kátya portoro Szerző
Vezetéknév
kátya
Keresztnév
portoro
4 év ezelőtt 4s Hozzászólások

már elült bennem a kamaszévek zaja 
csendben hallgatom a szél duruzsát
nem korholnak a szavak- mosolygok 
már így emlékezem rád

fösvények voltunk a szeretetben
egyezkedtünk -vádalkuk során át 
titkon mégis szerettünk 
nem adtuk soha alább

akarat szülte rendszabályok
perelt -két különböző világ
már csak nevetek rajta
tudom-egy az Isten s egy a ház

lennék újra gyermeked- anyám
s vitatnám most is az érveket
mert enyém vagy örökkön örökre
másként ez nem lehet

4 év ezelőtt 5s Hozzászólások

Saját fotó

 

Istentelenek Istene, Jó Uram!

 

Vádollak.

Vádollak ezért a lehetetlen és célját be nem töltő teremtésért, ami az ember. Nem értettelek a kezdetekkor sem, és nem értelek azóta sem. Lázadásom hűségem, és nem valami istentelen szándék, mint ezeké, akiket szeretsz. Bizony mondom, soha nem lesznek képesek betölteni akaratodat, ami ismeretlen előttük, és ahogy látom ismeretlen is marad míg a világ világ, és az élet örök.

Nem kenyerem a sok beszéd, a tettek beszélnek helyettem. Látod, mit tettem s hozz ítéletet felettem, felettük.

Adtam nekik új istent, a mammont, és építtettem velük új templomot. S lám mily jól érzik magukat így. A pénz hatalma és a tőzsde ajtaja megannyi hívőt és papot szült tenéked. Kedved nem leled bennük jó Uram? Nem csodálkozom.

Fortélyom egyszerű, a hiúságra, a lustaságra és az önzésre épül, és célba talál mindannyiszor. Nincs itt, ki a keresztfán meghalna érted, higgy nekem. Kegyelem nekik, miért, minek?

Nem is értik mit cselekedtél, piaci csecse-becse lett fiad, nyakukban díszeleg láncon, s imádkozásuk a félelem szülte szó, nem igaz beszéd, s még a gyóntató atya is (megjegyezem, ki nevedet érdemtelenül bitorolja), csalárd és becstelen.

Asszonynépet nem illetnek — ugyan! —, csak hazudnak, s isteni képmásukban tetszelegnek, pénz éhségük csillapíthatatlan, szövetséged felcserélték a világi hatalmakkal, visszaélnek ifjak hitével, nincsen kivétel, vesszenek! Látod saját várat és házat építettek, s házukban a vámosokat hizlalják, a világnak uraival üzletelnek, s kontinenseket küldenek halálba, mérlegükön a nyereségvágy diadalt arat. Zsarnok sarlatánok bitorolják világod, s én mondom, a szemfényvesztést jobban értik, mint azt valaha is gondoltam volna. Mesterük lettem s jó tanítványokká váltak.

Ó Uram, ne mondd nekem, hogy az ocsú között válogatván ott oly magot találsz, mi sarjadzik békére, jóra, bölcsességre. Nézd gondolataikat, mikor imára kulcsolt kezükkel, térdepelve hamiskodnak. Minden kérésük, fohászuk önös lepelbe bujtatott érdek, én mondom, félnek, s hitüket is e rettegés kovácsolja. A jóra nem hajlanak, s fegyverüket minden nap kiélesítik testvéreik ellen.

Uram, vádollak teremtményedért, s a pokol, mit kezemre adtál eszközül, hogy elrettentsen, mára kéjes élvezetes hely szemükben, a malaszt s a menny, a kegyelem nem kell szívüknek, unalmas hely — mondják — s büntetlenül bűnöznek s kegyetlenül.

Bevallom, én elfáradtam, s míg korábban kísértésem élvezet volt, hogy bizonyossá tegyem szemedben, az ember nem lehet isten, sem istennek, neked tetsző lét, most azt mondom, oldozz fel! Oldozz fel, s vedd el tőlem eme munkát, mert a tanítvány mesterré lett, s oly gonosz erővel űzi eme mesterséget, mi az ördögénél is ördögibb… Még lázadó szívem is háborog belé.

Mesterem, a teremtésben, az öröklétben ki vagy, s szeretsz, mutasd meg nekem, ha tévedek, hogy az emberben mégis van fikarcnyi jó, s akkor nem kísért önnön szellemem. Csak egyet mutass nekem, a történelem útjain az évezredek napjaiból emelj ki szelíden csak egyet, ki tiszteli a Rendet, s ki valóban képmásodra teremtetett.

Én hiszek benned, Uram, de nem hiszek teremtményedben. Ez lázadásom, belátom bűnöm, de kérlek add, hogy enyhüljön haragom, én magam is reménykedem, hogy egy napon majd a Végzet felfedi előttem igaz törvényed, s szándékod, s tisztává teszed kezem, s ha akkor ember még lesz, csodádat s csodáját megismerhetem.

Bocsáss meg, Jó Uram, e levélért, a béklyó, mi megkötöz, kemény rabiga.

Én magam is várom a szabadulást!

