Összes Napló

 


Párban
2 hét Nincs Komment

Ha a párod megtalálod,
Boldogság lesz a világod,
Utad nem egyedül járod.

Kézen fogva hogyha mentek,
Még a fák is énekelnek,
Ágaikkal ölelkeznek.

Merre jártok, ragyog a nap,
Virág nyílik kék ég alatt,
Rügy kipattan, bimbó fakad.

Ha az ajkak összeérnek,
A szívekben tüzek égnek.
Ámor nyila, énekelnek.

Zöld szemedben hogyha látom,
Önmagamat megcsodálom,
Csillag izzik szembogáron.

Ágyam veled én megosztom,
Gondjaidat vállon hordom,
Örömödben is osztozom.

Az a legjobb, mikor ölelsz,
Úgy szorítasz, égig emelsz.
Álmaimban is ott leszel.

Tégy boldoggá, arra kérlek!
Nevess mindig! Veled élek.
Előttünk áll még az élet.

Ha az úton együtt megyünk,
Erősebbek akkor leszünk.
Áldás kísér, amíg élünk.

  2018.09.08.

Hajnali mámor
2 hét Nincs Komment

Bíbormámorban úszik a reggel,
Ragyog az ég alja.
Isten ujja festi a felhőket,
Felkelő nap tündöklik rajta.
Hajnali hangok lassan élednek,
Csicsergés cseng a körtefán,
Szellők szárnyán levelek zizzennek,
Jó reggelt!- súgják halkan,
S üzenik, milyen szép is a világ!

4 hét Nincs Komment

Mért nem lehet egymást,
egymást úgy szeretni,
becéző szavakkal
egymást átölelni?
Egymás mellett szépen
kézenfogva menni,
Hangos szavak nélkül
mégis megérteni?

Mért nem lehet egymást,
egymást úgy szeretni,
Zúgó szélviharral
szemben együtt menni?
Egymást soha, soha
nem sérteni,
Égő tűznek lángját
vigyázva őrizni!

Fotó: Erika Dusnokiné

1 hónap Nincs Komment

Bekötött szemmel. Távolságok időutazása.
Magnólia szirmai közé keveredő bohóckönnyek.
Lótuszvirág hónalján a végtelen várakozik.
Belefárad-e? Azt nyitva tartani gyógyulásra.

Csillámok
1 hónap Nincs Komment

“Csillanó tükrén a tónak
Leng a csónak”
Aranyhídon sétál a lélek,
Ragyogó felhőkön lépked.

Mélység, szeretet, életek,
Álarcok mögött emberek.
Ragyog a pillanat,
Csobog a víz,
Hallgat a mélység,
Fecseg a felszín.

“Figyelj csak! Hallhatod.
Neked suttogok.
Megérted, ki vagyok.
A víz, a víz, a víz vagyok.”

Szédítő szürkeség,
Örvénylő mély,
Csacsogó csillámok,
Szikrázó hullámok.

A fényesség elvakít,
Egyre jobban látok,
A mélységbe alászállok.
Nem félek, úszkálok.
Alant virulnak a virágok.

Kalocsa, 2019.06.03.

A Folyó..
1 hónap Nincs Komment

Járása változó,

 

Áradó s apadó.

 

Hulláma csacsogó,

 

Csilláma ragyogó.

 

 

A parton sétálok,

 

A homokban járok.

 

Mögöttem nyomok,

 

Előttem talányok.

 

 

Locsog a víz, csobban.

 

Szikrát szór és pattan.

 

Lelkemet megnyitom,

 

Gyémántjait látom.

 

 

Lics-locs, lics-locs…

 

Mondja egyre, halkan.

 

A nap tükrén ring,

 

A felhők úsznak rajt’ rajban.

 

 

A hídra lépek lassan,

 

Felolvadok a pillanatban.

 

Az idő itt megáll, nem fog rajtam.

 

S mégis folyik tova, gyorsan.

Álmaimban hazajárok
1 hónap Nincs Komment

Álmaimban áll még a házacska,
Hol anyám a dalait dúdolta.
A falu utcáján sétálok,
Mindenkit ismerek,
Köszöngetek,
Amerre járok.

Hallom, a kanász a dudáját fújja.
Reggel van, indul a konda a paskomra.
A határban hajladozik a búza,
Pipacsok lángja izzik rajta.

Estikék, ibolyák, orgonák,
Ma is érzem viráguk illatát.
Útszéli kökény, árokban szeder,
Eperfás, hol maszatos kéz neszel.

Tócsa vizében felhőben járok,
Gólyát ha látok, egy lábon állok.
Tüske szúrja talpam,
Mezítláb szaladgálok.

Az istálló meleg, a jószág szénáz,
A sötétben dalolgat, maga üldögél apám.
Teste megfáradt, a mécsesnél méláz,
Pipálgat, nyugodt, hisz teli a sajtár.

Ízek, hangok, illatok,
Szerteszéledt hajdani pajtások.
A tücsökzene fülemben most is hallik,
A gyermekkor soha el nem múlik.

Füttyös hajnalok
1 hónap Nincs Komment

Még alig pirkad, és én már fent vagyok.
Köszöntenek füttyös hajnalok.
Fülelek, s végre meghallom madárkám dalát.
Távolról, csöndesen szűrődik a szürkeségen át,
Trillája vígan várja a felkelő nap sugarát,
S ígéri, holnapra szebb lesz a világ.

2 hónap Nincs Komment

Adj nekem szavakat,
igazakat,
melyek sosem hullnak porba,
adj kérlek vágyakat,
hogy lelkem csordultig teljen
víztiszta álmokkal,
és kérek még tőled csendes szerelmet,
hogy melegíthessen életem telén,
időt még veled,
hogy melletted élhessem át én,
kérlek,
az utolsó felemelkedést Isten szent egén.
Mert éjszaka van és félek,
hiányod belém égett,
betölthetetlenül.

2 hónap Nincs Komment

Lúg vagy sav,
mindegy,
a lényeg, hogy a takarítás halad,
csutakolsz, a konyhát sikálod,
mi ez,
minden csak rossz álom,
hová lett a tűzhely melege,
hogyan lesz az embernek egyszer csak elege,
ha megérti,
az a lakás már nem otthon,
és nem is tudja mihez fogjon,
sötét lesz egyszerre minden fény,
valahol még lappang a remény,
azt mondják lassú gyilkos,

tagadom,
gyors és alapos,
nem kérdez semmit, gömbként felvillan,
csodálkozhatsz, mikor elillan,
utána már semmi sem kerek,
ismeretlen lett az életed,
hiába vársz, a lényeg nem változik,
csutakolsz,
légy alapos,
kezed, szíved
mindent tisztára mos.