Anekdota

Bánzolibácsi

aggódtam egy csúnya, beteg öreg emberért, akit apró termete miatt több filmben dobtak, vertek, s nevetett rajta a nagyérdem?, én is, de akkor még nem ismertem személyesen.   tudtam, vannak korok s afféle szerepek, hogy valakit vernek – akit könny?, [… Tovább]

Vers

Léleklángocskák

Halottak napja 2012. Évr?l évre egyre jobbanfáj a szívem, és titokbanátlépnék a mindenen,hogy a múlt jelen legyen. Ilyenkor a fény is könnyez’a gyertya is mindig több lesz,libben a láng, ellobog,érzi hogy magam vagyok. Gondolatban átölelnek– minden egyes kedvesemnekmegsimítom arcát, kezét,mondanám [… Tovább]

Humor

Kibicek

    Pörögtek a lapok, izzott a levegő, forrott az éj. Megtelt a szoba, akár egy gardrób, ide-oda dobált ruhadarabokkal. Már-már szándékos veszteni akarásban vágyott szabadulni utolsó zoknijától is a kis Viola, de addig még sokat kellett vesztenie. Tény, ami [… Tovább]

Novella

Birs az ablak előtt

      Már nem szorongott, nem félt. Apró, gyors léptekkel közeledett a bejárat felé. Az ajtó előtt még ott állt a betegszállító autó. Előre tudta, hogy tele lesz a helyiség bosszankodó emberekkel, akik reggel óta várakoznak, hogy hazaszállítsák őket. [… Tovább]

Vers

Világos. Kék.

  hegyek zenélnek puha vágynak romolhatatlan szemed vidámsága kilépek e tükörsima isten-ágyra a természet összehúzza szívem megfoghatatlan jelened lüktetése hallgatást tágító értelem bízom rejtett kincseinkben tökéletlenségem borul térdre visszacsillan mennyi angyali van szemed szád bőrben őrzött tested ködfelhőkön utazó sok [… Tovább]

Elbeszélés

Huszonhetedik döbbenet

Ezerkilencszáznyolcvankilenc júniusát írtuk. Akkor még nem tudtuk, egy új korszak születésénél voltunk jelen.         A diagnózis tévesnek bizonyult. A tünetek nagyon hasonlítottak a mániás depresszió küls? jegyeihez, de szerencsére hamar kiderült, ezek Katához való ragaszkodásom jelei. Más [… Tovább]

Hírek

Requiemek halottainkért

“ki hiányzik közülünk ki hiányzik / ki hiányzik közülünk ki hiányzik / ki hiányzik a jövő fehér falai közül” (Ratkó József, Halott halottaim)   Ady Endre Halottak napján    Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És [… Tovább]

Vers

Veled kell…

Hevesen dobog a szív,lelkem maradni sem bír…Már repülnék az élet felé,hol téged rendeltek énem mellé!Kell minden veled töltött óra,s, hogy mellettem térj nyugovóra…Nem lehet fontosabb más, érted szól minden dobbanás… A zaj, mi lüktet fel szívemb?l. Hiányod minden nap fel?röl… [… Tovább]

Vers

Nekem

  elég a hely, ahol ültél, egy hajszál, kifosztott matrac.   Mintha tartoznék az életemmel: mellettem mindig maradhatsz.   Rám már a varjak se vigyáznak, a nagy, októberi es?k se.   Ólmos es?víz folyik hajamra, elárvult szemöldökömre.   Üres bogárpáncél [… Tovább]

Vers

Holdudvarnak közepébe’

*         Holdudvarnak közepébe’, Galamb szállott belsejébe’, Belsejébe’ galamb szállott, Kapargatott édes álmot.     Arany magot, ezüst füvet, Csipegetett drága rügyet, Drága rügyet csipegetett, Szárnyaival billegtetett.     Hej galambom, szabad madár, Olyan puszta most a [… Tovább]

Elbeszélés

Nősülni nehéz 5/5. Epilógus

Dániel kit a magyar bürokrácia egy éven át megakadályoz a nősülésben, Aotearoa-Új-Zélandon házasodik össze menyasszonyával. Vajon tényleg ennyire egyszerű lenne? *     Dániel nem tudott aludni, gondolatai állandóan magukkal ragadták. „Vajon hány óra lehet? Ezen a repülőgépen eléggé homályos [… Tovább]

Vers

Libatömés

  Apám évente, rendjemód telente, kis katrocot eszkábált, szűkre szegve, vékony karókból körbekalapálta, hogy az legyen a mi ludunk tanyája. Ez megesett. Fedett helyet találtak az egyszemélyes hizlaló karámnak, és feledve a gágigáló gőgöt, az egyszem liba belepréselődött, s mert [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 2.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó GREAT NECK        Great Neckbe mentem, ahol eddig helyettesítettem vasárnaponként. Egészen pontosan, Kensingtongate volt a hely, ahol Ern? bácsi feleségét, Berta nénit kellett gondoznom, minden [… Tovább]

Vers

kérdez?

