Az évszak-ábrázolásokon a lótusz és a kócsag a nyár jelképe, az irodalomban egyedi ábrázolásban nem tűnik ki a többi évszaktól, mintha csak mindig erre várnánk és amíg a tél a halál, addig a nyár az élet és a pihenés a boldog gondtalanság jelképévé vált. Mintha a nyári hőség kicsit agyoncsapná a szerelmet, a halált és a megújulást, amelyek majd csak a következő évszakokra lesz jellemző.
“Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.” (Szabó Lőrinc: Nyár)
Vers
Nyárvég
2019.10.13.
Fitó Ica
14
Elolvasta:
141
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
meleg színekkel búcsúzik a nyár
tó vize csendes, ringat kék eget
selyemfonálon billeg egy bogár
harsány élet, vidámság, ég veled
bennem is halkulnak a szavak,
leülepszik, tisztul sok érzelem
hű barát, család, mi fontos marad
csalódás ellen legjobb védelem
már nem akarok nagy zajt köröttem
belső hangomra jobban figyelek
Teremtőmhöz, ki őrködik fölöttem
mind’ gyakrabban tárom ki két kezem
Vers
Nyárkatlan
2019.07.18.
Kádár Sára Hajnalka
8
Elolvasta:
309
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Megbillent a Föld tengelye,
odébb döccentünk vele,
nyarunk nem a régi nyár ma,
ránk zúdult a Szahara.
Forr az ég katlana, bugyog,
a Nap izzó gömbként forog,
délibábos vizet láttat,
remeg, olvad útburkolat.
Fáradt patak csak csordogál,
város, rét, a mező zihál,
fa árnyékán madár piheg,
tollairól gyöngy csepeg.
Vers
Nyári fotók
2019.08.08.
Koosán Ildikó
6
Elolvasta:
260
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nyári fotók
Koosán Ildikó
Tombol a nyár, alig van árnyék,
csend feszül az elpilledt világra,
nyaral a többség, kihalt a város.
Mit tehetnék e fülledt délutánba’?
Fotókkal igyekszem visszatalálni
egy réges-régi debreceni nyárba…
*
„Nézd, a Nagyerdő még ősrengeteg!
Pálmaliliom szökken épp virágba,
fehéren világít, izzik, mint a fáklya!
S nézd a hátteret! Közöttük veled
milyen boldogan nézünk a világba…”
„Ez meg itt a tölgy, emlékszel ugye
az őzderéknyi égbetörő ágra.?
Kék kartonruhában dőlök rá haránt…
Ki ez a dáma? Kérdezed nevetve,”
Aztán kéz a kézben indulunk sietve
bebarangolni ezt a délutánt;
Egyszerű fotók, fekete fehérben…
„Látod? E másikon itt állunk a téren
a Nagytemplomnál szerelmetes pózba’,”
Mintha az időnek tréfás kedve volna
váratlan esni kezd, jelzi, ki itt az úr.
Kapualjba futunk,- várni, elcsitul-
elázottan, egymást átkarolva…
Ha tudtuk volna mi lesz majd velünk,
zárt tenyerében mit rejteget az élet!
Lehetne sora panasznak, mesének…
Nézem a fotókat, – rémlik, mintha várna-,
vissza-visszajárok éreted kishazámba.
július 22
Vers
a jövő nyárra…
2019.07.13.
Sonkoly Éva
8
Elolvasta:
273
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Útszéli gyalog bodza
száraz ága…
madárka üldögél azon,
fejét félre hajtja.
Nézem, s eltűnődöm,
hova lett a tavalyi
kesernyés illata…
Elmúlt, kiszáradt,
körötte napsütötte
lombok alatt apró
sarjak. Ágaikat ég
felé nyújtják…
Honnan jöttek,
ki gondol azzal?
Nézem, csak nézem,
s magam sorsán gondolkodom.
Lesz-e még időm a jövő nyárra,
annak fanyar illatára…
Vers
Nyár
2019.07.08.
Vaskó Ági
10
Elolvasta:
272
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Oly gyorsan jött, alig kaptam észbe,
lángsörényű szellőparipán,
bodros felhőt firkantott az égre-
s meleg lett a horgolt kardigán.
Huncut fénnyel virágszirmot bontott,
telt bibékkel varázsolt vigaszt,
hárs illattal éhes méhrajt vonzott-
s bársonycsókká feslett a pipacs.
Vers
– nyári kép –
2019.07.09.
Kőmüves Klára
5
Elolvasta:
561
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ameddig elláthat a szem a kéklő ég alatt
csodálja mindenem a szőke kazlakat. S
habár a rendszerét nem értve kémlelem,
festménnyé pingálja bennem képzetem.
Alant keret – a föld. Fentről leánykás felhő
nyelvet ölt. Balról képbe lógó pimasz faág,
jobbjáról a döntés végtelen nehéz, talány…
vagy éppen ő a Végtelen, ki még tengernyi
kazlat ringat, mint hullám is habot, amit
egyetlen sirály sem láthatott, mert partot
el nem érve nyelte el a víz… Pillanat!
Már látom is; kép jobbja tarka ló,
ropogtató fogak… friss széna íz.
Vers
NYÁRSZÜNET
2019.07.12.
Böröczki Mihály - Mityka
2
Elolvasta:
241
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Július tizenkettő. Délre jár,
vagy harangkondulástól fél a nyár,
de jó pár napja arrébb költözött,
és célt tévesztve máshol lődörög.
A ború, mint a vetett mag, kikel,
az ég terítve van felhőivel,
és össze-vissza pöttyög az eső,
a kedv szunyókál. Nem bújik elő.
Fáradt tüdővel lélegzik a Föld,
a szürke minden pici rést betölt,
az utca üres. Emberek sehol.
Pirosra vált a bio-szemafor.
A rossz kedv járja labirintusát.
A boldogság nem vált ma új ruhát.
Az Isten fázik. S csillagok taván,
ott didereg a gumimatracán.
Vers
Nyárfavirágzás
2019.06.26.
Koosán Ildikó
6
Elolvasta:
233
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nyílik a nyárfa
kabócabolyha
viszi a lomha
lepke-lég
szállongva hull
lebegve szárnyal
hó- zuhatagként
zúdul feléd
tollpihezápor
kavarog, táncol
orrodon landol
pillád takarja
játszi fehérség
bűbájos rémség
tüsszög a város
apraja, nagyja
kapkodsz utána
gyermek vagy újra
elszabadul most
benned a láz
repít a fénybe
két tenyered közt
csillogó selyme
megbabonáz
-
június 26.
Vers
Nyáresti dal magamnak
2019.06.10.
Koosán Ildikó
4
Elolvasta:
350
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A ház előtti fák rés-sikátorán
Ezüst fény tör át: álombuborék.
Tegnapi tavasz, maradék dizájn
Pipacs közt a zöld, felettem a kék.
Kéz a kézben est, halkuló neszek,
A kert végén dús bodza illatok,
Terjed a homály, forr a képzelet,
Szólítanálak, mégis hallgatok.
június 10.
Vers
NYÁRFAVIRÁG
2019.06.15.
Böröczki Mihály - Mityka
3
Elolvasta:
360
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Pillegve száll, a légáram lovagja,
és aláhullva tapadva terül,
majd újra rázza fürtjét anyja, apja,
s a fehér pamacs friss szellőre ül.
Be-beoson a legparányibb résen,
még fickándozik, mielőtt leszáll,
s míg orromba fojtja a szívverésem,
fehér lepelt ölt nászában a nyár.
A júniusi fény szűrőnyi része,
s míg fitogtatja parány erejét,
rácsavarja a természet egésze,
a nyárlevelek óvkodó szelét.
Vers
Költöznek nyári színek
2019.06.27.
Radnó György
1
Elolvasta:
241
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Őszi pillantással fut szemedbe a nyár,
még viaskodó molyok verik a lámpát,
már didereg a takaró nélküli Hold,
képébe már minden kutya belecsaholt.
