Kevesebbel is beérem, éreztem.
Átéltünk már görög tragédiákat.
Immunissá tettek, és kiradírozták:
hányféle ugyanolyanjó is, ez a
szerelemnek nevezett életkedv.
Ráébredtem, az intimitáshoz
elég egy lélekkert szaladgálni.
Bulis, ha alkoholként folyik vérünk,
nem jönnek a könnyek, sok lassú
mozdulattal szürcsölünk közönyt.
Közben átszaladtál kiskertemen,
meg sem számoltam hányszor
mostam össze a képeket veled.
Csuklóm belső oldalára felírtad
legújabb versedet, puskázzak, ha
hiányod elbizonytalanít, vagy törli
életkedvemet. Így emelem közel
lelked, elárvultan, lila foltos vénát
megúszva, felkapkodva kezeimet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
