Popovics Péter Szerző
Vezetéknév
Popovics
Keresztnév
Péter
Ország
Hungary
Vezetéknév
Popovics
Keresztnév
Péter
3 hét ezelőtt 2hozzászólás

 

 

A hársfa árnyak
mély ölében,
ahol mindkettőnk ágya volt,
gyöngéden – ott lent
a tisztáson,
virág és fű összehajolt.
Erdő előtt bent a völgyben
Tam-tatam-hej!
S az éj, oly kedvesen dalolt.

És én rohantam,
fenn a réten
hol a kedvesem várt reám,
Ő izgatottan
hajolt felém –
míg én bódultam illatán.
Megcsókolt-e? Ó, jaj; meg ám!
Tam-tatam-hej!
Remegtem és pirult a szám.

Csak kacagott rám,
vetett ágyunk
simult alánk a pázsiton
selymesen, lomhán,
s titkos vágyunk
lelheti ki itt ránk talált,
mert az a fű is kikopott.
Tam-tatam-hej!
Mit a fejem ott elnyomott.

Ha más tudná azt,
hogy mi történt
ott? Jaj, nem szégyellném magam!
S tudná más is azt,
hogy mi voltunk,
Ő meg én – elnyelném szavam.
Csak az a madár ott a fán?
Tam-tatam-hej!
Tudja, nem árul el, talán!

1 hónap ezelőtt Nincs komment még

 

Szemedben láttam – égre törő
csillogást, amit lemosott egy
fél könnycsepp és az emlékezet
elhalványuló szépiája –
ahogy felnézel, pillantásod,
mint egy távoli csillag fénye
körbejár, ahogy rétek fölött
suhan pár eltévedt harmatcsepp,
mielőtt végig cikáznak és
elbújnak a zöld fűszálakon.

Olykor én is figyelem azt a
méla hallgatást, az elmúló,
örvénylő időtlenséget a
térben, holnapjaink dermesztő
éjszakáit – mit is jelenthet
zúgó patakok fodraiból
leszakított csend és vajon mit
rejteget? Csodákat feledve,

mint aki eltitkol valamit
és – *varázsszerekkel előre
ellátott – kisimult léptekkel
hozza felénk – dolgaink feslett
bolyhaiból a kicsomózott
elmúlások látomásait –
ahol egykor meg sem álltunk, csak
integettünk, s lassan megszoktuk,
hogy ülünk a peronon, útnak
eresztve azt a varázslatot.

2 hónap ezelőtt Nincs komment még

 

Még csábít Nüx az éjszaka istennője,
az ég alját már kócolja a pirkadat,
perdül az égen, lehull az est kendője,
s távol már a sötétség – jön a virradat,

ahol még éneklik a rügyfakadásunk,
erdei fényében, szent helyén a múltnak,
kis patak friss vízén álmodó tavaszunk
szunnyadó hírnökei, ha elénk futnak

alkonyi hangok édes ízű énekén;
ambrózia cseppjei hullnak az égből,
és lassan áramlik halk szavuk még felém,
ahogy Argosz ismerte fel, akit régről

emlékeibe vésett egykor rejtekén.

3 hónap ezelőtt 4hozzászólás

Ki
munkába,
ki csak úgy nekiindult
a napnak,
az áramszedő az égig ért, s ontotta áram-lüktetéseit,
egy félbehagyott érintés szendergett a hajnali első villamoson,
odavetett kitekintés nyoma az ablakon, valaki leszállni készült, suhantunk
az alig zizzenő vágányokon… a tegnap még álmodta álmát, ültem
a hatoson, az emberek tekintetéből jöttek felém a város kócos ébredései,
…rezignáltan……………….. álmos……………….. ólomlábakon…

Popovics Péter Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...