Lassanként kiolvad nyári zöld alóla,
Benetton’ árnyú, szőlőtőkét magolva.
hőség hangján közeleg távoli tél,
a minden-szeres táj szül s elvetél.
Meztelenre vetkőzik a csillagos ég,
pucérságát felhők maguk rejtenék,
Még nincs eső, csak bánat illatát érzed,
az ősz eső-kísért nyári zöldet éget.
Madarak hada elhúz Kék-festő égen,
forró testük edződik lassuló éhségen,
szárnyak puhán törik a cserzett csendet,
nem végleges, de költözni készülnek.
Szemekből is költöznek nyári színek,
majd szúrós szél, hozza ki a könnyet,
vackod sötétjén az est duplán veszejt el,
szemed tört tükrében csak csillag térdepel.
Vers
Röpke végtelen / „Nyárvégi” oxymoron /
2018.09.02.
Vaskó Ági
16
Elolvasta:
582
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép: Internet
Ezüstnyárnak vakfoltos a fénye,
dermedt tűz fűt röpke végtelent,
ifjú szélnek vénülő sörénye
páncéltól foszt galád védtelent.
Keserű méz cseppje gyönggyé érik,
csókkal öl meg, élőt s levelet.
Nézd, az élet mily gyorsan enyészik,
sírva nevet, míg én temetek.
Vers
NYÁRBÚCSÚZÓ
2018.09.02.
Böröczki Mihály - Mityka
4
Elolvasta:
614
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Elsuttyant ez a nyár,
a csősz ősz szele jár,
s őrizi, mint az ég
gyümölcsfák örömét,
felhőkbe bújt a Nap,
fényei alszanak,
új évszak jön elő,
kilyukad az idő,
s bár gyógyul, mint a seb,
egy nyárral kevesebb.
Vers
Még nyár…
2018.09.02.
Kádár Sára Hajnalka
14
Elolvasta:
590
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Tömött gerezdű késő nyár
a távol horizontján jár,
átlibben égő bokrokon,
szunnyadó szénakazlakon.
Mustszagú szőlőkerteken
becsípett darázs szédeleg,
Sűrű berkenyebokrok alól
sárgarigó hangja szól.
Még kék az ég, és forr a lég,
csak a nyár hiszi, hogy nyár van,
lombokat lopkod már a szél,
dér hűsén őszül a levél.
Vers
Nyári berek
2018.09.01.
Máté László
3
Elolvasta:
593
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Állva tépett csípős csalán.
Ringatózó tarka rét.
Gyógyteának jó lesz talán…
Ördög bánja erejét.
Fűben-fában orvosság van.
Kincset érő jó nedű.
Szélte-hossza szép hazában
égre nő az útifű.
Hét határon dallam éled,
hamvas szilva, barna mák.
Indulj kedves, hozd kötényed,
üres még a hátizsák.
Húz az ökör, ráz a szekér,
lombok szállnak völgy felett.
Harmat szárad, házikenyér.
Édes évszak érkezett.
Körte pottyan, bokor lebben,
rózsa úszik zöld tavon,
ébredező mély berekben
csókot ád egy alkalom.
Vers
Szerető nyár
2018.07.26.
Németh Alexandra Zita
0
Elolvasta:
692
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szerető nyár
Hegyek ölelésébe költözött nyaram,
zöldellő fenyvesek rejtik mosolyát,
ott fecskeszárnyon száll – a végtelen utam –
s majdan csillagok őrzik édes álmát.
Hűs patakokba csordogál álmok könnye,
hogy édesítse azt tündöklő sugár,
harmat fátyoltól elnémuló víz tükre
csupán egy szerető érintésre vár.
Ott nótát zeng a völgy, a lágy szellő mesél,
kristálykoronát nem ölthet a bánat,
hisz a remény szikrája örök fényben él
s jő’ majd ki e nyarat szívébe zárhat.
——————————
Képzeljük el, hogy van egy fiókom, tele mindenféle olyan holmival, amik feldobják egy kicsit az ember hétköznapi külsejét. Karperecek, karláncok, fülbevalók, ilyesmi. És most képzeljük el, hogy szép akarok lenni, és felveszem mindet. Vajon szép leszek?
Ilyesmi történt ezzel a felülettel, amire ez a szöveg került. Itt állt üresen, és azt gondoltad, széppé teszed. Elővettél olyan sablonokat, amik a közfelfogás szerint szépek, egyszer (többször, valójában megszámlálhatatlanul sokszor) már jól mutattak valahol.
hegyek ölelése
zöldellő fenyves
rejti mosolyát
szárnyon száll
végtelen út
csillagok őrzik
édes álom
hűs patak
…
Nem is folytatom! Egyetlen önállóan megírt sort se látok benne. Egyet sem. Hogy nem ér ki a lap széléig? Hogy négyes szakaszokból áll? Hogy rímel(get)? Papírból is vághatok ki magamnak koronát, olyan mintha… de attól még nem leszek király.
Hol vagy te? Hol láthatlak meg ebben a szövegben? Vagy hol vagyok én? Hol a világ? Hol a gondolat? Hogy ismerhetlek meg? Honnan gondolhatnám, hogy ismersz?
Lehetne persze szimplán képeslap, ami gyönyörködtet, de nem az. Közhelygyűjtemény.
Írd inkább, amit gondolsz. Érzel. Bármit. Ahogy jön. Nem baj, ha szabálytalan. Válts sort, ahol jól esik. Ne gondolj arra, hogy azt más is olvassa majd. Ne foglalkozz vele, hogy szép-e. Na az lesz majd a vers.
NHI
Vers
Tiszakécskei nyár
2018.12.27.
dudás sándor
0
Elolvasta:
487
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kilépve a szokott időből,
habos, könnyű lebegésnek,
vattás vágynak megfelelni:
oldódj, lazíts, pihenj szépen!
Átölelő, simogató
viz a strandi medencékben,
tükrén karcsú nyárfák nézik
maguk, ingva kósza széllel.
Soselátott szomszédokkal
emberséges beszélgetést
folytatni lassú tempóban.
Szétnézni a tájon hosszan,
madárdaltól rezgő légből
a teraszon mélyet szívni.
Vers
Nyár-túra
2018.07.01.
Bakos Erika
10
Elolvasta:
695
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nyáron a balcsi jó dolog,
úticél, szabadság, csók sorok,
nélküled nem megyek -lételem,
sátrazunk kettesben édesem.
Gondoltam addig majd lefogyok,
nem gáz, ha dúsak az idomok,
bakancsban irány a Som csúcsa,
listánkon este egy jó szútra.
Holnap meg lábamat lógatom,
leázik féléves gond-halom,
higgyétek vidáman élni jó,
felébreszt reggel vagy száz rigó.
Minden nap főzök a Jancsinak,
ha eszik kezében napilap,
címeket böngészni minek kell,
suttogok fülébe, -helyesel.
Vers
SOVÁNY NYÁR
2018.07.15.
Böröczki Mihály - Mityka
2
Elolvasta:
692
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Az idén kicsit soványabb a nyár,
alig eszik, felhős ivókba jár,
s ritkán akad friss, jó ízű falat,
a fátyolába búvó ég alatt,
dörög, villámlik, táncol az eső,
az összes csöppje visszaszökkenő,
csak zuhorász, lezárva a vitát,
mít ősi bűnről fröcsög a világ,
de látódik, hogy vezekli a táj,
az idén kicsit soványabb a nyár.
Vers
Nyári kiszólások
2018.07.14.
dudás sándor
6
Elolvasta:
697
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
1.
Jól sikerül e nyár, az időtlen tender,
Vagy csak szemkapráztat. Fény, égparti tenger.
2.
Szerte a bokrokban vigyorgó ördögök.
