Vers

Építkezem

S akinek istene rejtezik, nem is keresi, mert mivégre, mással telített az élete, a végén rákérdez: élet-e.   Mert isten a legf?bb hiányom énfelém, bennem és bel?lem – kerül?út, ami nélküle – hogy jövök magamhoz – kérdezem.   Sosem az útvége, [… Tovább]

Vers

Üzenet

Üzenem az égnek,hogy jobb’ szeretem kéknek,üzenem a nyárnak,hogy vége ne legyen,üzenem a fénynek,hogy nélküle nem élek,a sötét megfojtjareszket? szívem. Üzenem az ?sznek,hogy aranyló világamelengeti lelkem,ezt beismerem,és üzenem a szélnek,hogy ne fújjon el téged,mert ha te nem vagy, én sem– ezt [… Tovább]

Vers

némaságom van csak lábnyomodban

  szívem kövek alá szorult dobbanásival  nem ostoroz a majd. akarlak  vad védekez?n. konok daccal  felvértez?n. gerincoszlopom  jólfésült merengésekkel korlátozott  lépcs?során jársz. ismered mozdulataim    kócos t?n?désinek rezzenéseit. s ha már   nem leszek több csak egy fagyott lélek   tenyered csendjege [… Tovább]

Vers

20101001

“Itt áll a gyámoltalan virág és virulni akar; ez az egyetlen, amit tehet, virulni tud csupán, s ezzel valóban nem akar zavarni senkit, és mégis mindenki ellene van: a fekete feltalaj, amely ?t csak hosszas kérlelés után engedi át, a [… Tovább]

Vers

Lehajtott fejjel

Sosem mondtam, bennem micsoda ?r ült, szorítja torkom a karikagy?r?d. Talán meg kellene újra szeretnem téged, kilesni a kisgöncölt meztelen, gyõztes karodon, a szívverésenkénti földmozgásokat nyakad hómez?in. Az én szemeim óriás, lakatlan holdak, az elhurcolt szeret?k nézhetnek hasonlón. Gyönyör?bb vagy [… Tovább]

Elbeszélés

Az időgép hibája

Szombat délben hazaszaladt néhány órára megnyugtatni anyját, hogy él, jól van, s elmondani, most már végképp felesleges az aggodalom, megalakult a Nemzetőrség – amelynek ő is tagja lett -, a rend kezd helyreállni… *    Soha életében nem volt ennyire [… Tovább]

Vers

Mint az árok

Fotó: Laki Emese         Egyre megy, hogy rád gyújtom a házat vagy magamra gyújtalak, homlokom mögött reszketve áll az utolsó, szeme-szája nincs lángoló alak, az egyetlen megmaradt ideál a csontos ideák között, neve nincs, nem hívom sehogy. [… Tovább]

Humor

(Rém)álom nyáron

*       Léteznek olyan nyári esték, amikor az álmok valóra válnak, amikor a csók édesebb mint valaha is volt, az ölelés tűzként ég ajkunkon, az álmok testet öltenek, önálló életre kelnek, a valóság szebb mint amit elképzelni is [… Tovább]

Vers

Bárhogy

*   Lehetnél kedves, lehetnél szófukar és gyáva elmondani, mit rejt és ugyan mit akar a napfogyatkozásban az a  leheletnyi árva elcsent sugár a pilláid alatt.   De lehetsz szikra vagy lángoló zsarátnok, tovább bennem lobog majd a tűz, mert [… Tovább]

Vers

Nincs időd – ilyen nincs

  Mondom hát magamnak: nincs időd – ilyen nincs. Ború száll a kertek felett, rozoga szív álldogál. Bántja a fény fejem, az egyedüllét ostromol. Nem kapálódzik sok levél a fán, csak lehull. Romba döntött képzelgéseket sodor a vágy, riadtan válik [… Tovább]

Vers

rökre

Világom lúdbõrös, megcsonkított nászágy: hósápadt, babonás, bevetetlen. Bocsáthatatlan délibáb, lebegsz irgalmatlanul tágra nyitott szememben.