom hűl, menny’ dalom átkot ordibál,  (ma) a mindenséget fogom át, de  lelkem  peremére lapu-harmat ül…       Legutóbb szerkesztette 2017.12.01. @ 23:09 – Serfőző Attila

Zengő imbolygok az őrület határánfélekhol vagy most jó anyámvágyom ölelésedálmatlan éjjeleken látlakhófehér gyolcs ruhábananyám megöl a szégyennincs éjjelem nincs nappalomnem találok menedéket hol vagy ifjúságomszépségem vonzerőmmindenem elveszett átkozott legyen a napamikor Amnón megfogantátkozott legyen a percamikor bűnbe csalt anyámegyetlenem  legdrágább [… Tovább]

Zengő Dávid király szűz leánya Támár, kinek nincsen párja Megrontotta buja bátyja, buja bátyja, féltestvére Saját vére – saját vére   Hasogatott tarka szoknya: hamuval szórt, átok rajta Aki a lányt megrontotta Amnon herceg, Dávid fia Átok rajta – átok [… Tovább]

Zengő       Vérpiros gyalázat az ágyadon, gyolcsruhád széttépett halom. Arcodon szürke mélabú árnyalat, – sértett önérzet gyűlölt vágyat ad.   Tarka szoknyán körmeid nyoma, egy szégyenfolt lesz a bűn záloga. Mögötted bezárattak az ajtók, enervált őrület fakasztott jajszót. [… Tovább]

zengő https://www.youtube.com/watch?v=uNBKfNo9Pu0       visszhang egymásnak feleselnekkét hang virágokra írva virágok felettaz égre a nap ragyog túl sokfülledt a kert fülledt a vágy sírnak a virágok lehangoltan egymás kezét elengedvea dallam fonódik leszáll borongés távolodik szorongmár elhal talán már nem [… Tovább]

Zengő Túlrajzolt vágyakkal talált a szerelem, vérköreim bűntelen lüktettek, homlokodon szikrázó ámor-jel bűvölt, s lebegtem a szivárvány felett. Szívedben borostyán útra leltem, kihűlt csillagok korma sem szennyezett, lágyult hangod cseppenként ittam, s űztem a szót, mi nem érted született.   [… Tovább]

Zengő       a víz épp részegít hagyj leléptem az egészet előre sokszor izzad a kezed basszus szerető hogy lehetsz normális tépem gondolatban mellkasszőrödet csupasz halottak játszanak a sikátorszagú reménytelenségbe fúl az életből kitépkedett képzelet is hagyj ne vonj [… Tovább]

Zengő   Lopakodva jött, nem islátszott, – szemen át villódzik – merevvé aggott képeket tördel gyanútlan zörejekbe mártott csend. – hallgat, ás –Koponyám alatt kúszva várt, most agyam lepi, végigrohan beletép, markában gyanútlan kóc, idegrémület, vele lépek , le ne [… Tovább]

Zengő   Mindenki maga dönt, uralja, vagy szolgálja saját világát.   Semmi, csak a szél nyitogat, különös ajtókat.   Magamért megküzdöttem. Utamat hegynek fel, majd lefelé lépegetem, keserédesen.     Legutóbb szerkesztette 2014.09.19. @ 13:48 – Sonkoly Éva

Zengő     Hangokká szőve szétmegy az össze, össze, ami szét. Képzeleti szél levelet, ágat lenget, tép. Szárnyat suhogtat – angyal szétfolyós arccal. Világ virága, virág világa.   A látvány-rímek: szirmok és színek. Ritmikusan s csak vágyaként dalnak; halkkal ötvözött [… Tovább]

Zengő  Mit akart az Isten, mikorcsillagködök közé kódolta ateremtést? Kék eget, s a földet,a sárból összegyúrt testeket,kik láthatatlan szálakon lógnak,mint apró marionett bábok,unottan rángatva őketegy olyan ütemre,amelyet épp kedve komponál.  Mit akart, amikorfelnyitotta előttük az elmét,rájuk szabadítva a tudást,hol megismerték [… Tovább]

zengő         a régi ház ott áll a vén falak némák álmodoznak a hajnalok motoz bent a jóság… rácsba fogta szívem… emlékek kazlából kitépett valóság… rongyos ruhám ködlepel dohos illat árad pókhálóba font vakolat befedi a vállam… [… Tovább]

Zengő   kezdj bele, ha félsz istöröld le homlokodha izzad is kezed mégcsapj bele, s menni fogvékonyka a hangodde lelked benne sírtalán csalódtál nemrég a bánat, az vonyítszúrt sebet kaphattálvértelen sikolynyüszítesz torzult hangonbelehalsz – ha hagyom.     Legutóbb szerkesztette [… Tovább]

Zengő      Akkora roppant fények gyűltek, kazlakban állt a tagadás, megrekedt igaz lélekzeted s bennem a megszokás. Engedelmes lettem, mint a ház végi verem, dúl bennem a dac és a tagadás szülte harc. Átjár a félelem… Követlek minden érzékemmel, [… Tovább]