Szökdösnek, elbújnak tőlem az örömök.
3.
Nem lényeged látod a szépség oldalán,
Kár is cserélgetned, minden ruhád talány.
4.
Több már a sötétség, mint a csillag halom.
Testem bérletét fel még meddig mutatom
5.
Kint minden egyszerű. Júliusi hangok.
Sárga pingpong labdák, pottyanó barackok.
6.
Bennem találkoztok, szoktató miértek.
Rajtam kérve számon, magamhoz mit értek.
Vers
Koranyár
2018.06.18.
Koosán Ildikó
8
Elolvasta:
766
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }A kép Koday László Ébredés c. festménye
Ma nyár van
Koosán Ildikó
koranyár, képlékeny még az idő,
kerékvágását keresi, a régit, majd
belezökken; hétágról tüzel a nap
már kora reggel, harmatot hörpint
a kert és megszólalnak a hangok,
lekaszált fű illata zúdul, nyitva az
ablak, zöld a határ még, de jósol
a naptár: kánikula lesz, égzengés
jöhet és vihar, tele jéggel-veréssel;
Már vágják az érett árpatáblákat,
s ha a szél átfú a tarlón, mondják:
„tiszavirágéletű lesz ez a nyár is”
de hát ne fussunk ennyire előre;
vadgerle-búgás rendezi át a játék-
színt, meleg lesz ma is, ha a Nap
zenitre hág; Vicces ez az évszaki
körforgásjáték: leszünk és múlunk
a felsőbb karnagy kottája szerint…
2015. július 1.
Vers
a nyár illatáról…
2018.06.15.
Sonkoly Éva
17
Elolvasta:
705
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Írnék rólad, de nem hordom szerte-szét
mosolyod ölelés-emlékét.
*
Írok hát a virágról, kelyhében lapuló
nyár illatáról, a nap selymes ragyogása
nézd, hogy’ tündököl, és…
eső után az a pici csepp, akárha szemem
sarkában a csillogás, mikor visszatekintek.
*
Másképpen peregnek már a nyári napok.
Néha varázsolok, múltat idézek, szépséges
időkre emlékezem…
Vers
Eplényi nyár
2018.05.14.
Ötvös Németh Edit
0
Elolvasta:
847
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: saját kép
Arany napfény puhán, lágyan
átöleli forrón vállam,
ajkam ívén mosolyt remél,
tikkasztó nap nyár elején.
—————
Aranyoska, kedves Edit, olyan, mint egy vers eleje, nem mint egy vers. Naplóba javaslom. NHI
Vers
és nyár lesz megint
2018.06.13.
Gősi Vali
16
Elolvasta:
846
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Illusztráció: Nyár (saját archívum)
és nyár lesz megint
kéklő napmeleg
átsuhan majd egy emlék veled
az enyhet adó vénülő lombokon
bearanyozza hiányodat a júliusi égbolt
hallom megint az élni akarás negyvennégy éve
megéledő gyönyörű dallamát
mely átvergődve magát a kínsikolyon
elhozta a legszebben komponált élet-muzsikát
és sok éven át ünnepre leltünk a nyárban
míg megváltó tisztulásra vágyva
átlényegültél egy másik
boldogabb világba
nélkülem
Vers
Nyár
2018.05.30.
Gősi Vali
14
Elolvasta:
841
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: saját archívum
valami szédült fényözön
árad az ébredő táj felett;
vérző narancs és borostyánsárga
mint szerelmesek vágyódó szája
borzongva összeér
egymásba olvad és fényben ég
a szantálvörös hajnal-ég
s a lángoló csillagközi tér
a mindenség fölött felragyog
vakít a delejes óarany
a születő nap villódzik boldogan
ám a szédült csillagok
mint imbolygó démonok
hajlongva táncolnak tovább
és az égbolt csillámos fátyolán
átragyog buján
a nyár.
Vers
Elvackolt nyár
2017.09.18.
D. Bencze Erzsébet
12
Elolvasta:
69
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Elhinti utolsó csókjait a nyár…
Dombok oldalán könyököl az est,
vállamra hajlik egy fűzfaág.
Mielőtt az emlékek éjbe lépnek,
perceket morzsol a szív…
Néma énekével
a vízpartok csendjétől várja,
hogy hattyúdala kitakarja
az utolsó reménysugarat,
és kibontsa a mélyükben rejtőző
apró csodákat:
a tüzet,
arany nappalokat,
távolban remegő lilát,
szemöldököd felett
hófehér felhővándorlást
a miértekkel…
Ami ezen felül megmaradt,
két ölelés közti boldogság –
Szárba szökkent szavak
szinesztéziája,
illatok, fények,
csönddé simult éden.
Pillanatok misztériuma,
lépted nesztelen zaja,
napmeleg karok,
kacajba bújt bánatok,
a zöldek nyugalma,
mely átlép gondjaimon –
Még sokáig suttogja az ősz
ki nem mondott titkainkat…
Ideje újra szárnyra kapnom,
Napba mártani arcom,
s az elvackolt nyár szerelmével
felszárítani könnyeimet.
Most a fényre nyíló lótuszokat kérdezem:
Ki vagy te?
Hajnali derengés egy harmatcseppen?
Rejtelmes habok közt a szélcsend?
Ellebbenő színezüst fátyol?
Kezemben tartott visszafojtott lélegzet?
Befejezetlen, röpke álom,
mi szertefoszlott az éjszakákon?
Hol találom
a szelíd barnát szemedben?
Vers
Estkanyar
2017.08.23.
Ernst Ferenc
4
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kanyarba vész a folyóparti csend,
halkuló homállyal az est üzent.
Az öbölben zöld ágat rág a hód,
a rigó alszik, előbb még dalolt.
Lassan a hullámok is alszanak
alattuk pihenő kagylók, halak,
felettük hajók, benne emberek,
lassan az ég is, föld is szendereg.
Odafent minden égi ablakot
egy apró csillaglámpa beragyog,
s fentről nézik az ősi szellemek,
folyó, kanyar, csend: összeillenek.
Vers
Nyárözön
2017.06.22.
Böröczki Mihály - Mityka
3
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A Balaton feszített víztükör,
a lassú nyár elernyedt ízű sör,
s a szél, a régi, csattogó, szeles,
a bokrok alján árnyékot keres,
a meleg minden hűsnek ellenáll,
a napsugár már félúton megáll,
s ha izzalódni szabad hely akad,
alázuhan egy pillanat alatt.
A kánikula európai,
s míg körbebarnulózik valami,
sok árkon, bokron át is megterem,
a hőségben a páni félelem.
Vers
Nyolc sornyi nyár
2017.07.31.
Böröczki Mihály - Mityka
12
Elolvasta:
42
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Jó július van. Újra tűz a Nap.
Az esőutánpótlás elakad.
A szél is unja. Bokrok közt pihen.
A csobogás lecsöndül a vízen.
A part a tónak visszakiabál,
s elszenderül nagy székében a nyár.
A dinnye pirost roppanó gerezd,
s a világ égkék nevetésbe kezd.
Vers
Nyársirató
2017.09.18.
Vaskó Ági
20
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép: Internet
Vadszőlő rőt vére csorog,
őszt dalol a madártorok.
Lépést nyújtva szellő suhan,
magam járom már az utam.
Gondolatom röpte-lomha,
magányt sírok, hulló lombra.
Arannyá lobban az alkony,
ő csókolja, csak az arcom.
Vers
Nyári teríték
2017.06.21.
Böröczki Mihály - Mityka
4
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kék ég izzik, a levegő remeg,
a csönd befal egy fazék meleget,
a Nap kondérja fortyogva ragyog,
s kanalaznak az étvágytalanok.
Vers
Nyár végén
2016.11.15.
