Evokáció Annyi édes-keser` dalban rejtve titkát egy különös világnak, évezredek távoli homályába vezet Kalliopé kincseivel telt elbeszélése. Midőn elvégeztetett és beteljesedett… Aki mindent látott, nagy útra kelt, istenekkel szőtt szövevényes, új terveket, hogy teremtsenek Gilgames ellen – ki majd legyőzi [… Tovább]
alkalom, ami hangtalan, mint az alom szélén kialvatlan álom, hol a jobbom, vagy a balom remeg, képzelt bálom parkettája csúf kis birodalom, néhol recseg, s én bomlom – elnémuló bordalom eltántorgott borzalom, míg csetlem – botlom, sarokban a vén cimbalom, [… Tovább]
távol még álmodik a csend kialvatlan ráncaiba bújtatva köd párát lehel és harmatot szitál az ég lehullt az este kendője pár eltévedt csepp fényei halványan terültek fölénk mint meg nem valósult régi álmaink látomása hol elsuhanó éjszakáink a derengés lenge [… Tovább]
álmai vagyunk egymásnak, csillagok halványultak mélyén az alvásnak – simogató fűszálak közt, mint egykor kint a réten – fekszünk egymás mellett hajnali csendben és ébren. szorosan összebújva, két test egyben élve, hallom még szívünk ritmusát, árnyékok futnak félve, majd tűnnek [… Tovább]
Szajna parton (se promène de) kis Gisell Eh, mi kell? – a szerelem, még korai nekem! Csak somfordál, jön, megy, itt lel (Par example) leül és meghal… Unalmasan, hogy senki, de senki meg ne tudja, hogy (combien de blessures!) Oh, [… Tovább]
Mozdulatlan csupasz ágak közül alig vet fényt lenyugvó lábnyomán, végtelen harmatot szitál körül az ágvégekről halkan és sután. Vágtat a szél, suhanva átrohan, hol mély árkot vés az emlékezés, lehunyt szemekkel éreztem tompán oszlik szét és ül rá a [… Tovább]
/Szonettkoszorú/ 1. HALLGATÁS 2. ELENGEDÉS 3. RINGATÁS 4. VÁGYAKOZÁS 5. ALKUDOZÁS 6. DERENGÉS 7. ÓCSKASÁG 8. SODRÓDÁS 9. ZSONGÁS 10. ÉRINTÉS 11. PIRKADÁS 12. SUTTOGÁS 13. ÉBREDÉS 14. GYENGESÉG 15. A VÁGY ÖLÉBEN 1. Elsodor a vágy, ahogy rám feszül Hervadó szépségével a csalódás, Egykori emlékeivel beleül Karfa közé a fáradt vonzódás, Engedi [… Tovább]
miközben fénytelen csendben elcsitult végtelen útján a néma Hallgatás hol az Elengedés lassan oszlik szét kialvatlan ráncaiba bújva a Ringatás öblében a szenvedés kopott halmai lépteink nyomán bennünk árkot vésett a Vágyakozás csendben ültünk a feledés fogatán ami éjjeli Alkudozás csupán párájából lehull az [… Tovább]
feslett képei alvó köveknek végtelen hosszúnak tűnő utamon füveink selyemútján követtek kerestem s ma is réveteg kutatom mint ködből kilépett fáradtalak mit vágyból szőtt álmaimban bejártam vadul és kócos hajjal álmodtalak ágyamon feküdtél úgy terült rám az ég és én [… Tovább]
még álmodik a csend – időtlen magzat, pár eltévedt harmatcsepp – mielőtt pillantásod, mint távoli csillagzat fénye rám terült – simulva beleszőtt végtelenséget, vadul örvénylő elmúlások szimpla látomásait, hajnali ébredésekből felfénylő kialvatlan álmaink százait. te elsuhanó éjszakáid veted, párájából [… Tovább]
