Péri Györgyi : Látogatás

Egy ködös őszi reggel

bukkantál fel az ajtónkban,

míg ettünk, nem akarva is inkább komikus…

s burkolt a zene…

Vízbe dobott kőként.

– Egy állókép,

mely mégis mozdulna egyre

befele.

Kezem válladra hullt lágyan,

mint petyhüdt, régi párna,

s húzódtunk lassan,

igen,

húzódtunk a belső szobába

egy csendes, röpke táncra.

beburkolt a zene,

s a halk fényben látszott:

minden oly idillszerű…

Lám! Csodáltam akkor arcodat:

a mély veszteségből is

születhet

Derő.

Legutóbb szerkesztette - Péri Györgyi
Szerző Péri Györgyi 67 Írás
Sziasztok! Tanárként dolgozom, s bár harmadik gyermekem születése óta nem írtam, húgom ,és barátja biztatására én is regisztráltam közétek. Kíváncsian várom javaslatotokat, véleményeiteket!