Farkas Erzsébet
0
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nyár végén
Véget ért a hosszú, forró nyár
Sárgulni kezd már a határ
A rét is őszbe öltözött
A sok madár is elköltözött
Búcsút int a gólya, a fecske
Nem hallatszik a pacsirta éneke
Csend honol a tarka réten
A mókus a télre gyűjt éppen
A színpompás fákról leperegnek a levelek
Aludni tér a szép természet
Lassan hó takarja be a teret
Várja, hogy jöjjön a kikelet
———————————————————————–
Kedves Erzsike! Ezzel ugyan az a helyzet, mint az előző verseddel. A fóoldalon ezt sem publikáljuk, naplóba javaslom. Üdv: Zsó
Vers
Fókuszba állított nyár
2016.09.25.
kátya portoro
1
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
romantikára éhes
sziluettek
sötétbe vesző
égi-testek
lágyan elnyúlnak
nyár derekán
giccses naplemente
kúszik a feszületre
szemembe ég a
bíbor talár
kezem zsebembe
egykedvű este
kavicsba rúgom
az út sóhaját
célba nem érek
szerte vitézek
halva hevernek
rőt nyoszolyán
szemtelen szélben
sziszegi szótlan
szikra szilánkot
-kánon sorait-
szórva a nyár
Vers
Nyári szerelem
2016.11.09.
Steczina Mártonné
0
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nyári szerelem
Szeretlek szerelem!
Beléd szerettem,
egy csillaghullajtós
augusztusi éjjelen,
amikor tűzszekerek
versenyeztek
a fejem felett,
s csillagszórókkal volt
telehintve az égbolt.
Rég volt, szép volt…
———————————————–
Kedves Szerző! Naplóba javaslom ezt az írásod. Üdv: Zsó
Vers
Lánghajú nyár
2017.02.11.
Nagygyörgy Erzsébet
8
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Itt csak a jégrianásnak a hangjai zúgnak,
jégcsapok orgonasípja szórja szélbe a dalt.
Nélküled hiába szól ez az éteri dallam,
nélküled hiába hirdeti szívem a vágyát.
Szökken-e szárba új tavaszom kéklő virága,
lobban-e tűzre még az az édes, lánghajú nyár?
Enged-e majd szerelembe esni féktelenül,
juthat-e révbe hajóm a szenvedély vizein?
Vers
Nyársirató
2016.08.20.
Böröczki Mihály - Mityka
2
Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }(az új kenyér ünnepén)
Valami megmarad a nyárból,
egy sárga dallam, sárga hang
a búzatáblák karcoló zajából.
Valami megmarad a nyárból,
kócos izzadtság, görbe dac
a régi rendre dőlt derék jajából.
Valami megmarad a nyárból,
a szikkadt jókedv, gyűrt mosoly
a fehér bélű kenyér igazából.
Vers
Még tart a nyár
2016.08.20.
Koosán Ildikó
4
Elolvasta:
60
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Még tart a nyár
Koosán Ildikó
még tart a nyár, ezüst fullánkja
bizserget bőrön át
emelkednek a vastraverzek
a nézőtér még idekint derül
a parki padokra
minden jegy elkelt
szerelmesek
facér hajléktalanok
örökös bérlőik
itt laknak, itt szeretnek
ma még a rozsdás alkonyég
köntösét bíborra váltja
kiperegeti fényét
a lombok zeg-zugából
maradék vágyból
még tüzet csihol
egy madár a fészkén valahol
készül új hazába,
tart még a nyár,
kereslek mindhiába
a csöndet lassan megszokom
magányom viseltes ruhája
tapad rám, mint harcosra a vért
még létezem, de nem tudom miért
2016. augusztus 16.
Vers
Jelek a nyárban
2016.08.16.
kátya portoro
0
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
első gondolatom-fűszeres illata
szerelem borzoló szele
illó olaja
szikra-szépsége
gondtalan napok
fagylaltban didergő
mazsola darabok
jóízű nyár
aratás
kalászban termett
jólét
anyaföld s kenyér
de árnyak jönnek
süvöltő szelek rohannak
napnak támadnak
ég zeng
vihar vajúdik
kint és bent egyszerre
villámcsapás
tűz perzseli a szántást
égő gabona
világvégét kiált
lesz e holnap is kenyér
ha háború az aratás
lesz-e még ölelés
lesz-e békesség a földön
vagy csak torzsákon lépkedő
vadak véres talpára rajzolt ómen
s temető
Vers
Indián nyár
2016.08.13.
kátya portoro
4
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kátya versek
ajkam rúzsba csókolja
csábítás vörös ördögét
körmeimre pingálom
a remény-zöld
komplementerét
arcom pírját
ecsetem festi meg
eltakarva
testemet behálózó
vérköreimet
szarkalábak
pipacsszoknyában
kelletik magukat
a rubint nyárban
miközben
tépett szerelmek
bóklásznak a széllel
a vöröslő határban
Vers
Tavaszból a nyárba -versciklus
2016.08.21.
kátya portoro
4
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kátya versek
Tavaszi szamárság
felzavar álmomból
nyugalmamon nevet
sziszeg a fülembe
súgja búgja szeret
fújhatja nótámat
nem adom meg magam
zsong bong a bolondos
de nem hat a roham
pőrére vetkőztet
csipkedi a bőröm
szempillám sem rebben
nem lesz ő fegyőröm
hunyorgó tekintet
csábító illat ár
hiábavalóság
igéző tűz-szempár
maradok magamban
így érek a nyárba
harsogó dalodnak
nem leszek prédája
Május
gombolja sóhaj
csipkeruháját
csókja édes
cseresznyeszín
tűz a bokája
szép rokolyába
nyárba fordul
csípője ring
elébe siet
rőt szeretője
térdel előtte
arca pirul
tegnapba mártott
mosolygó álmok
táncot ropnak
nász kivirul
Érik a mező
tüzel az égnek piros szoknyája
libben a szélben a fodra
szerelmet csókol pipacs a tájba
pírt rajzol arcodra lopva
nyár heve éget forró estéket
szikra pattan az éjben
titkon a föld is az égbe olvad
szomjazó ölelésben
Vers
Fáj nekem a nyár
2016.07.09.
Éles Attila
6
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Fáj nekem a nyár. A lüktető,
ezüst csillogású reggelek,
a hintázó felhők a fejem felett,
az apró szoknyákat reptető szél,
a nap fénye, mikor bőrömhöz ér,
az utcai mulatságok hangja,
a templomok déli harangja.
Fáj minden, ami fényes,
csillogó, zajos, sekélyes.
Minden, amiben szunnyad még élet.
Csendre vágyom.
Vers
Nyár
2016.07.12.
Petz György
5
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Csak essünk túl a nyáron, fránya hőgutákon,
szemfacsaró, orrcsorgató kánikulákon.
Előtte tavasz van, utána ősz közeleg,
átellenben ott a tél – de már az is meleg.
Nem érdekel lány ruhátlan, víz és nyár, kaland;
nem értem, hogyan lehettem annyira bolond.
Nem tudtam, körbejár bármi, csak kimaradok,
itt hagynak, amikor hiszem, mindent itt hagyok.
*
Sosem lesz nyár – és mégis itt van;
tél sem lesz soha – és mégis jön.
Mi van, az régtől fogva készül;
beleszoknánk, de az már jövő.
Kétféle emlék közt pillanat,
percnyi örökké így volt, van, lesz –
nem tart össze, csak emlékezet.
Vers
Nyárság
2016.07.02.
Böröczki Mihály - Mityka
4
Elolvasta:
67
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A nyármelegnek van simogatása,
és átizzik a bőrön, mint a máglya,
a lángja pörköl, álma öreg barna,
a napsugarat ujjai közt tartja,
egy végtelenből ide leső kék szem,
ott pupillázik egy égboltnyi kéken,
és vele piheg földszintig lenyomva,
a levegőnek minden kis atomja,
a Balaton egy óceánnyi minta,
a víz le-föl ring, mint az inga,
egy hullám lassú táncot lejt a csönddel,
és izzik a Nap ártatlan örömmel.