hova bújnak a halottak, mi az, amir?l már tudnak, ami titkuk csak nekik van, minekünk meg csupa testek, feldíszített semmi estek, arról beszélünk, mit tudunk, alig szólunk, meghallgatjuk, amir?l beszél az éjjel, legsötétebb csöndességben:   csak a napról, a világról, [… Tovább]

Levél

Mosolygós

  s szemed sarkából mosolyok bújtak elő szavak nélkül halott kontúr a szó láthatatlan érzelmekre csuklás korgó elmém sóhajtó kérésére mindig ennem adtál

Vers

Már nem

Kagyerják Attila Tamás alkotása: “Már nem”     talán csak a csend tapintható, kinyit minden rejtet kiskaput, rásimul az öreg fára,   látható jeleket karcolva megérint, már nem vagy itt, elvarázsolt az árnyékok tánca,   keveredik bennem s benned, összeszedegeti [… Tovább]

Vers

Vonulás

      …és már nem az a fontos, hogy milyen színű madár ül a válladon, hanem, hogy a csönd határán túl, szelíd suhogással fényeket rajzoljon szemedből szemembe…   Ringató, mély bölcső volt az este, bús hangokat komponált az ősz, [… Tovább]

Vers

Reláció

      A relációk elakadtak Ebben a mai semmittevésben. Hullámsírok öltenek testet, Fenyegetnek és temetnek, Ahogy illik, ahogy ez már szokás, Nem zavarja semmi e nihilt, Nem tartja fel a gondolkodás. Eszmét cserélünk, Nem rongyos gatyát, sorsokat. Ma te, [… Tovább]

Vers

Instant

    … apám kék szeme, szeretet.   Rohanó idő közhelyét nyüszítő percekbe préselném, de egy szemhunyásnyi túl későben, elillant a megmentés.   Életem bőrömnél fogva tart.   Biológiailag lebontható, komposztálható istenlét az ismeretlen; változó, egyre növekvő, instant farkasétvágy, évszázad-hosszú [… Tovább]

Vers

Szemellenző

  Rég feledték már, aki föltalálta, hogy lovai látását regulázza, s a szem mellé – így Nap se, fény se éri – kis szemző került, jó gyerektenyérnyi, megpuhatolták cifra-büszke bőrből, nem feledkezve se díszről, se gőgről, hogy szükség, vagy egy [… Tovább]

Vers

Köszönet

Nincsen sorsszám, sorszám sincsen – valamikor csak kihúznak – meg se nézem, mi a számom – jutalom volt? nyeremény lesz? játszhattam, gyönyörködhettem, köszönöm, hogy itt lehettem.   Játék volt ez? én a labda avagy üt?, amivel csak értelmetlen pattogtattak – [… Tovább]

Vers

hiányod e láng ívén viszem

ég a szívem. körülleng a sötét. értelem. felfoszló fényeken pihentetsz. a valóság sugarai alól elhantolt jajaim neszárnyként kúsznak el?. mellém… mellemen a még. menedékül. rohansz beléd. bel?lemig. magam. te. innen sehová. ágyat vetettél, de asztalt bontasz. a megfogant közel. és [… Tovább]

Vers

Arkhimédész! Megvan!

  Megváltás már tervben egy ócska panelben kopott fotelben széttett lábakkal hanyatt d?lve mennyezetet nézve pókhálót számlálva cigarettavéggel X-et rajzolva fekete szénnel.   X-b?l kibújva tarka virágok illata belengi az egész lakásom dzsungellé változott vakon festettem arcomat megvágtam virággal gyógyítom [… Tovább]

Novella

Motorbicikli az eresz alatt

Öreg Mihály a körtefa alól figyelte a társaság idétlenkedéseit, s azt megunva odaszólt az árnyékban heverésző pulinak *     Misi, a tizenhét körüli nagykamasz betolt egy sötétzöld NSU-t az udvarra. Tolta, mert a motort nem lehetett beindítani, hiszen kopogó [… Tovább]

Vers

A jóknak csillagot…

  Vállamhoz gömbölyít az éji óra, letűnt, fáradt napomba félelmed susog, komoly kis homlokod mögött riad az új nap: dübörgő lépteikkel rajzaid tapossák sietős sorsú embervázlatok, hideg jövő kering a fák közt, kabátunk rágják őrült, új fagyok, hangunk már nem [… Tovább]

Vers

Vigyél magaddal

Anyám vigyél magaddal… Ahol csendes sírok között, mélyen megérint a gyász. Ott majd megkérdezem tőled, csonka keresztek mögött, halottakra, mondd, ki vigyáz? Mért nem ragyog a fény, a kopár sírhantok fölött? Pedig Anyám nézd csak… A temető csillagkönnyes ünneplőbe öltözött. [… Tovább]

Vers

A halott napja

  Mulatni kellene, keser?n ríni, fejfákra borulni gyertyafényben, múltjainkat csontig felülírni, bók-könnyekkel minden évben.   Hát akkor igyunk a hallottakra, nyakaljunk, nyeledjünk egyre többet! Égjen el az összes régi kotta, mely rátok íródott a csöndben.   Vajh lesz-e még kéz, [… Tovább]