Örökre hű szolgád maradva, lázadásom ellenére is fiad, barátod, csodálód:

 Lucifer

4 év ezelőtt 3s Hozzászólások

ma közhelyekbe mártott tollal 
nem dicsekszünk 
kortárs módon tűzzük 
villák hegyére életünk 
nevetve a saját bajon 
groteszkre írva 
a valaha volt szépet
giccs helyett priccs
amolyan rabszolga fészek 
gömbölyödve benne 
magzattá merevedve
holtra válva
kiéheztetve 
elvetél a múlt
s marad hidegre téve 
a léleknek feszülő igazság
nem szeretem a világot
túl hússzagú 
feslett és ledér
megtervezett számítások 
manipulált statisztikák 
képedbe vigyorgó kimutatások
légy ma boldog ha mersz
nyereségvágyból 
elkövetett öngyilkosságod 
majd életre nevel
vagy ha nem 
aljas indokból elkövethetsz 
valami felszabadítót
isteneket kivégezni sosincs késő

4 év ezelőtt No comment
Hit

foto: István Szendiszücs
A verset ajánlom István Szendiszücs “kollégámnak”

ajtómra 
nyílik a világ
akarat faragta 
magány 
olykor meglátogat 
s jötte 
nekem is talány
megkínálom egy 
kevéske borral
-egyebem nincsen-
pléhbögrémből 
hogy igyon 
vigadjon velem
az isten 
s azon a délután
szívvel 
humorral 
az eget is
részegre festem
álombolyongón 
erdő mélyre
egy ajtót 
hogy elgondolkozzon 
neki is 
kihelyeztem

—————————————-

Kedves Kátya! Vannak benne jó részek, de ez most nem állt össze. Kérlek, dolgozz még rajta, ezt így nem publikáljuk.  Üdv: Zsó

4 év ezelőtt 6s Hozzászólások

foto. kátya

 

riadt bambi szemek 
őszben zizeg az erdő
ravaszon a kéz
röppen a csicsergő

4 év ezelőtt 6s Hozzászólások

a dér lepte
ágak mint
csontig fagyott 
kezek
díszlenek
a szúró fájdalom 
pupillákba szűkült
hajdan volt
szerelem
a keserű pilula 
tőled
torkomon akadt
ám
egy korty ima 
magamból 
s a dacoló akarat
mégis 
éltet
s bár emlékbe léptek
rég 
a képek
örökre 
a retinámra égtek

4 év ezelőtt No comment

…mikor benyitottál
szájszegletekben nevetett
A NAP
apró virágmintás ruhámba szőtt
aranyszálán hemperegtünk a
BOLDOGSÁGBAN
szerettünk élni lenni
EGYÜTT
habzsoltuk a mindennapok
olvadó ízeit sóvár
AJKAINKON
duzzadt a felhőtlen
NYÁR
perzselte sietség
ZÁPOR SZAVAKBAN
fürdöttek a felhevült testek
ÖSSZEMOSVA
délibáb pillanatokba zárt vágyak
végtelen határát
amikor …
FELRIADT
szélben hajladozó
faágak között
titkolt múlt susogva
MENNYBŐL FÖLDRE ÉRT
lebegő imákon kapaszkodó
átlátszó illúziók
LIDÉRCFÉNY SOKADALMA
rejtett menedékünk
oltárra vetett áldozatát
bevilágította
HALLGATÁS VERMÉBEN
kihűlt vackunkat
búcsú metszette
dadogósra
amikor…
magamra zártad
ELHAGYOTT IDŐNK

4 év ezelőtt No comment

foto: kátya

zord 
télbe metszett 
jégvirág
tejbe áztatott 
csend
ezüst szálakon sodort 
emlékezet

ránctalan élet 
évekbe simított 
láz
hajdan volt szerető
megkopott 
báli ruhák 
egy meghitt szalon
suhanó árnyak a falakon

a kísértések szép kora 
lejárt

a vétek 
ha volt 
feledésbe hullt 
a múlt
mi egykor 
jövendőt prédikált
ma
szótlan 
tanító
látomás

réveteg éjben 
lovasok jönnek
fénytelen testű 
halálszavú 
próféták

fekete a mindenség

az ébrenlét 
örök suttogói
sors oszlopok között
kísértetek
s míg kergetőznek az
istenek
a víziókra
lassan 
fehér leplet terít 
a hóesés

4 év ezelőtt 3s Hozzászólások

 

rövidre metszett 
lábain guggol
félhomályban 
ma a gondolat
az akarat 
magába fordult 
meghasadt tükrében 
a romantika 
csak törmelék
s az élet érv 
közhelyektől rettegő 
menekülő 
kihegyezett 
elme futamok
– skizofrén a világ –
zaklató lélektöltelék 
új-kori halál
torz képek 
magunknak 
épített 
pokol
míg bezár a manézs
s kihuny a fény
a vers
ma 
késdobálók 
arcáról lecsúszó 
félsz-mosoly

4 év ezelőtt 8s Hozzászólások

tűlevelekre szúrt 
képmásod nézem 
– a színek összemosott
kavalkádjában –
szíved
ahogyan elvérzik
lassan észrevétlen
mint elfogy 
az ünnep is 
akár a
maradék élet
asztalok körül 
keselyű mód keringő
majd szertefoszló 
vétek 
félek
gyertyát majd 
gyújtanak e érted
vagy 
nyűg leszel csak 
mint a mosatlan edény
elhagyott ünnepük éjjelén

igen 
bevallom 
félek 
mert
nem látlak 
e kápráztató fényben
mert 
szemlesütve járnak 
a szemfényvesztő 
halandók
s mert

oly messze van éden

tűlevelekre szúrt 
képmásod nézem
aztán egy 
hirtelen 
mozdulattal 
letépem 
zsebre vágom
s elégedett
mosollyal
lép tovább
eretnek énem

kátya portoro Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.