Bakkné Szentesi Csilla : Hangolódó

Zengő

 

 

A pirkadatba ágyazott 

utcák, terek, a házsorok

ölén merészen tépi szét 

az éjszakai neglizsét

a hangtalanul érkező

miljó foton, s a kétkedő

vak ablakban amíg pihen,

falak mögött új nap piheg,

s hogy felpörög a köd mögött 

az alvó város, rád köszön

egy kis bolond rigó amott,

füttyöget s ahogy ragyog

a nap szemére könny terül,

nevet talán ott legbelül,

és táncra kél sok fénytopán

a város zengő hangsorán.

 

*
Fotó: A Debreceni Képeslapok facebook oldaláról
Legutóbb szerkesztette > Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.