Vers
Nyári versek
2016.07.08.
Koosán Ildikó
11
Elolvasta:
68
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Nyári versek
Koosán Ildikó
zöld nyírfabarka-fürt nyomán
csusszan a fény a nyárba
lomb issza fel, ma túl korán
terül földre az árnya
riszál a csend egy tollpihén
ég felé visz azt útja
s mit lát? a szikla kőkemény
köldökén hajt a rózsa
*
a csepp, mint világunk kerek
átnézve rajta: ablak
zsúptető tartja az eget,
egyszer még ránk szakadhat
a tévedések nyílt sebek
járványos korszakokban
láncreakciót nemzenek
s a rossz töltet berobban
*
apadt folyókból a partok arcát
felitta rég a nap
száradt mederben örökös harcát
a dac folytatja csak
szívósságunk a jeltelen jelen
egyszer majd kivérzi
lesz-e ütőképesünk hirtelen
s merhet-e remélni?
2016. július 8.
Vers
Nyári dal
2016.08.03.
Vaskó Ági
17
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép: Internet
…ahogy futott a nyár felém,
madár dalolt az ág hegyén.
A rózsa szirma szétterült,
kacér levéllel elrepült.
A kerti tóra fény szitált,
alélt a dél, esőt zihált.
S a búza sárga lábnyomán-
megült a csend a száz csodán…
Vers
Nyárfavirág
2016.06.08.
Böröczki Mihály - Mityka
2
Elolvasta:
63
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Pillekönnyű bolyha ráhasal a szélre,
azon úszik messzi fehér lélegzése,
fújom, hessegetem – pördül, visszatáncol,
nem űzi ki senki ebből a világból,
lefordíthatatlan parancsszóra nyílt ki,
és az ősi ösztön magvait röpíti,
prüszköl, haragvódik, mégse bír az ember,
ilyen óriási nyárfa-szerelemmel.
Vers
Anyarozs
2015.11.30.
Böröczki Mihály - Mityka
2
Elolvasta:
337
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Csak azt tudtam, hogy pénzt kapunk majd érte,
a magok közt ott lapult feketéje,
kezem húzódva föl-le, megkerestem,
majd markom óvó bőr-széfjébe tettem,
és biztatgattak, sok-sok hasonló kell,
mert búvik benne erre-arra gyógyszer,
a legtöbbször csak jó szót kaptam érte,
de beléptem a keresők körébe,
ki gondolta még, fekete a vétke,
hogy LSD-hez is elég a mérge,
még nem kaptam rossz jeleket az égtől,
nem hallottam a Szent Antal tüzéről,
a varjúkörmöt széjjel a határban
csak a fekete madarakon láttam,
mert nagykoromig istenigazából,
alig kísértett közelre a mámor,
csak egyszer csentem, balga csínytevésből,
a jobbik szomszéd dohányleveléből,
hogy jóból, rosszból mennyit tettem egykor,
öreg fejemben kapkod a gyerekkor,
az anyarozs is pötty volt a világból,
s most előfeketül a sárga nyárból.
Vers
Régi nyár
2016.06.12.
Balázs László
8
Elolvasta:
194
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Csikorogtak a kerekek.
Megálltunk
minden állomáson és megállóhelyen.
Késtünk, elég sokat.
A 424-es még elidőzött a Sárvíz völgyében
mielőtt hosszú kanyarral
a Hegyhát elé fordult volna.
Ilyenkor kikönyökölve
néztem a sötétben
a fénylő sín ívén
szikraesőt pöfögő mozdonyt,
míg rám nem szóltak,
hogy húzzam már fel az ablakot.
Nem siettem.
Az este illatai keveredtek
a menetszélbe,
láthatatlan tavaké, réteké,
a mindenhol megtűrt bodza…
Gyerekfejjel úgy gondoltam,
hogy most a fűtő és –ahogy nagyapám mondta –
a masiniszta,
a gőzös két lelke
végre egyetért
és szabadjára engedik,
futni hagyják a szerelvényt.
Az egyre gyorsuló dohogás alig sértette
a csendet, része volt
a nyugalomnak,
mint a távoli kutyaugatás, a tücsökszó,
a békák hangja
vagy a bozótosban csattogó
fülemüle.
Amerre jártunk
az alvó is csak átfordult másik oldalára
és tovább álmodta
a távoli vidékre nagy utazást,
míg sötét ablakán aprót lebbent a függöny.
Az álombeli vonat után
és mögöttünk is összezárt
a hűvös éjjeli pára.
A lehulló szikra kialudt
a füst leszállt a tájra.
Vers
Nyárelő
2016.05.31.
Böröczki Mihály - Mityka
8
Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A nyár indul. Az esők összeesnek,
és mértéktelen torka nő az estnek,
s míg asztalánál dáridóra dőzsöl,
nagy darabokat harap az időből,
az előadást fák és bokrok nézik,
zöld tapsolásuk fölhallik az égig,
a függöny elé kiállnak a percek,
a mozdulatlanságuk szinte serceg,
s míg osztoznak a mérhetetlen kincsen,
a napsugárba belekóstol minden.
Vers
Nyárhívogató
2015.10.11.
nemojano
8
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }„csak míg az ősz végigcsorog a reggelt gyászoló ablak félvak üvegén,
megállítanálak magamban,
hogy köréd gyűlhessenek újra nagy szemű gondolataim”
( Nagy Horváth Ilona: Mi fennakadt)
A kávégőz az ablakra fröccsen,
gyöngyözik kövér csöppben,
széthasadt hajnali vágyam,
kinn ülni a nyár lugasában.
Nézem, a fények játszanak,
a pajzán levelek hullanak.
Elsöpörném a darazsak röptét,
harapnék mosolygó körtét.
Cigarettát sodornék lassan,
hámot dobnék kóbor gondolatnak.
Innám a reggeli pára leheletét,
nem gondolnék arra, mi úgyis sötét.
Megint ősz van, nyárrabló ősz,
fenn a magasban kánya köröz,
lenn az avarban csillan a fény,
nem hallani többé tücsökzenét.
„csak míg az ősz végigcsorog”
elcsitul bennem a fájdalom.
Kávém még forró, rajta a hab,
remegve hívja még, a nyarat.
Vers
Fanyar ízek…
2015.09.19.
Sonkoly Éva
10
Elolvasta:
42
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Utcáról utcára szalad az őszi szél,
diót görget, fa alá gurít gesztenyét,
sárga, rozsdabarna levelekkel borítja.
Alatta a hervadás, színek, szirmok,
fanyar ízek emléke borong…
Vannak napok, mikor a csalfa ősz
ujjával napsütéses nyarat varázsol,
kabátodat leveti, meghívja a
pajkos szelet, mire észreveszed
– tea gőze mellett – borzongva,
gondolsz majd a tegnapra.
Vers
Novemberi nyár
2015.11.13.
Böröczki Mihály - Mityka
12
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Novembert süt a Nap,
futnak a sugarak,
a világ gyönyörű,
új zöldet szül a fű,
a határ szédeleg,
friss rögök fénylenek,
madárdalt vár a fül,
csönd húrja hegedül,
illegeti magát,
tar bokor, kopasz ág,
fény mossa a kezét,
keresi levelét,
elhagyott fészkeken,
ül-költ a türelem,
az égbolt csodaszép,
s tollászkodik a kék.
Vers
Nyársirató
2015.10.20.
Vaskó Ági
27
Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Vadszőlő rőt vére csorog,
őszt dalol a madártorok.
Lépést nyújtva szellő suhan,
magam járom már az utam.
Gondolatom röpte-lomha,
magányt sírok, hulló lombra.
Arannyá lobban az alkony,
csókkal hinti könnyes arcom.