Zengő   két kéz suhan a zongoránés száll a dal és nincs halálte jutsz eszembe szüntelenki voltál és mindig leszel mindig leszel jössz álmaimban s felderenga régi vágy – ma felsebezkarodba kapsz és zúg a vérszerelmi táncunk újra élma újra él a [… Tovább]

zengő     Féltelek. Az éjszaka figyeltem nyugtalan álmod szemhéjad mögött, megannyi régi, szép emlék s vágy között, nem látom magam. Lehetnék porszem, egy tiszta dallam, amely ott simul hozzád egyedül, hol tiszta fehér volt még lelked, s csend trillákkal [… Tovább]

Zengő   Tagjaimon ólom súlyú ráció, nem nyúlok utánad, – mintha elengedhetnélek – de ha egy lépést  távolodsz, gondolatom utánad fordul, s már visszarántanálak: csak egy harapást a nyakadból, ingedből egy tépést, csak a szádat egy pillanatra… Akarom tovább illatodba [… Tovább]

Zengő         Szívekhez szelídült, lélekben lappangó, melengető melódia, s benne a lényeg, a nagy harmónia, vallomás, rejtőzködő vágy. Csak a zene, mi hallható…   Ujjaid alatt elhaló moll akkordok verőfényemen újra virulnak. Minden bú, mi fojtogatott szertefoszlik [… Tovább]

Zengő Minden rejtekembe egy elcsendesült dallam bolyong,feszülő testembe zeng.Őszi ábrándok csitulnak, törékeny álmunk leng.Éhező lelkemben földi hangod visszhangzik, tisztul a csend. Legutóbb szerkesztette 2014.09.04. @ 19:34 – Dvorák Etela

Zengő éretlen értettem meg mim vansemmim ha szívem vakfelfogtam elmém hiába hiszéletem kisemmizmert azt akit az Úr csak halandóvá teszélhet és mása nincsen érdektelen szervesmit az eltorzult sors tervez éretlen fogtam fel sorsom tervében találtam meg mi várháborgó érzék árvágyódtam [… Tovább]

Zengő     Amikor minden megszűnik, nem fáj, akkor kezdd csak az  álmodozást, lassan árad benned a vágy, a felejtés gyógyít, s ki nem szeretett, azt is  kebledre öleled.   A lélek sóhajt, bezárul  egy virág, szíved nem dobban,  semmit [… Tovább]

Zengő   voltál nekem két pólus között a vonzás számodra száraz fizika két szeretkezés között kötésben oldás hogy feltöltődj   tudod ez nagy hiba lehettél volna szellő suttogó erdőm földszagú estéken sírig románc harangkongásban isten igéje a férfi akire minden [… Tovább]

Zengő  Ahogy az éjszaka omlik a tájramegjelensz előttem.Újra s újra mellém álmodlakés megteremtelek, mint Isten az eget.Végtelen vagy, éteri lágy zene,körülötted felsejlik a kép,a vágy, a test és minden ami szép,minden ami szerelem,most bennem hevül.A szobában őrjítő a csend,csak az [… Tovább]

Zengő   Ki tudja, mit hoz még a hullám? Pityeredik felhő-gyerek, bömböltető erők uralják, megbántották, könnye pereg.   Ki tudja, mit hoz még a hullám, szelek hulláma, titkos erő; mind tüzesebben izzik a láz, lángokból benső szárnya nő.   Kedv-viadalt: [… Tovább]

zengő     Rezegve szólalsz csellón s zongorán,Angyali ének, a szív belefáj,Húrokról száll fel a kék ragyogás,Mennyi öröm, ha zenéd ölel át.Add a kezed, a szemed keresem,Nyílik a vágy, ez igaz szerelem, Isteni zsongás tölti a termet,Néma a lélekhúr, de [… Tovább]

Zengő   Mint pelyhedző szerelmet, úgy vágytalak, féltékeny magányba vakoltan, égbe futó lépcsőkön álltál, de már sehol se voltam. Csontkeretes álmaim tovatűntek, (elillant a narkotikum…) ujjaimba harapok sorra,  lassan kiürül a pódium. * Tömör kegyelem az élet, egy árva könnycsepp [… Tovább]

Zengő   Lomhán bólint az idő, mint a ködfehérbe bomló kócos loncok értenek egyet mindig az ősszel, mikor madárcsend szöszmötöl a fákon, a közelgő est zaja ólmos tagokkal megpihen minden ágon, s a ritkuló levelek árnyai ölén fáradtan ring a [… Tovább]

Zengő  Száll a… Száll a… Száll szóval a harang.Hozzá… Hozzá… Hozzá búg a csellóhang.Biccenő fejjel, csókkal koldul,szép szerelmét dallamára kapja,viszi… viszi… viszi égre, felhő habba.Szól a… Szól a… Szól színével a virág.Húzta… Húzta… Húzta tavasz és a nyár.Rebbenő szirmának színe vonzó,majd ősz sarában oldódik szépje,így… így… [… Tovább]