Én nem zárlak a csendbe, szélbekiáltó lettem, nem tart magamban a szent imasuttogás és a vásott arculcsapások. Rád fonódni akarok , játszani kárhozatot; lenni a csipkebokor lángja, vagy novemberben a galagonyák tánca.
Kevesebbel is beérem, éreztem. Átéltünk már görög tragédiákat. Immunissá tettek, és kiradírozták: hányféle ugyanolyanjó is, ez a szerelemnek nevezett életkedv. Ráébredtem, az intimitáshoz elég egy lélekkert szaladgálni. Bulis, ha alkoholként folyik vérünk, nem jönnek a könnyek, [… Tovább]
Elküldtem a Modern Nyekergőneklegjobb versem, s jött a válasz, íme: Tisztelt Barátom! Mint a Nyekergő mentora, tulaja és lektora,Priznisz-díjas műítész, költőknek a pásztora,ájultan a gyönyörtől és a kéjtől,mit versétől kaptam, úgy érzem most magam,mint egy modern Vachot, ki gyöngyöt talált [… Tovább]
A csalódást cinikussággal oldom, a hiányokat iróniával kipótlom, s míg félrefordítom fejem a gondok elől, valójában a legapróbb rossz szó is megöl. Hagyom köddé válni a múlni akarókat, hagyom elmenni a velem meg nem alkuvókat. És csak magamhoz kötődöm, [… Tovább]
Szemedbe nézek, és magunkat látom: egyek vagyunk örök ifjúságban. Múló időt rejtenek a ráncok, dacolunk a leskődő halállal. Minden szépség, jóság ami a tiéd, ékesíti az én kincses szívemet. Egyek vagyunk, s ha lángunk együtt kiég, mit számít, [… Tovább]
Kár-kár, kár-kár, harsan fela dermesztő szózat,ha érkezik a reggel,s felriaszt alvókat.Úgy illan el az álom,csak borzongás marad,nyugtom soká találom,míg nézem a falat.Panel-liget közepénkornyadozó fáraköltözik be az a vénvarjú éjszakára.Rekedt hangja messze száll,míg ébred a város,magányával harcban állaz öreg dolmányos.Visszhangzó [… Tovább]
A szörnyű az, hogy az alábbi szemelvény egyáltalán nem a fantázia szüleménye… – Tudom, hol laksz! – mordultam a csigára… Fenyegettem, kiabáltam. Hiába. Csigarágta lett az összes zöldségem. Legféltettebb palántáim főképpen! Biztos látta mérhetetlen mérgemet, – [… Tovább]
