Nyár

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Annyi céltalan reggel után érkeztél,

a megálmodhatatlanon túlról,

jött veled a hideg nyár és a forró tél,

s minden más, mi belőled bennem kóborol.

 

Volt, hogy lüktetett és lerombolt,

vérembe osont, majd ellenem szónokolt

a csend…

A horizontra viharfellegek omlanak,

és Világok is össze,

törvénytelenül ragadtál bennem,

 mindörökre.

Legutóbb szerkesztette 2020.05.19. @ 16:38 – Serfőző Attila

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

meleg színekkel búcsúzik a nyár
tó vize csendes, ringat kék eget
selyemfonálon billeg egy bogár
harsány élet, vidámság, ég veled

bennem is halkulnak a szavak,
leülepszik, tisztul sok érzelem
hű barát, család, mi fontos marad
csalódás ellen legjobb védelem

már nem akarok nagy zajt köröttem
belső hangomra jobban figyelek
Teremtőmhöz, ki őrködik fölöttem
mind’ gyakrabban tárom ki két kezem

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Bereczki Gizella – Libra

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Beállt az ősz

 

                        Koosán Ildikó

 

Mondhatnám úgy is, bedőlt a nyár,

ablakpárkányra ül a napsugár

tollászkodni,

látom, az eresz alatt néhány

csipkézett árnyékfolt matat,

eljött az idő,

cserépbe szedem a muskátlikat.

 

Itt-ott sárgászöld hullongó levél,

kései pitypangvirág

hoz némi színt a délutánba,

a nyugágy mintha társaságra várna

nyújtózik lustán

a terasz szegletén.

 

Ki kell használni ezt a jó időt:

az életemből ami elveszett

visszaidézni;

holnap a temetőbe, ha majd kimegyek

s jönnek a fagytól megrepedt vázát

bronz mécstartóra cserélni,

egy csöndes órát még veled tölthetek.

 

2019, október 4.

 

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Koosán Ildikó

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Válasz 

            Koosán Ildikó

 

Október lépked az utakon,

színekbe bújnak a kertek,

elnyílott virág, levélalom,

múlnak a nyári szerelmek.

 

Rejtett tájakon kalandozok,

arany-bronz szelek járnak,

s lám, mégis levelet kapok,  

újdonsült jelét a vágynak.

 

 

október 2.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Koosán Ildikó

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Bánat

Fölöttünk szürke óceán
fagyott hullámai,
a láthatár kéken dereng
valahol még a nyár mereng,
magabiztos végcél fele,
madárrajok húznak délre,
Ők már tudják, bizton tudják,
elvásott a nyár melege,
kísértenek üvegszemmel,
haldoklón a házsorok,
lomb fosztotta vékony ágon
hűvös eső sustorog,
fű hegyén bánat tanyázik,
orvul lelkünkre fonódik,
ősz van újból, ősz megint.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Kádár Sára Hajnalka

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

De az is lehet

                         Koosán Ildikó

 

Nem voltam akkor ott, döntöttem, nem is akartam menni,

féltem, meglátod szememben egészen másféle fény lobog

mint ahogy várnád, de az is lehet, mégsem várt rám senki,

csupán a nyári éj okán üzentek értem – mint rég- a csillagok.

 

Ha elmegyek, foncsorhiányos, fénykarcos, tükörből látlak,

esti homállyal átszőve élüket vesztik, elmosódnak a képek,

elsüllyedt szavakba bízva miért is hiszem, még megtalállak,

ma halmok, holnapra hegyekké nőnek a kérdések, miértek.

 

Régóta elszakadnék, gyökereid bontom, kutatok egyre mélyebb

rétegeimben fogyó reménnyel, s elvezetnek tőled az ásatások,

de az is lehet, mielőtt utolsó darabját kitépem, visszatérek

a padhoz, bokorhoz, fához, a miénkhez, és várok, újra várok…

 

,2009

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Koosán Ildikó

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

HEGYŐRIZŐ

Óvjad, mint egy ritka kincset,
ide testált hegyeinket,
s vigyázd, mint a jövőd sorsát,
nagy a család, szűk az ország.

