elunta már az égi reprezentálásnak minden ny?gét, a gépezet hisz készen áll, ha olyan is, milyen, eljár a tengelyén, s az id? úgyse más, mint meghatározás, ha lenne baj, csak annak az, ki benne van, de ki fölülr?l [… Tovább]
A nélküled-évekre nézve bólintok a fanyar emlékezetnek: te vagy hozzám-közelben legels?. Semmi „mért oly kés?n”, hiába is lenne. Törvény: halálra születik az ember s közben szenvedések marcangolják. Az öröm kevés. Van elrendeltetés, hiszem. Hogy bölcsen-e, [… Tovább]
Szurkák * kihúzni a harag méregfogát, vagy csörg?kígyómérget fejteni bátorság kell és szakszer? tudás, az esztékával nem jó kezdeni… * Autó, piros, egészen ép, utasa jöv?be száll vele; vezetni tudás kéne még, s a [… Tovább]
… ahogyan én szeretném…* Éjszaka kezdett esni a kitartó Őszi eső. Nézem az ablakot, csorog rajta, mennyi víz… Lassan nedves lesz a kezem a gondolattól. Ősz, elmúlás… ha most itt lennél megfognám a kezed? Nem tudom. [… Tovább]
Rozana Mihalache irása (megjelent a LiterNet.ro, Proză scurtă rovatában 2012. 10. 14) * Halló? Te vagy az, valóban? Nem hallottam hírt felőled, mióta megkezdődött a háború. Még azt sem mondtad „Isten veled”! Nem rovom fel neked, [… Tovább]
Valós eseményekkel való egybeesés nem a véletlen műve. * Dániel bekapcsolta a számítógépet és elindította a skype-ot. Rápillantott a partnerlistára, Nórika épp online. Lélegzett egy mélyet, hogy bátorságot gyűjtsön. Már rajta volt az egérrel a nevén, végül mégse [… Tovább]
Egy ködös őszi reggel bukkantál fel az ajtónkban, míg ettünk, nem akarva is inkább komikus… s burkolt a zene… Vízbe dobott kőként. – Egy állókép, mely mégis mozdulna egyre befele. Kezem válladra hullt lágyan, mint petyhüdt, régi párna, s húzódtunk [… Tovább]
