Új Napló beküldés
Sárga rózsák A sárga rózsák oly gyorsan nyílnak el ma még méz-arany bimbókat napfény ölel, holnapra már kifakult szirmokon az őszi szél majd egykedvűen oson emlékek tavába halványan peregnek hulló levelekkel búsan keringőznek csak illatuk marad, belengve az őszt, míg [… Tovább]
1. A budai vár udvarán két dalia csattogtatta a kardját. Csak úgy szikrázott az acél! – Támad! Támad! – kiabálta a harmadik, a vívómester – Véd! Jól van! Folyt a tusa tovább. Hirtelen azonban egy nőkből álló csoport vonta magára [… Tovább]
Nem bánt meg semmit. Volt valami konok, makacs hajthatatlanság, elszánt dacos, passzív magatartástudat egész kívülálló, szinte már-már alázatos, és nagyon is szende viselkedésében. A házban lakó nyolcvanéves is elmúlt házmester Vera néninek rendkívül nehézkes dolga volt, hiszen a lakók között [… Tovább]
Gondola Kulturális Magazin Gondola – VISSZAVÁRÓ Szerkesztő: Thamássy Nagy Géza BÖRÖCZKI MIHÁLY – Új könyve (SZAKAJTÁSOK) kapcsán Mottó: „Jó, hogy újra itt vagy – a Gondola nem felejtett el…” (TNG) * Köszönöm a Gondola visszahívását új könyvem apropóján! Ebben [… Tovább]
Felebarátaim! Kik minden koron figyelmeztettek szavaimra, s veszélyekkel-flörtölő hitvány, méltatlan korunkban menedék-otthont biztosítottatok örök gyerek csetlő-botló árvaságomnak. Figyeljetek jól meglett, bölcs-töprengő szavaimra! Ma még kétszínű s velejéig számító az anyaföld: vérmolekulák aljas ígéreteivel méltatlan lakmározik. Meglássátok mind, ahogy ígéret s [… Tovább]
Preparált arcok kozmetikájából merre futnak gurulva igaz őszinteségek harang-könnyei?! Önmagában dédelgetve védelmezni szirmok nászi, dobbanó vágyát, mikor beteljesül a Mindenség – még nem lehet elég! A mindenkori sohaság, mint titkos elérhetetlenség büszke állapota egyre nő; bomló szövetein az összetett létezésnek [… Tovább]
Hosszúra sikeredett, kacifántos álomként árnyékokat növeszt bennem érett magányom. A tapintható Sakál-hiányt ritka fellelni s kitapintani önző, sebezhető végpontokként. Kis, senkiházi szivárvány-rés egy megrepedt, görbe üvegen nyughatatlan utazóként még a világból is kiköltöznék. Empátia-tolerancia titokban megszülhető lélek-echó hangjait a meg-nem-értettség [… Tovább]
Feltornyosított, komisz lódenkabátként felvonulnak az ikrásodásnak indult sötétben kósza, becéző árnyai kísértő csöndeknek. Lelkek közt határok tompított folyosóin átcsempészhető gaz-áldozat lapul; vonulnak ők fejeiket rátartin, peckesen felemelve, mint rabruhás, csíkozott ellenőrei kárhozott kriptaszökevényeknek. Hátra vetett, fokozatosan elnehezedő könyöradomány: körmök kacagni [… Tovább]
A MEGALÁZOTT Aznap az ősz utolsó elsárgult falleveleivel települt a deres, zúzmara csipkézte ágakra. Mintha a madarak, és az állatok is már jó előre arra készülődtek volna, hogy a tél átmenetinek ígérkező fogságát vagy átálmodják, vagy menedék után nézhessenek minél [… Tovább]
Pista úr ráérősen sétált a nemrég lerakott járda kövein. Vasárnap délután volt, tavasz és kellemesen sütött a nap. Az orgonabokrok már virágozni készültek, és a sárga virágú Forsythia bokrok vidáman kandikáltak ki a kerítések résein. Pista úr itt lakott [… Tovább]