BAKONY

Bár csak felnőttként szívhattam belőle,
a falunkig is elért levegője,
le-, földombult, de különleges nem volt,
a fák tetején ott zöldellt a mennybolt,
csak tette dolgát, nem volt az sem nagy kegy,
hogy sugározta jeleit a Kab-hegy,
a gyógyításra rávette a fákat,
és Farkasgyepűn kezelte apámat,
mert dőlt az ózon, mint a nyári zápor,
a Dunántúl óriás mellkasából,
a neve ősi szász lehet, de trükkös
nagy görbülettel azt jelenti, bükkös,
a Pannon tenger medreit takarja,
s nagy jókedvében Isten ujja varrta.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Adminguru

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

A figyelem már nem a fegyelem,
s nem öregedik a világ velem,
az összes régi, vásott alkalom,
már nem izgatja testi parlagom.
Meglassultam. Ma sem várok csodát:
Fölemberesedtek az unokák.

A természet még régi képet ölt,
a tavaszt szájon csókolja a zöld,
a nyár tüzes, és öreg ismerős
a gyümölcsízű, sárga léptű ősz,
s ha rövidül is, néha hófehér
álmot idéz a puha leplű tél.

Még karon fog az emlékezetem,
s bár nehezen ró betűt a kezem,
az egész világ egyszálú ideg,
szétröpíti a villám-híreket,
a képzelgéseimnek híja van,
s gyűrött papírra lógatom magam.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Adminguru

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

ha lehet
ott hagylak

aztán kiderült
másra kellek

te nem láttad
hogy dől még ide is
alig élő néma hallgatag

ikea-bimbót tettél elé
csak nekem mondtad
mi oszlik ott

addig huhogta parancsod
kóróvá sorvadt torkod
míg nyálammá váltál

zöldnek nevezted el
smaragddá fényezted
kipreparált vatta tömött
abnormál (túl)világi koronád

csontkezedben vérjogar
a leghangosabb
ha utolsót harsan

csap rajtam barna nyarat
de csak a tollseprűt adtad

leanyátlanítalak

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Lovasz Evi

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Megmagyarázhatatlan

Koosán Ildikó

ez már a nyár
berobbanó képe,
vén tuják selyemfénye,
ágcsücskön
virág, citromsárga,
nyárfaág tört-fehér
kéregruhája,
s a magány
cigarettafüst karikái
örvénylenek, ragadnak
megmagyarázhatatlan
erővel egy
tűlevelű avarral
borított tájra, oda,
ahol déli verőfényben
balzsamot lehel az erdő;

belátható
végtelenvilág,
áfonyás fennsík,
hófoltos sziklacsúcs,
ózonlehelet,
kristályosodó
tömény létezés
testesül
gyémántlelőhelyé;
mozdulatlan
kőtömbök
feszítőerejében
csillagközi tér
jeleit fogja a lélek.

Ide kísérlek
berobbanó nyár
utatlan utakon
megmagyarázhatatlan
ragaszkodással
újra meg újra

május 25.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Koosán Ildikó

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Mint régi nyarak

fái közt a szél,

úgy suhan el az élet

 

a táj rajzasztalán

zöldek, sárgák, kékek

vakui villannak

 

s mi visszahívjuk olykor

a pillanatok

édes virágillatát

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – Adminguru

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Minden év nyarán
elképzelem, esti séták,
beszélgetés, ami nincs.
Gondolkodom, talán
azt sem kellene, mondd:

Lehetne egyszer,
közelebbi képeket
fújna felém az a szél?
Nem változna már
semmi…

Csak gondolnám itt vagy tán’
Bolond ötletek kavarognak,
itt-ott. Forró a levegő,
bronz-színűre égeti a
nap minden pillanatodat.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – Sonkoly Éva

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Nyári fotók

             Koosán Ildikó 

Tombol a nyár, alig van árnyék,
csend feszül az elpilledt világra,
nyaral a többség, kihalt a város.
Mit tehetnék e fülledt délutánba’?
 