Vers
Néhai nyár
2015.10.23.
Lantos Tímea
2
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Könnyben gyöngyöző tükör előtt
liheg a néhai nyár.
Testmeleg, ragacsos szavakba
dermed a ködös szembogár.
Lefedve, hátrahagyva
kőbe vésve, elhantolva
igéket búgó galamb búja,
lebeg éden és föld között.
Didergek…
Kell a kabát meg ne fázzak,
s kell a csók a jeges szájnak,
csontokat roppantó tébolyölelés…
Vers
Nyár végi merengés
2015.09.05.
Márkus László
8
Elolvasta:
60
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Pethes Máriának
Sárguló falevél ereszkedett vállamra,
suttyomban ősz settenkedett nyárunkba.
Óvakodva, miként kóbor macska cserkel
porban fürdő verebek önfeledt csapatára.
Bár enyhébbek a hajnalok, délután még
izzik a lég, amint indul hazafelé
zsibongva az izzadtságszagú tömeg.
Augusztus végén egy padon merengve
vetek számot nyarammal, szomorúan
látva, nem váltottam meg világom,
de talán sokkal rosszabbá sem tettem.
Padom matt támláján pici piros pók
lohol távoli cél felé. Tán költözik.
Cípőm mellett aszott giliszta formált
kérdőjelet. Porhüvelye hangyákat etet.
Vizeskék szememből eltünt a régi tűz,
bár szívem lendületesen veri taktusait.
Markomból szerteszöktek órák és percek,
nyomtalanul illantak el, miként a pára
feloszlik napsütötte, morc hegyek között.
Csak kedvem töretlen, lelkem nyitottabb
szóra és dalra, mely bensőmből kiáradva
keserédes sziruppal nyakon önti virtuális
világom minden apró megabitjét, miközben
hibás leütések kaján hadával küszködök.
Szomorúan konstatálom, lassan megöregszem,
de a lányokat még most is lelkesen lesem.
Vers
Szomjas szeretők nyári dala
2015.08.17.
Bihari Csilla Rózália
5
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nyársugarú szerető,
Forrócsókú levegő
Ölelésünk szétszakad,
Ha a patak elapad.
Fiatal a zivatar,
Hűs paplanja betakar,
Álmunkban is neve ring.
Ázzon már el az az ing!
Vers
Nyáron
2015.07.18.
Máté László
4
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Zümmögő hangon mormog a csend,
unottan lóbálja hófehér lábát,
ásít a mély völgy, álmos odalent.
Szikkadt tavacskán hőhullám jár át.
Elporladt hangon pihen a szél,
mind a nyolc karja láthatatlan éppen.
Reccsen a délután, mint száraz kenyér,
morzsákat hint szét a levegőégen.
Egyik morzsája egy fáradt fecske,
tétován repked tanyája körül,
fészkét a múlt vihar majdnem megette,
a kemény fénynek most mégsem örül.
Könnyű kis kabátját lazán földre dobja,
úgy pislog a napba a méla mezőség,
kiesik kezéből izzadt bőrkalapja.
Tavalyi dióit már régen feltörték.
Szárnyát suhintja egy démoni angyal,
habkő pipájából felhőt ereget.
Kedvesen mosolyog macskaszerű arccal,
gyűlnek fölötte az esőfellegek.
Vers
Forró nyáron
2015.08.09.
Sonkoly Éva
15
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Hűvös estén az égen
sötét fellegek mint
távoli hegyek orma.
Mögötte villám rajzol
kérdőjeleket, egy-egy
arc kontúrja, pillanatra
feltűnik, aztán tova viszi
a szél. Most hajamba túr,
fülembe súg, ébredek.
Álmodtam tán’ az arcokat,
a hegyeket, összerakta a
– képzelet.
Vers
Nyárátélés
2015.07.10.
Marthi Anna
5
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Elvittél oda, ahol a legszebb versek megszületnek.
Úgy vigyáztad lépteim, a ringásban már új dalaidat
énekeltem. Becéző útra kelt ösztönöm megérintett,
Te hallani vélted közben gondolatom, lehet, csupán
kiforratlanul, de érzésburkát feltépted. Ajándékod
majmolt dobozában, egy ördögfióka-szív tévedt két
kezem közé. Láthatalanul – nem szereted az “aura”
szót, mégis legszebb színnel átkötve – beérett a zöld.
Tölgyfalomb, jegenye fa közén madárka csipogással;
ujjamat is megcsípve, és e váratlan együttdobogásban
feledtem tökéletlenségem. Tetszene neked? Beborít-
anám fejed annyi cuppanóssal mint betűk verseidben.
Csókokkal bolondul kényeztetném térdeid, véget azért
se érjenek. Szeretem testedet. Úgy öltözteti a lelked:
átlátszóvá leszel; szárnyaló lecövekelhetetlenség vagy,
bontható végtelen minden apró részleted. Hozzád fogy
testem, viszem ma gomolygóbb felhőimet, úgy húznám
köldökzsinórod aranyfonalát, mint papírsárkányt ereget
gyerek. Isten volt napsugárszálak járókeretén is a nyár.
Két karcsú Hold alatti szemeid lettek éjszakáim gombjai.
Meditáció leszek, Bach zene, csipketemplom, rózsaszín
hajnal ágyában lúdtollas reggeled. Több mint két évtized
szomorúságát csipegetni olyan, mint madártejet kóstolni.
Mint tangó ösztön, lelkiséget rajzolni, csípőm táncra kér.
Esik, nem hiába voltam az az ördögfióka, üdv, élő babád.
Vers
Az idei nyáron
2015.06.18.
Sonkoly Éva
28
Elolvasta:
93
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Gyűrött pipacs-szoknyáját
simítja a nyár, árokparton pihen.
Előtte hullámzó búzatenger.
Szél szalad a kertek alatt,
kerítésre támaszkodik a nap,
érleli az aranyszín magvakat.
Osztja a szemeket, majd számlálja,
jut-e kenyér minden éhezőnek…
Vers
Ma nyár van
2015.07.01.
Koosán Ildikó
12
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Ma nyár van
Koosán Ildikó
koranyár, képlékeny még az idő,
kerékvágását keresi, a régit, majd
belezökken; hétágról tüzel a nap
már kora reggel, harmatot hörpint
a kert és megszólalnak a hangok,
lekaszált fű illata zúdul, nyitva az
ablak, zöld a határ még, de jósol
a naptár: kánikula lesz, égzengés
jöhet és vihar, tele jéggel-veréssel;
Már vágják az érett búzatáblákat,
ha szél fú át a tarlón – mondják: –
Tiszavirágéletű lesz ez a nyár is!
de hát ne fussunk ennyire előre;
vadgerle-búgás rendezi át a játék-
színt, meleg lesz ma is, ha a Nap
zenitre hág; vicces ez az évszaki
körforgásjáték: leszünk és múlunk
egy felsőbb karnagy kottája szerint…
2015. július 1.
Vers
Kegyel(m)em: nyár
2015.06.11.
Pilla S.M
4
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mondtam, hogy
ne féltsetek, nyár lesz.
És lett.
A tavasz-felhők
most oázisok,
amik alatt madarak köröznek
enyhért, hűsért,
ám nem boldogtalan.
Mondtam, hogy
látni akarom.
Hittem, s látom.
Persze,
maga alá gyűrt a télidő,
mégis volt számomra hajlék,
ami melegen tartott, ringatott.
Mondtam, hogy
vár rám még a más, színes.
Igazam lett. Igen,
hiszen érzem pázsitunk
tegnapról megmaradt
– vágott – illatát.
Finom. Élvezem.
Mondtam, hogy
vágyom a változást.
Ősszel féltem. Nem titok,
de teljesült. Ébren élem.
Látjátok? Nézzetek!
Vagyok, ki Egytől
kegyelmet kapott;
tán kihordta próbáját magán…
(2015. június 8.)
