Csak látogattam őket,
a felhőt terelőket,
és gondoztam az áldott
kezükből nőtt világot,
ástam és saraboltam,
a lélegzetük voltam,
és csodáltam a kertet,
mi erejükből termett,
s a külön együtt árvák
félős zsebem kínálták,
úgy dugdostak pénzből,
mint napmeleg a fényből,
úgy egyike, mint másik,
örültek szusszanásnyit,
bár valószínű, tudták
a nagy törődés titkát,
én ma is hallom őket,
mert bennem ölelőznek
– csak meg ne mondd anyádnak,
csak meg ne mondd apádnak!
Legutóbb szerkesztette -