Fotókkal igyekszem visszatalálni 
egy réges-régi debreceni nyárba…
 
                       *
 
„Nézd, a Nagyerdő még ősrengeteg!
Pálmaliliom szökken épp virágba,
fehéren világít, izzik, mint a fáklya!
S nézd a hátteret!  Közöttük veled
milyen boldogan nézünk a világba…”
 
„Ez meg itt a tölgy, emlékszel ugye
az őzderéknyi égbetörő ágra.?
Kék kartonruhában dőlök rá haránt…
Ki ez a dáma?  Kérdezed nevetve,”
Aztán kéz a kézben indulunk sietve
bebarangolni ezt a délutánt;
 
Egyszerű fotók, fekete fehérben…
 
„Látod? E másikon itt állunk a téren
a Nagytemplomnál szerelmetes pózba’,”
Mintha az időnek tréfás kedve volna
váratlan esni kezd,  jelzi, ki itt az úr.
Kapualjba futunk,- várni, elcsitul-
elázottan, egymást átkarolva…
 
Ha tudtuk volna mi lesz majd velünk,
zárt tenyerében mit rejteget az élet!
Lehetne sora panasznak, mesének…
 
Nézem a fotókat, – rémlik, mintha várna-,
vissza-visszajárok éreted kishazámba.
 
július 22

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Adminguru

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

El kellett volna veszítenem e napot,
hogy élve maradj…

Meg kellett volna tartanom
az összes többit, mert rád hasonlítottak.

Nem lett volna szabad elveszítenem a szerdát,
mert így közöttünk a valóság és a semmi mezején,
ahol a képzelet is szélként nyargal,
felejtésből ácsolok hidakat,
elfeledett nyelvekből olvasok rád vajákos igéket.

Jégbe fagyott holt levél arcod mégis messziről világít,
s szobámban már a tenger morajlik.
A hely, ahol ültél, egybehömpölyög festményeid színeivel,
minden kitágul, hogy ismét képekké legyen.

Ilyen szigetekről álmodtál, s érezted, tudnál röpülni,
halálfejeket szögeztél gyönge testedbe, s egészen
a Napig hagytad szárnyalni tested nedveit,
s már nem tudtad fölitatni az agyadban
egyre tomboló fortissimo jajokat…

És későn döbbentél arra, hogy, ha lelked
sirállyá lesz is, tested azért itt marad,
melyet az agyhártyagyulladásod miatt
érintenünk sem volt szabad.

M. Fehérvári Judit

 

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – Bereczki Gizella – Libra

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Nem lehet azt elmondani
mi történik akkor, ha hűs
fuvallat éri ablakom, majd
nyári napsugár táncot jár.
Reggel messze fut álmom,
lábnyoma sincs, port szitál
emlékeimre a léha felejtés.

Odakint lombok, bokrok,
napsütésben lépkedő
halk üzenet, csak súgja:
Pár hét, s elindulhat
egy csoda, pihe-puhán,
álomból ébredőknek kertek,
virágok, levelek integetnek.

Utcákon fut a szél görget
jókedvet, virágszirmok
hintik eléd illatukat, hisz
nyári virág az egész világ.

*

S mégis valami, tán’ az idő,
mint féreg a gyökeret lassan
kikezdi, titokban messze hordja
– éveimet.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – H.Pulai Éva

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Fagyott lélek

 

egyre jobban fázom

sosem lesz nyár látom

jéghegy vesz körül

 

holmi üres szavak

nem oldanak jeget

nem erre vágytam

 

a szakadék mélyül

híd nem épül

bezár a tér

 

utamon egyedül kószálok

talán majd odaát

nem fáj semmi legalább

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – Magdus Melinda

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Megbillent a Föld tengelye,
odébb döccentünk vele, 
nyarunk nem a régi nyár ma,
ránk zúdult a Szahara.

