Havas Éva : Nyárváró

A Duna fodra emlékeket hintáz,
apró csónakként ring rajta a nyár,
rakpart kövén csipkés árnyékminták
mik mutatják: rám még nap vigyáz.

Délután felé már biztos érzem:
h?sebb a lég – bár nem szeretném még –
a jelenb?l illan féltett fényem,
szívemben már csak emléke ég.

Az ablakomon bekopog az este,
gyémántszikrákat pöcköl szét az ?sz
felettem az égen, és nevetve
csodás éjféli show-t rögtönöz.

Csillaghullás? vagy talán csak álom?
felh?fátyol eltakarja már,
és én innent?l kezdve várom:
érkezzen meg hozzám újra nyár!

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))