már elült bennem a kamaszévek zaja csendben hallgatom a szél duruzsátnem korholnak a szavak- mosolygok már így emlékezem rád fösvények voltunk a szeretetbenegyezkedtünk -vádalkuk során át titkon mégis szerettünk nem adtuk soha alább akarat szülte rendszabályokperelt -két különböző világmár csak nevetek rajtatudom-egy az Isten [… Tovább]
Saját fotó Istentelenek Istene, Jó Uram! Vádollak. Vádollak ezért a lehetetlen és célját be nem töltő teremtésért, ami az ember. Nem értettelek a kezdetekkor sem, és nem értelek azóta sem. Lázadásom hűségem, és nem valami istentelen szándék, mint [… Tovább]
ma közhelyekbe mártott tollal nem dicsekszünk kortárs módon tűzzük villák hegyére életünk nevetve a saját bajon groteszkre írva a valaha volt szépetgiccs helyett priccsamolyan rabszolga fészek gömbölyödve benne magzattá merevedveholtra válvakiéheztetve elvetél a múlts marad hidegre téve a léleknek feszülő igazságnem szeretem a világottúl hússzagú feslett és ledérmegtervezett számítások manipulált statisztikák képedbe vigyorgó [… Tovább]
foto: István Szendiszücs A verset ajánlom István Szendiszücs „kollégámnak” ajtómra nyílik a világakarat faragta magány olykor meglátogat s jötte nekem is talánymegkínálom egy kevéske borral-egyebem nincsen-pléhbögrémből hogy igyon vigadjon velemaz isten s azon a délutánszívvel humorral az eget isrészegre festemálombolyongón erdő mélyreegy ajtót hogy elgondolkozzon neki is kihelyeztem —————————————- Kedves Kátya! Vannak benne jó részek, [… Tovább]
foto. kátya riadt bambi szemek őszben zizeg az erdőravaszon a kézröppen a csicsergő
a dér lepteágak mintcsontig fagyott kezekdíszleneka szúró fájdalom pupillákba szűkülthajdan voltszerelema keserű pilula tőledtorkomon akadtámegy korty ima magamból s a dacoló akaratmégis éltets bár emlékbe léptekrég a képekörökre a retinámra égtek
…mikor benyitottál szájszegletekben nevetett A NAP apró virágmintás ruhámba szőtt aranyszálán hemperegtünk a BOLDOGSÁGBAN szerettünk élni lenni EGYÜTT habzsoltuk a mindennapok olvadó ízeit sóvár AJKAINKON duzzadt a felhőtlen NYÁR perzselte sietség ZÁPOR SZAVAKBAN fürdöttek a felhevült testek ÖSSZEMOSVA délibáb pillanatokba [… Tovább]
foto: kátya zord télbe metszett jégvirágtejbe áztatott csendezüst szálakon sodort emlékezet ránctalan élet évekbe simított lázhajdan volt szeretőmegkopott báli ruhák egy meghitt szalonsuhanó árnyak a falakon a kísértések szép kora lejárt a vétek ha volt feledésbe hullt a múltmi egykor jövendőt prédikáltmaszótlan tanítólátomás réveteg éjben lovasok jönnekfénytelen testű halálszavú próféták fekete a mindenség az ébrenlét örök suttogóisors oszlopok közöttkísérteteks míg [… Tovább]
rövidre metszett lábain guggolfélhomályban ma a gondolataz akarat magába fordult meghasadt tükrében a romantika csak törmeléks az élet érv közhelyektől rettegő menekülő kihegyezett elme futamok– skizofrén a világ –zaklató lélektöltelék új-kori haláltorz képek magunknak épített pokolmíg bezár a manézss kihuny a fénya versma késdobálók arcáról lecsúszó félsz-mosoly
tűlevelekre szúrt képmásod nézem – a színek összemosottkavalkádjában – szívedahogyan elvérziklassan észrevétlenmint elfogy az ünnep is akár amaradék életasztalok körül keselyű mód keringőmajd szertefoszló vétek félekgyertyát majd gyújtanak e értedvagy nyűg leszel csak mint a mosatlan edényelhagyott ünnepük éjjelén igen bevallom félek mertnem látlak e kápráztató fénybenmert szemlesütve járnak a szemfényvesztő halandóks mert oly messze van éden [… Tovább]