© Pilla
Foto: saját szerkesztés
Vers
Nyári kellékek
2015.06.11.
Marthi Anna
4
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mutasd meg nekem új szerelmed arcát.
Lófarok haj-lobbanását alkuszom,
mint a szél, bújj hozzám, át a gomblyukon.
Lássam, te vagy a romolhatatlanság.
Volt-e valaha rózsás ajkú barát
olyan hűséges, mint kezünk a buszon
zötykölődve? Kontúrjaidért tudok
arcot festeni. Légy sejtelmes arám.
Ajkam beszél, közben figyeli szemed,
odúmban raktározlak el, idebent.
Te pázsit pilládra kacéran kiülsz.
Részleteidből egy öröklét zihál.
Felzúg a tenger, tekintetem privát.
Zsigereimből csókunk megistenül.
Vers
Kérgesebb nyáron a tenyér
2015.06.23.
Thököly Vajk
0
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kérgesebb nyáron a tenyér,
Mint télen, mikor csak henyél,
Mert ím, az Úr úgy dédelget,
Hogy munkát ad az embernek.
Szénát, szalmát, titiriskát,
Rajta több méter száraz fát,
Reggel kaszát, délre baltát,
Pihenés után favillát.
Zöldséget a kertaljába’,
Málét a faluhatárba’,
Gyümölcsöt, szőlőt a hegyen,
Hogy a hordó tele legyen.
Kérgesebb nyáron a tenyér,
Mert a munka aranyat ér,
És a kamrában lesz áldás,
Karácsonyra disznóvágás.
Vers
Nyár derekán
2015.02.15.
Pásztor Attila - Atyla
6
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Jean-Francois Millet festményéhez 1857
Tört kalászok s rögök felett
tüdő tikkad nyár derekán,
délben a térd meg-megremeg,
szó sem bicsaklik, ha netán
bolha csíp harisnyakorcban,
mikor kendőt libbent a szél…
Homlok mögött bár ősz konty van,
torzsok közt friss kéz keresgél.
Magot, búzát. Hullt életet.
Jövőt szed, hisz nem jut kenyér!
Ki az utcán sem ténfereg –
szíve zeng, bár búval zenél.
Zenélnek az éjt virrasztók –
sűrűn jár erre a Kaszás.
Arcokra könny jut, nem habcsók
s reggelt nyög a gerinckopás.
Mert ki gonosz: csak ostoroz!
Embert, rabot – barmokat hajt,
szenvedést kínnal sokszoroz,
s kéjjel lesi, ki miben halt!
Éhség vagy szomj? – lassú halál.
Kibírható, bár kegyetlen.
Ma gamma és ionsugár
hasít utat fegyverekben.
Magát irtja ki a Sátán?
Önnön farkába mért harap?
Mélybe kit taszíthat Ármány
világló, fényes Nap alatt?
… Kiknek múltját s agyát törlik –
nyelvet veszt bősz sokadalom.
A galádság levest főz itt
s gulyást kínál – ravatalon!
Hazugságból háborút szít,
békében söpri a padlást,
s mellkasában csontosult szív
piedesztált hirdet: Vallást!
Nem ért többé próféciát,
Buddhákat irt és bölcseket,
vizekbe savat önt, ciánt –
lelket öl e dölyf-szörnyeteg!
Magok érnek – tárt Mennyekben
Sorsvihar nem törhet kalászt.
Táguljon az, ki hitetlen
s lásson végre Égi Halászt!
Vers
Csaló nyár
2015.02.22.
Dezső Ilona Anna
12
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Illusztráció: saját kép
Émelygős parfümillat szobámban,
kezemben régi emléket gyűrök;
beesteledett, kínzó magányban,
szobám falára árnyként vetülök.
Udvarom beleugrott a nyárba:
rózsalugasok állványa mereng,
hangyák sietnek kiszáradt fába,
muskátlim levele vízért eseng.
Aromás gyertya meggyújtva szenved,
csak füstöt okád szüntelen, nem ég;
megszaggatja a csillagos eget,
olvasztaná, de kanóca nyers még.
Viaszában minden régi álmom,
csaló nyár tüzét hiába várom.
Vers
Nyár
2015.05.09.
Pák Diána
3
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Magasra rendelte Isten a napot
fakoronákra merész hegycsúcsokra
egy mezítlábas lidérc
tapasztotta oda
sárral elkevert
izzadó lángokkal
s most minden csöpög tőle
véreres a táj
egy aranysárga búzaszemben
reszket a szűz nyár
megbontott hajába
ezerjófű leng
mint pucérfenekű angyalok nevetése
cseng a fülekben
aztán megpattan valami
s szüzességét vesztve
a nyár mint kócos csitri
rohanni kezd
nevetve
.
Vers
Nyarunk
2015.01.13.
Zajácz Edina
14
Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Látod, Kedves,
nyarunk mindig csak annyi,
amennyit egymásnak engedünk fellobbanni.
S míg bennünk visszaverődve is fehér,
ami másnak szennyes,
mozdulatlanságunk sem lesz felesleges.
Vers
Az edényárus
2015.01.16.
Pásztor Attila - Atyla
17
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Francisco Goya festményéhez 1810 körül
Tegnap kiléptem a fénybe…
Szárnyat adott rám az Este.
Úgy ültem a Hold szélére,
mint kinek nyűg már a teste.
Suhantam – nincs gőz, se pára –
hídon át s túl hidrogénen.
Énem gondolatcsírája
lettem csönd-végtelenségben.
Rég a megszállt Egyiptomból
szökhettem ki – neofita,
hol Anubis s a bűn trónolt:
fáraónk volt parazita.
Ma sincs másképp – „királyaink”
port rugdosnak, mint a gyermek.
Lábaiknál halottaink
csontjai – gúlák hevernek.
Edényem? Mind szürke agyag.
Szilárdult Hit – tűzzel vegyült,
míg ránk-tompult, szürke agyak
harcában csak ólom repült.
Múltam vetítem a sírig
s görcseimet karcolgatom,
szakadt jövőnk ha áttűnik
papírhártyás, szűk ablakon:
Mérlegen ma: Kín s az Élet…
Halálunkat kik kívánják?
Szívük tán űr – semmivé lett?
S eztán nyelvünk’ is kivágnák?
Kimondott szót mér-e Libra –
habár elszállt, már súlya van…
Prófétákból hisz aligha –
farkasokból lesz fajtalan!
Vers
Külvárosi nyár
2014.09.14.
Fövényi Sándor
18
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Pincehideg dinnyét majszoló gyerek,
nyúlós aszfaltba beragadt cipő.
Jobb időket megélt úrinő, kezében cekkerek,
bennük bor, és vécéöblítő.
Itt szoba-konyhára szűkült az élet,
szombaton csirkepörkölt nokedlival.
Sramlidal jutott eszébe Weisznének,
ring a segge ahogy ingeket vasal.
Dudálnak, megjött a szódás,
boldogan felkacag pár másnapos gyomor.
Jézus szobor a kézben, este lottóhúzás,
még mindig ” álmodik a nyomor”.
Kovácsék húsz éve nem nyaraltak,
maradt a fülledt pesti pára.
A kurvák ára is egyre lejjebb ballag,
Vilmának két cigánylány a konkurenciája.
Régen a szerelem mellé vacsora járt,
a sarki kocsmában gulyásleves.
Eső szemez, mégis zihál a nyár,
monoton, akár egy karcos hanglemez.
Vers
Decemberi nyár
2014.12.21.