Forr az ég katlana, bugyog,
a Nap izzó gömbként forog,
délibábos vizet láttat,
remeg, olvad útburkolat.

Fáradt patak csak csordogál,
város, rét, a mező zihál,
fa árnyékán madár piheg,
tollairól gyöngy csepeg.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Bereczki Gizella – Libra

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Kiskerti capriccio*

 

Végül is kívánságom szerint a füvesítésből

kimaradt kertrész

– öt kis zöldséges ágyás –

lett az új a veteményeskertem,

– napjaim életvízforrását rejtő pálmafás oázis –

ahol úgy hódolhatok kedvenc hobbymnak

mint a régi veteményesemben.

 

Közel a friss föld illatához

kiválasztani a helyet, magágyat készíteni,

a mag, dugvány, palánta

továbbéléséhez, fejlődéséhez

épp olyan fontos, akár egy műtéti előkészület,

jól végzett speciális beavatkozás.

 

Fekete macskám, /álla alatt nyakkendőnyi fehér folttal/

azonnal személyes birtokába vette

a jól előkészített porhanyósított földet

kisebb –nagyobb dolgainak elvégzéséhez

nemcsak egy alkalommal, de rendszeresen,

szinte ugyan abban az időben,

s bár gondosan  betakargatta a produktumot,

nem találtam esztétikusnak  a termőerő

effajta növelését, ellene keresztbe rakott

vastagabb faágak hálójával védekeztem,

ami végül az én szempontomból zárult eredménnyel.

 

Vetettem, ültettem, dugványoztam, palántáztam,

mindent úgy,  ahogyan kellett,

védekezem az illetéktelen behatolók ellen,

napsugarat, esőt, harmatot varázsolnék

növényeim igénye szerint, ha tudnék.

 

Alkalmas életfeltételeket létrehozni

önmagában  is művészet,

minek nevezhetem akkor a várható sikert,

a „hozamot” , ha nem az akaraterő

tárgyiasult bizonyítékának?

 

 

Ma behoztam az első terméseket:

kosárnyi sóskát,

négy- őt újhagymát  vastag húsos szárakkal,

ebben a sivatagi szárazságban is

kívánatossá fejlődtek;

 

bokrétányit taroltam a petrezselyem

fényesen-zöld  leveleiből, mert kedvelem,

nekem nyáron is a tavaszt idézi,

megunhatatlan illatával

frissességérzetet terem maga körül;

 

vastagabb sárgarépákat, petrezselyemgyökeret

válogattam; nyersen lereszelve, fűszerezve

akár desszertként is fogyasztható,

hisz mondanom sem kell, ezek mind biotermékek.

 

Zöldbab-bokraim pár napja még apró

hüvelykezdemények hintáztattak,

mára kifejlett sárga hüvelyekkel telten várták

hadd gyönyörködjek, érezzem munkám hasznát,

nagyszerűségét  a természettel közös sikerekben.

 

A hely, ahová naponta visszajárok

kora tavasszal csupán ötletként létezett;

de jó, hogy néha  az álmodozásból  is valóság lehet!

 

Végül is kívánságom szerint a füvesítésből

kimaradt kertrész

– öt kis zöldséges ágyás –

lett az új a veteményeskertem,

– napjaim életvízforrását rejtő pálmafás oázis –

ahol épp úgy hódolhatok a kedvenc hobbimnak,

mint a régi veteményesemben.
 

