Vers

érzések

Kagyerják Attila Tamás: “Új érzések”   vérvörös fényben ébred a hajnal érzem valamiképpen összetartozunk a rések egyre kisebbek minden lüktet sustorogva  amikor összekuporodunk

Vers

Találkozásomban

*       Akár egy fa, ős földdel, kóbor szellő mély völggyel, tavaszi lomb napfénnyel, patak régi medrével. Árkádba zárt kő-kővel, apa a gyermekével, ím, erősödtem újra, hitben, szívben, Krisztusba’.    

Vers

egy

kortárs költő csak szerelmes lehet;sóhajt, vágyik, van hol el is ázik,öledbe bátran fejest ugorna,fejébe hálósipkát is húzna –eldőlt idő, bomló gesztenyevirág,kibújt szög, hol volt – hol nem volt kirándulás; jajgat a lélekgubanc, felfejtésre vár,s ha megvolt a tisztes hintóba szállás,kezdi [… Tovább]

Novella

A fogadalom

  Nincs is annál szórakoztatóbb és hálásabb dolgunk, mint a születő ötleteink morzsáiból kicsipegetni egy történetet, elképzelni a környezetét, ahol játszódik, a grófságot és a hozzá tartozó kissé romos kastélyt, mint szelíden lankás, erdős tájba illeszkedő, lenyűgöző építményt.       Kényelmes [… Tovább]

Novella

Csitt legyen!

*     Sokszor emlegették. Nevetve, játékosan, évődve egymással. Nem telt el hét, hogy valamiről ne ugorjon be az a régi levél, ami egy rossz időszakban íródott mail-ben, mikor még nem éltek együtt — csak álmodtak róla. Ilyenkor a kinyomtatott [… Tovább]

Vers

ŐSZIDŐ

                                                                 ŐSZ   Eső kopog ablakon s mint könny lepereg hiány szüli bánatom benn a lélek didereg     Sáros a föld nedves az ég mossa csak mossa mindenek szennyesét     SÁR     Út mentén dagadón keréktől [… Tovább]

Vers

– vers –

Fotó: Fotóház – Bulgakov   A vers szavakká lett pompás gondolatfüzér, mit rendszerint a költők fűznek esténként az álmaik köré, és mintha írva lenne törvényben az ihlet – adta perc, búidőben fogan meg a lélekszülte vers.

Vers

Város

Szül?városomat járom,öreg házak ablakaikíváncsian néznek, látom,csodálatos nap a mai. Néha vidáman csillanvamagasan, együtt az éggel,máskor meg opálos árva, könnybe lábadt bús szemekkel. A parkban a szél szelídenszórja szét felkapott porát,a szikrázó napfényébenalkot színezüst kupolát

Vers

Zsebpénz

  Csak látogattam őket, a felhőt terelőket, és gondoztam az áldott kezükből nőtt világot, ástam és saraboltam, a lélegzetük voltam, és csodáltam a kertet, mi erejükből termett, s a külön együtt árvák félős zsebem kínálták, úgy dugdostak pénzből, mint napmeleg [… Tovább]

Vers

Elindulok

Játék az ördöggel 1. A reggel csillag-árnyát szemembe Nyomja a nap, s lábam tétován Visz hozzád. Tudom, hogy hiába, de elindulok Eloltani a háborgást benned S bizalmadban. Az els? jó lépés odaadásával             Kedves Katalin: [… Tovább]