Petz György
6
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mert a nap ugyanaz,
és ugyanaz a lobogás,
és a nyár is sose más –
szerelem és ifjúság;
öregeknek végre nem vacogás;
csak a szöge, sugarai íve más –
tél van itt, tiszta napos tél,
akár örökös napfölkelte,
vagy alkonyati ég, gyorsan éj,
de addig – ez az igazi nyár,
alig pár perc és nem kánikulát
szenved az ember, de ünnep a nyár
itt a télközépen- decemberi nyár,
és a születés – hiába óriás
a halál – az élet, a sötéttel bugyolált,
a csillagközi űrrel takarás –
akkor is itt a tavaszsírás,
fájásra már most örömrugózás,
mert lesz még más szöge is a napnak,
teljes lényünkkel beszívjuk a fényt,
tiszta homlokkal, szívvel az élet dicséretét.
Vers
Nyárvég
2014.09.13.
Böröczki Mihály - Mityka
4
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A gólyák, fecskék messzire röpültek,
a kertek alján szöszöl a hideg,
a levelek is félőn menekülnek,
s pár eltökélt már sárgásan zizeg.
Rossz hír kering, hogy vége van a nyárnak,
a fák hegyére fészket rak a szél,
friss gyerekei gyalogosan járnak,
de fürgébbje már nagy iramra kél.
Még várandós a hónap vén meleggel,
bolond szeptember, apró jót ígér,
de új ruhát ölt naponta a reggel,
s már nagy rajokban száll a seregély.
Más illata van a kerek határnak,
a szántott föld feketét kiabál,
a rögök óvott meleget vigyáznak,
nagy leplük alá befeküdt a nyár.
A hosszú ősznek itt topog a talpa,
az egész égbolt néhány kék szelet,
s a fák, a bokrok öle betakarja
a diderésző madársereget.
Vers
Nyáron
2014.09.21.
Horváth Nóra
0
Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nem az fáj,
hogy most elbúcsúzik tőled a nap,
hanem az, nem tudom,
mikor derül újra fényre,
mikor látlak,
mielőtt becsukódik a tágas ablak;
s már nem lesz semmilyen átjáró
én és a homályos látomásaim között.
Letörni látszik,
ami volt,
s ami lesz,
ki sem hajt a nyáron.
Alvajáró álmok
nem hisznek a kótyagos imákban,
de a szív ugyanúgy muzsikál, mint tegnap,
ugyanúgy vergődik,
majd úgy vonul tovább,
mintha meg sem állt volna
heves dobogásában.
Vers
Könnyű nyáréji dalocska
2014.08.15.
nemojano
10
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Jön az ősz,
már itt búsong a kertek alján
lopakvó magánnyal.
Jön az ősz, s a nyári záporok
egyre lassabban danásznak.
Persze csak mondom,
nem hívom,
nem kell nekem álcás elmúlás,
sem sörénye az őszi fának.
Minek, hogy megbukjon hitem
az öröklétről,
s a boldog kacarászás
mustba fojtott disszonanciája
hűs pincezugban kitenyésszen?
Kit emésszen,
kit az elmúlás, hisz messze van
még, csak épp a kertek alján.
S ha lesben állok, hiába hiszem,
csak káprázata az esti tájnak.
Ma még nyár van,
röpködnek a böglyök,
csípnek a szúnyogok a Tisza partján.
S a vízben úsznak, mint szétszórt atomok,
a vidám suhancok és a dögös lánykák.
Vers
Nyársirató
2014.08.21.
Böröczki Mihály - Mityka
3
Elolvasta:
44
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Valami megmarad a nyárból,
egy sárga dallam, sárga hang
a búzatáblák karcoló zajából.
Valami megmarad a nyárból,
kócos izzadtság, görbe dac
a régi rendre dőlt derék jajából.
Valami megmarad a nyárból,
a szikkadt jókedv, gyűrt mosoly
a fehér bélű kenyér igazából.
Vers
Nyárutó
2014.08.12.
Dvorák Etela
9
Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }….
Oly veszélytelen játszótársaim voltak
a terpeszkedő napsugarak,
gyümölcs ízét csurgatták végig nyelvemen.
Tudod minden megtörténik,
egyszer, visszafogod magad, semmi inger.
A lenyugvó nap veled űzi az utolsó játszmát,
elfáradt sugarát szűk tűfokba mártja.
Csilingelő hangod üres hangzat marad.
Vers
Köszönöm, nyár
2014.08.23.
M.Simon Katalin
2
Elolvasta:
61
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Köszönöm, nyár,
Az erdő sűrű lombját,
A viszontlátott madarakat,
A szél borzolta kalász szőkeségét,
A föld szomját enyhítő
Langyos záporesőt.
Köszönöm a találkozások örömét,
Az ismeretlen felé tartó utazást,
Az éjbe nyúló koktélos vitákat,
A járda széli kávézók hangulatát.
Köszönök, nyár, mindent,
Amit tőled kaptam,
S mert tudom, maradásod
Nálunk véget ért már,
Búcsúzom: Viszontlátásra!
Ne búslakodjunk,
Az idő hamar elszáll.
Vers
Még nem temetem a nyarat
2014.09.01.
D. Bencze Erzsébet
10
Elolvasta:
62
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Saját fotó
Még nem temetem a nyarat…
A búcsúzást meghagyom az ősznek,
csikorgást a síró fáknak,
dércsípést a hűvös szeleknek.
Nem engedem, bármit suttog,
hogy szívembe lopakodjon.
Csak egy kis időt kérek, Istenem,
az elmúlásig, még hadd élvezzem
utolsó kavalkádját a nyárnak:
az erdő langy lehelletét,
a lombok közt fürkésző napsugarat,
az esőbe szerelmes szivárványt,
a galambok burukkolását,
hagyd meg virágaidnak a pompát, illatot,
nyújtózkodást a strand fövenyén,
szerelmeseknek a forró ölelést,
ne engedd, hogy túl korán bukjon le a Nap
a csillaghullató éjszakákkal.
Nem, még nem temetem a nyarat,
hadd körözzenek a fecskék ereszem alatt…
Vers
BEVONULT A NYÁR
2014.06.11.
Böröczki Mihály - Mityka
7
Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Már verejtékezik a délelőtt,
a levegő alig kap levegőt,
egy madár zöldet füttyögve dalol,
a csönd kiles a tollai alól,
s a füttyel, csönddel annak híre jár,
a júniusba bevonult a nyár,
a lombok ölét hőség tölti meg,
a levél már csak álmában zizeg,
a meleg árad, mint egy regiment,
s az összes árnyék szabadságra ment.
Vers
Anyám emléke nyár
2014.05.04.
Gősi Vali
16
Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Anyám emlékére nincsenek szavak.
Sóhajjá válik, kimondatlan marad
minden dal, ima, áhítat.
Megreked a könny, ahogy a pillanat,
mely elringatta, már semerre nem halad:
áll az idő azóta a dermedt ég alatt.
Anyám emlékére nincsenek szavak,
de mindörökkön a szívemben marad,-
mint rejtőztem egykor én, óvó szíve alatt.
Anyám emléke nyár, fák, virágok, tavasz,
arannyá sárguló ősz, hó-tiszta szavak.
Vers
Nyár
2014.07.25.
Fehér Csaba
7
Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ha megkérdeznéd: mi a nyár?
Csak pillanat, mi tovaszáll:
morzsákat cipelő hangya,
vágtató villámok hangja,
útszélre szédült keréknyom,
mezőn virág helyett nőtt gyom,
emlék, minden nap erősebb,
homlokodon egy esőcsepp,
tócsákba toppanó lábak,
szelíd-szép, megnyúló árnyak,
s mint anyám simító keze,
távolból tekergő zene,
hegy ormán bicsakló sugár,
jegenyesor, délceg, sudár,
szétrágott búzaszem íze,
kalászok pipacsos dísze,
tenger horizontján hajó,
lehunyt szemhéj mögött lakó,
erdőben rejtőző vadak,
és a magányos, hűs patak.
Kezek közt méz-ízű hallgatás,
ne kérdezz, ne szólj, ne hallja más,
még néhány hónap, vagy csak egy hét,
pár perc, de akár az öröklét.
Vers