 

* capriccio – szeszélyes, kötetlen formában írt zenemű

július 17.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – Koosán Ildikó

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Montázs Bátai Tibor versciklusából

időbe telt amíg beláttam
szárnyai helyén csonkokat cipel a szegény
némán gyászol a tücsök
pedig lett volna esély az elején

csak egészként lehet
én meg csendje e hallgatásnak
keresve azt az üveggyöngyöt
kihasználatlan esélyeid

lépcsők végeláthatatlan
puccsot hajt végre a mindenség maga
felöltöd öntudatod ujjasát
változó szögből más-más fénytöréssel

százszor ellenőrzött térkép jelzéseit követve
másról társalogva mindig téma lesz ez is
nyelveden beszél hozzád neveden szólít
ha a provokált tisztában van vele

bizonyosan megüti magát benne
megmutathatom maszk nélküli arcom
sorsot érlelő nyarakban: villámaimon
áthajolnak napvilágnál inni

a tiltott határ szögesdrót-során
partitúrából frissen szerződtetett zenészekkel
győzelmes bukások közhelye

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – dudás sándor

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Útszéli gyalog bodza
száraz ága…
madárka üldögél azon,
fejét félre hajtja.

Nézem, s eltűnődöm,
hova lett a tavalyi
kesernyés illata…

Elmúlt, kiszáradt,
körötte napsütötte
lombok alatt apró
sarjak. Ágaikat ég
felé nyújtják…
Honnan jöttek,
ki gondol azzal?

Nézem, csak nézem,
s magam sorsán gondolkodom.
Lesz-e még időm a jövő nyárra,
annak fanyar illatára…

 

 

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Sonkoly Éva

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Hívő keresztény. Őrizője hit.

Ha káromolja, Isten sem segít.

A pokol tűzén annyi nyárs forog.

Őrült piac. Magányos templomok.

 

Az árulásnak ezüst a jele,

de odavész az ész jobbik fele.

A Nap is csóró. Spórolja a fényt.

A gyors infarktus öli a reményt.

 

Jaj, annyi szelíd lelkű angyal ül

a gyóntatószék széfjei körül,

hogy hiába az ördög deleje,

vén Európánk nem halhat bele.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – Böröczki Mihály – Mityka

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Midőn az est, ha rád szitál,
a szél köréd most fényt zilál,
körötted míg a csend pereg,
a lelkedben remény remeg.

Szilaj csikó a két kezem,
kutatna már a bérceken.
S tudod, ha jő a csillagéj,
belül feszeng a szenvedély.

A nyári ég oly hallgatag,
nem kellenek zajok, szavak.
Féltőn a Hold ma átkarol,
s az álmokon is áthatol.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:05 – Nagygyörgy Erzsébet

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Július tizenkettő. Délre jár,

vagy harangkondulástól fél a nyár,

de jó pár napja arrébb költözött,

és célt tévesztve máshol lődörög.

 

A ború, mint a vetett mag, kikel,

az ég terítve van felhőivel,

és össze-vissza pöttyög az eső,

a kedv szunyókál. Nem bújik elő.

 

Fáradt tüdővel lélegzik a Föld,

a szürke minden pici rést betölt,

az utca üres. Emberek sehol.

Pirosra vált a bio-szemafor.

 

A rossz kedv járja labirintusát.

A boldogság nem vált ma új ruhát.

Az Isten fázik. S csillagok taván,

ott didereg a gumimatracán.

 

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Böröczki Mihály – Mityka

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Ameddig elláthat a szem a kéklő ég alatt
csodálja mindenem a szőke kazlakat. S
habár a rendszerét nem értve kémlelem,
festménnyé pingálja bennem képzetem.

Alant keret – a föld. Fentről leánykás felhő
nyelvet ölt. Balról képbe lógó pimasz faág,
jobbjáról a döntés végtelen nehéz, talány…
vagy éppen ő a Végtelen, ki még tengernyi
kazlat ringat, mint hullám is habot, amit
egyetlen sirály sem láthatott, mert partot
el nem érve nyelte el a víz… Pillanat!

Már látom is; kép jobbja tarka ló,
ropogtató fogak… friss széna íz.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Kőmüves Klára